Hiába menekülsz, hiába futsz,
A sorsod elől futni úgyse tudsz,
Mert a sorsunk nekünk, vagy a végzetünk
Hogy mi egymásért szenvedünk.
Hiába mondod azt, hogy vége már,
Hiába vagy fölényes és vidám,
Én úgy is tudom, hogy a könny arcomon, még álmodban visszatér.
A szív, ha szerelmes az ember, gyakran játszik velünk,
De igaz szerelmet az élet egyszer ad, egyszer küld
S benne lesz végzetünk.
Hiába mondod azt, hogy vége már,
Hiába vagy fölényes és vidám,
Én úgy is tudom, hogy a könny arcomon még álmodban visszatér.
20 дек 2011
