#suno #lumadreammachine
Nedmeg Etel balladája című 2021. márciusában írt versem AI általi feldolgozása.
Nedmeg Etel balladája
Élt valaha egy árva lányka,
Mindenki úgy ismerte: Etel.
Édesanyja öt évig nevelte,
Aztán elvitte a spanyol-nátha.
Míg anyja élt, mindentől külön,
Emberektől elzártan laktak.
Nem látta őt más, csak a madarak -
S nem szólították soha nevükön.
Csecsemőként nagy volt étvágya,
Fejlődött is a csöppség nagyon,
Mint egy jó húsban lévő kis majom,
Teli hassal feküdt a kiságyban.
Evett és aludt, ez volt minden,
Ennél többet nem tett öt évig.
Anyját eközben senki sem kérdi,
Miből s mennyit evett ez a kisded.
Aztán hirtelen jött a nátha,
Mely elragadta Etel anyját.
Nem fonja be többé senki haját.
S a finom ételt várja csak, várja.
Mikor rátaláltak néma volt,
És éhesen a földet rágta.
Azt remélte, hogy senki se bántja,
S szép kék szeméből keserű könny folyt.
Mondani nem tudott semmi mást,
Csak azt tudta kinyögni: Etel.
Idővel lassan el is feledte,
Anyja tekintetét és mosolyát.
Nem érdekelte más, csak az Étel,
Hiába mondták féltőn: ne edd meg!
S végül így lett neve: Nedmeg Etel,
Neki már csak ebből állt az Élet...
23 сен 2024
