Jaj Istenem! Hol van már az én Lauberger&Gloss zongorám! Végképp lehangolódott. És eltűnt, az ifjúságommal, a szerelmeimmel együtt. Ez a kis dal viszont megmaradt nekem. Sok szép emléket idéz föl bennem. Olykor még ma is könnyet csal a szemembe.
Nagyon sokszor meghallgattam. A " hal a tortában" hallottam először. Felvettem a műsort és lenyűgözött Dorottya előadása és nem csak az hanem a személyisége is. Nagyon jó ember, nagyon kedvelem az ilyen szeretetet adó és kisugárzó mélyérzésű embereket. Aki nem csak kapni akar, hanem nagyon sokat ad másoknak is. Én is ilyen vagyok szeretnék a barátnője lenni.
Kevés ilyen magyar zene van sajnos, ami zeneileg is, meg szövegben is hozza a színvonalat... Sokan tanulhatnának Dorottyától, különösen a mai "zenészek" közül...
Ez a dal - és az egész Átutazó című album - a maga idejében is revelatív erejű volt, és ma, jó 25 évvel később is az. Valami egészen egyedi, megismételhetetlen csoda minden egyes dala. A zene és a szöveg csodálatosan együtt él benne! Magát a szöveget csak nemrégiben értettem meg, vagyis inkább csak most fogtam fel érzelmileg, mit is jelent. Nehezen tudnám elmagyarázni annak, aki nem élte át azt az érzelmi helyzetet, amiről szól. De ez a dal nemcsak felidézi, de meg is magyarázza az érzéseket.
Köszönet érte a szerzőknek és a videó alkotoójának, no és egy nagyszerű barátnak aki felhívta rá a igyelmemet. Köszönöm Köszönöm Köszönöm !! **********
Kb ilyen zenével , dallal kellett volna Euróvíziózni! Fogalmam sincs , hogy nem lett ez világsláger ! Ok értem a kort a mondanivalót, a hangulatot, igen ezt magyar érti a lelkèvel !
