Víg Mihály - Irimiás siralmai (Rádiószínház) 

I understand the language,however, I m not so sure all the time, what he mean. The only thing I know is that I feel the same way as he does.

what is the man(ember in magyar) in the eternal existance? it fits in a tiny spark/ember, the endless eternal reality, rays in the midle of it heart - 9.30 mi az ember az örök létben? parányi szikrába(ember in english) belefér, a végtelen örökké valóság pislákol a szíve közepén

Poems of Ady Endre, quotes from Venedikt Jerofejev's prose and his own songs as well.... Just an example for Ady's poetry: I am no heir, no proud ancestor, I have no friend, no brother, sister, I have never belonged, I have never belonged. I am, like every human: Highness, Iceberg, enigma, strange and timeless, Distant will-o'-the-wisp, Distant will-o'-the-wisp. But, oh, I can't remain unspoken, I have to bare myself wide open, Behold me, everyone, Behold me, everyone. In all self-torture, in every song, I want to be loved, to belong. Belong to somebody, Belong to somebody.

25:05 "He is coming because he said he would be here, then it will be different, everything will be different, than it was before. And if it is, then everything will be right again Because it'll be different, everything will be different, than it was before. And if it is, then everything will be good again, The Earth will finally be quiet again, And if it does, then there will be order again. He's not coming, he didn't say he'd be here, There'll be nothing, everything will stay the same, as it was before nothing will be, nothing will change Everything will be as it was before the lying promise. The dead are turning in their graves, the living weep and weep, and those who can still endure suffer, for even God suffers on this earth, In mercy only to the devil. He is weary, and yet in the end he will spoil it, And his wrath at last gives free rein. And when he does, order will be restored, In the chaos there'll be silence again And everything will begin again: Eve will eat of the apple again, Cain kills Abel again, Judah picks up a harlot, childbirth kills Rachel again, David knows Bathsheba, Job scratches his nose with a tile, though there was an old promise: He will come, for he said he would be here... Translated with www.DeepL.com/Translator (free version) hungarian: m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/58562/balaton/eljon-zeneszoveg.html

dehogy vagy...😂 ha legalább értelmezni tudnád a vers egyetlen sorát, már beljebb lennénk...😂

3:25 Mélységes éj, hideg szelek Valahol messze a világ felett Utolsó utáni pillanatok Az égen sorban kihunynak a csillagok Minden eltörölve, mindörökre Tajtékzó erők szálltak a Földre Súlytalan tonnák, egy álom az éjjel Az egek meghasadtak az idők leteltével Vak erők között megdermedt árnyak Csillagtemetők, időn túli tájak Minden eltörölve, mindörökre Tajtékzó erők szálltak a Földre Elhagyott templomok végül is Miképp a Földön azon kívül is Az utolsó álom, a végső utazás Időtlen idők, örök zuhanás Minden eltörölve, mindörökre Tajtékzó erők szálltak a Földre (Európa Kiadó: Minden eltörölve) 7:14 Kíváncsiságból megkíséreltem egyszer, Hogy van-e erőm 8-10 hónapig egy csepp alkohol nélkül élni? Volt. Gyönyörűen bírtam, de szenzibilitásom, ami a legelőkelőbb művésztulajdonság, az őrületig kezdett fokozódni. A szürke, porszínű magyar élet még szürkébbé, és átkosabbá borult előttem, és a halál veszedelmesen nekem indult. Ki nem iszik manapság? 7:54 Mi az ember az öröklétben? Parányi szikrába belefér. A végtelen, örökkévalóság pislákol a szíve közepén. Emberek vagyunk de mi az ember? Rákos daganat a természet testén. Még az ördög is örülne ha mind meghalna, az ördög csak nyerne a vesztén. Mert vége lenne a komédiának, leállna az úr zagyva majma és a bús haragvó Isten végre egyedül maradna. Megrázkódott hirtelen, letépte maszkját a világ, a jó Isten szeretetből, halálra verte a fiát. Mi az ember az öröklétben? Parányi szikrába belefér. A végtelen, örökkévalóság pislákol a szíve közepén. (Balaton: Mi az ember)

10:02 Milyen álomban tévedtem el? Hogyan találok vissza? Ez én vagyok? Kicsoda vétkezik helyettem, és én ki helyett vezekelek? Álmomban, ébren, mindig üldöz, hogy nem vagyok szabad. Mindig látom, hogy senki nem hibás, csak én, mert én mindenható vagyok, csak nem használom megfelelően a hatalmamat. A döntéseimet halogatom, nem vagyok elég radikális. Simogató, lágy érzés, ahogy körülvesznek az álmok, ahogy érintenek, ahogy szüntelenül velem vannak. Akkor mégis nekem volt igazam, és mindenki más tévedett, ahogy a szavakat keresgéltem, ahogy mindig éltem, beszéltem, néztem magamra és másokra, ahogy gondolkodtam. Az alkohollal, érzésekkel és versekkel élő ember a szeszélyes impulziók szeszélyes akrobatája. Néha olyan fegyverszünetet tart a lelke, hogy a halál és temető valósággal csataterek hozzá mérve. Máskor zúgva, mindent elöntve indul meg, mint valami kiszabadult mesefolyam, s ilyenkor megszégyenül előtte minden bivalyidegrendszer és isteni egészség. Nem vihetek semmit magammal, csak az intuícióimra hallgathatok. Sugallatok után megyek, mert egyedül vagyok és nem számíthatok senkire, legfeljebb örülhetek, ha valakitől szépen el tudok búcsúzni. 12:18 Áldj meg, ha itthagysz, áldj akkor is, Ha rossz voltam. Nem nézhetünk egymás szemébe Majd egykor holtan. Fölpattant, nagy, halott szemeink Kérdve világítják az éjünk: Miért nem voltunk jók egymáshoz, Amikor éltünk? (Ady Endre: Ha holtan találkozunk) Visszaadok én mindent, Ha visszaadni lehet, De nem adom vissza A szemed. Belőlem fognak nézni Téged és egy kék tavat S mit a földön nézni Még szabad. Visszaadok én mindent, Ha visszaadni lehet, De nem adom vissza A szemed. (Ady Endre: Nem adom vissza) 13:35 Csukott szemmel reménykedünk, hogy ami behunyt pilláink mögött valójában lezajlik, csak most van, majd el fog múlni, és mi felébredünk mint egy álom után. Hogyan lehet egy álmot elmesélni? Hogyan lehet egy gondolatot elmondani? Pillanatkép, rohan a valóság, a szavak, amik ezt a folyamatos rohanást érzékeltetni akarják, csak azt érhetik el, hogy a folyam megszakad, a gondolkodás megáll, a fényképek üresek, a szöveg hamis, és hallgatás lőn a mennyben. Elfárad a test, börtönébe zárul a lélek, az ész megáll.

