Telex Nyomozó - Szerepjátékos gyilkosság #5: András, a vegetáriánus keresztény, aki 15 évet kapott 

Minőségében kiemelkedő ez a sorozat. Nemcsak egy hanganyag, ami felvettetek egy szobában, hanem rendkívül igényes a szerkesztéstől kezdve a sound designon át egészen egészen a különböző nézőpontok bemutatásáig. Csak gratulálni tudok hozzá!👍🔥

Nagyon jó ez a sorozat. Igazán izgalmas, s technikailag remekül felépített. A többi részt egyszerre hallgattam végig, ahogy rátaláltam, ezt már másodjára hallgatom türelmetlenségem okán. Most nem emlékszem, hogy a többinél volt-e hasonló érzésem, de itt szerintem kicsit kiesett a narráció a független/semleges perspektíva tartományából. Abszolút az az érzetem, hogy olyan összefüggések, illetve vonalvezetés van jelen, ami elbillenti a mérleget a vádlottak irányába. Mármint ártatlanságuk irányába. Nem tudom ez mennyire tudatos avagy sem, de szerintem mindenképp rossz. Hagyni kéne a nézőnek, hogy megtegye a megállapításait, viszont itt erős befolyásolást érzek, ami egyébként pont az ellentétjét éri el nálam. Tudom, hogy ez nem egyszerű feladat, viszont még inkább megpróbálnék erre ügyelni, hiszen ezen múlik azon állítás valósága, mely szerint a két narráló, nem kíván álláspontot foglalni.

Nagyon problematikus az egesz podcast. Komoly munkát végeztek az alkotók, de nem tudták kivonni magukat az elkövetők, elsősorban Gergely erőszakos-karizmatikusságának hatása, továbbá társadalmi státusza és az elkövetői mivolta közt feszülő ellentmondás hatása alól. Nagyon kellemetlen hallgatni, ahogy epizódról epizódra visszatérnek a “választékos beszéd”-hez, a nagyszerű fantazi-sztorik mesélésének képességéhez, vagy a diplomák számának és az értelmiségi háttér emlegetéséhez, mintha a középosztálybeli származás önmagában kétségessé tenné a vádat. Nyilván nincs igazam, de olyan érzése támad az embernek, mintha itt két első generációs értelmiségi újságíró tudattalanul azon ügyködne, hogy bebizonyítsa (önmagának), hogy a diplomával valamiféle erkölcsi többlet is jár. A szerepjáték szerepét is úgy igyekeznek jelentékteleníteni (miközben valóban lényegtelen), hogy közben folyton visszatérnek hozzá, a vésztjósló-sejtelmes zeneválasztásokkal megerősítve, hogy itt valami misztikus szál is átszövi a történetet. Károly befeketítése (aki ugye diplomás jóembereket vádol) is részről részre nyilvánvalóbb. Emellett pedig nem hajlandóak észrevenni, hogy egyik elkövető sem beszél részvéttel, fájdalommal szerencsétlen Krisztiánról, hanem a bűnüket tagadó bűnözőktől megszokott módon alibiket, jogi problémákat emlegetnek, az érzelmeik tettenérhetetlenek. A gyilkosok nagy valószínűséggel ők, és ennek az ügynek nem is ez a legnagyobb kérdése, hanem az, hogy miért tartott a magyar bűnüldöző szerveknek egy évtizedig a bizonyítási eljárás, és hogy ők hányszor hibáztak - bevallom engem ez sokkal jobban érdekelne, és ezt inkább tekinteném valódi újságírói munkának, mintsem azt, hogy a két tettes közül ki hány macskát mentett meg, vagy hogy mit gondol róluk az édesanyjuk (bűntelenek, mi mást?). Remélem, hogy az utolso részekben ez is szóba kerül.

Tisztázzunk már valamit! A poligráf annyira azért nem pontatlan, főleg akkor, ha az eljárást elején alkalmazzák, amikor még nem telt el túl sok idő. Szóval ugyan már! Ne feledjük el az sem, hogy nem kizárólag a poligráf, vagy a nem létező poligráf vizsgálat alapján ítélték el ezt a két jómadarat. Ez nem az USA. Nem 330 milliós lakosság van, hanem tudjuk, hogy hány fő. Itt nincsenek olyan kirívó tévedések az igazságszolgáltatásban, egyszerűen matematikailag kisebb az esély rá. Ráadásul az erőszakos bűncselekményért elítéltek kilencven százaléka azt állítja, hogy ártatlan. Nincs itt semmi rejtély. A bíróság jól végezte dolgát. A Telexnek meg nem kellene azt sugalmaznia, hogy két ártatlan ember ül a börtönben. Aggódjanak inkább az áldozatért, mint az elkövetőkért!