„Amikor Afrikában meghal egy idős ember, egy könyvtár ég le.” egy afrikai írótól olvastam e mondatot. Az én generációm még a tárgyi és szellemi kulturális erőforrások sokaságát örökölte. Hogyan élünk ezzel az örökséggel? Megbecsüljük, megőrizzük, továbbadjuk vagy elherdáljuk? Tisztában vagyunk-e az örökölt tudás értékével?
Tóth Juliska néni még beleszületett a hagyományba, de olyan korban élt, amikor a társadalmi változások egyre gyorsabban kikényszerítették a hagyománytól való elszakadás folyamatait. Juliska néniben és párjában Tóth Mihályban (aki sajnos már nem élte meg filmünk forgatását), olyan erős volt a kötelék, hogy munkájukban és mindennapi tevékenységeikben is egyre következetesebben vállalták nemcsak hagyományaik tudatos megőrzést, hanem az örökölt tudás továbbadását is.
Az általa elmondottakat több részletben vettük fel! Juliska minden megszólalásában pontosan ügyelt a tényekre, a kimondott szavak pontosságára. Nemcsak mesélt, hanem fontos volt számára, hogy megosszon velünk minden ismeretet, a réteskészítéstől, a ruha ráncolásán át az esküvői szokásokig és a tánclépésekig.
Gazdag a mi örökségünk! Becsüljük meg és éljünk vele!
Ezekkel a gondolatokkal ajánlom figyelmükbe Timár Mátyás filmjét Juliska néniről!
Héra Éva
4 сен 2024
