Szakad a kék, szalad az ég Szabad-e égre kelni, énekelni még? Szabad a tánc, tied a szaladó felhő homlokán a ránc, Szabad a csók Szalad a szakadó égnek hálóján a pók, Szalad a ló, Szabad a szívem és száll a hó. Mi mindent hoznék ölben: egy karmos kiscicát Reggelit együtt ennénk a felhők még lilák. A napnak lágy tojását egy kanál feltörné Paplanunk összegyűrve nagy fehér felhővé R.: Miért lett minden más? Te már másik felhőn jársz Kávém felszínén, nem lebeg senki más, senki más mint én. Szalad az ég, szakadok szét Tudlak-e érdekelni, énekelni még? Szabad a tánc, Tied a szaladó felhő homlokán a ránc Szabad a csók Szalad a szakadó égnek hálóján a pók, Szalad a ló és Szakad a szívem és száll a hó. Tudod mit visszaadnék: pár könyvet és ruhát, Én hozzám egy sem illik, de mind jó lesz te rád. Csak egyet tartanék meg, egy toll párnát talán Mert együtt utaztam veled puhábbik oldalán. Miért hogy minden fáj? Belém égtél belső táj Kávém felszínén Egy felhő ring velünk még ezt is elhinném. R.: Miért lett minden más? Te már másik felhőn jársz, Kávém felszínén nem lebeg senki más, senki más mint én. ||: Gyermekként a hajamba ragadtak a felhők, Lebuktam vízfürdőbe, búvár voltam én Még ma is úszik bennem felhők közt a felnőtt Ott lenn a víz alatt minden az enyém
