A Hargita alján lakom én A Homoród füzes partján, a part peremén. Ottan áll egy kis lakocska Szívem oda vágyik vissza A Hargita hegy aljában A fenyvesek illatában Születtem és vágyok vissza én. Üldöz a sors évek hosszán át Üldöz engem a természet, mint vándor madárt Ó te szépséges Hargita Miért csalogatsz, miért hívsz vissza? Elűzött a sors engemet Haza mennék de nem lehet Csak, haza vágyni, s sírni tudok én.
