Bénázás a hazák között”, mondta Tompa Andrea, amikor személyes élményéről kérdeztük az elmenetel, megérkezés, emigráció kapcsán, hiszen ez az a sűrű témakör, amelyet legutóbbi regényében, a Hazában, nagyon sokféleképpen megragad. A szerző az elmúlt harminc évben a saját bőrén élte át, milyen országot váltani, és - mivel nem volt egy konkrét pillanat, amikor elhatározta, hogy Magyarországon fog letelepedni - hosszú éveken keresztül úgy ingázott a két haza között, hogy nem tudta eldönteni melyik is az igazi otthon. Ma már azt mondja, hogy Magyarország a választott hazája, és Kolozsvárra mindig hazajön, sokáig azonban valóban „bénázott”, mert nem tudta eldönteni, hogy hol is van a Haza. De mit érez a választott hazájával kapcsolatban, amikor ugyanolyan folyamatokat lát, amelyek a 80-as évek Romániájától sem voltak idegenek? Hogyan lehet kitartani a haza mellett ilyen körülmények között? Hogyan lehet sok helyen, kultúrában otthon lenni, az orosz irodalomtól az angol nyelvig, és mégsem igazán megérkezni? Hogyan rángat minket Odüsszeusz óta a kalandvágy, majd az otthon biztonsága utáni epekedés, holott tudjuk, hogy „nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba”? Miért olyan pokoli nehéz szembenézni a múltunkkal? És hogyan lehet visszavenni személyes használatra a nyilvánosságban elkoptatott szavakat, például a Hazát.
1 окт 2024