14:34 Mi az ember az öröklétben? Parányi szikrába belefér. A végtelen, örökké valóság pislákol a szíve közepén. (Balaton: Mi az ember) Én is olyan vagyok, mint egy fenyő. A fenyő olyan, de olyan magányos, mint én. Ő is, akárcsak én, az égre tekint egyre, de hogy mi van a lába alatt, azt nem látja, és nem is akarja látni. És zöld, örökzöld, amíg ki nem dől. Velem is így van ez, örökké zöld maradok, amíg ki nem dőlök. Vagy itt van például a pitypang, lengedezik a szélben, amely szerteszét fújja, még nézni is rossz, szomorú lesz tőle az ember. Velem is így van ez, talán nem szállok én is szerteszét? Hát nem szörnyű látni, hogy nap nap után szertefoszlik az énem? Én pedig ezúton ünnepélyesen kijelentem, egészen halálomig semmit sem teszek többé annak érdekében, hogy fölemelkedésem fájdalmas tapasztalata megismétlődjék. Alulmaradok, és alulról köpök a ti társadalmi ranglétrátokra. A létra minden egyes fokára köpök egyet. Nagy buzeránsnak kell lenni ahhoz, hogy felemelkedjen rajta az ember, olyannak, akit tetőtől talpig tiszta acélból kovácsoltak, én pedig nem vagyok ilyen. 16:40 "Piros, nagy köd-tályogok közül Sunyított rám a csalfa Nap, Midőn így szólék: Kelj föl és légy szabad. Tán Budapesten, talán máshol. Alig emlékszek valamire A néhai világból, De szomoruan föltámadtam. Sírom sziklái szétgurultak, Füstölt a Golgota s kiléptem Föltámadottan, tétován Mély Sárkány-sírjából a Multnak S mint akinek kevés a vére, Elindultam új apostolok Keresésére. Vihar s üvöltő Tátra-erdők Voltak az én Tamásaim, Kik sebeimnek nyílásain Ujjaikat mártván benyúltak. Ködök szálltanak S ködökön át Megromoltan és feledőn Hagytam el a Multat. És megint szólék: én nem tudom, Ki vagyok, éltem-e, élek? Valakinek neve vagyok Vagy örököse egy halott Szomoru nevének? Lázamat az est, postámat A posta, Mintha régen-régen hozná, Úgy hozza. Én nem tudom, miért néznek rám Kutató arcok? Arcomon nincsen régi írás S a régi harcok Nagy legendája elmosódott Vén arcomon, vén fejemen. Olyan vagyok, Mint rosszul kezdett És meg se kezdett szerelem. Valami úgy fog, mint rabot, Mint alvajárót a tetőn, Kit én is nézek reszketőn, Mint furcsa távolit. S amit én mondok, oly hüvös, Mint jégbarlangba orditón Besivító vihar-szavak. Valahol hóban elakadt, Valami messze hómezőn Az én régi valóm. Óh, jaj annak, aki föltámad S nem érzi önnön életét, Beszédje kongó báb-beszéd S báb-szinpad bábja ő maga, Kérdés, kisértés és titok. Én azt várom: valaki majd Hívni fog S édes, meleg szájjal Súgja meg majd, hogy ki vagyok. Itt tó van a Tátra ölén, Csillogó, tiszta, vad, Keresem benne a századokat, Az életemet, A sírtáró dalokat. Keresem magam közelségét, A szállaló Időt S a tükröt, a varázsosat, A megismertetőt. És megáll az Élet És tudom, hogy most már semmi sincs, Senki sem él És semmi sem igaz. Keshedt, vén arc vigyorg a tóból És nem tudom: ki az? Föltámadtam, jaj, föltámadtam. (Ady Endre: A föltámadás szomorúsága)

21:23 Magányos szemlélődés közben, vagy az éjszakai töprengések idején, vagy éppen akkor, mikor hallgatom a csöndet, már nem nyugtalanít semmi. Hiszen szavazati jogomat elveszítve megszereztem a kiváltságot, hogy arra gondoljak, ami eszembe jut. Itt záródik rövidre a történet. Akárhogy is nézem, nem vagyok más, csak egy ágrólszakadt vándorlegény. »Gyere.« (Szólott a nagy Pénztárnok S ömlöttek elébem az ezrek.) »Gyere, nyavalyás, nyűgös ember, Most kifizetlek.« »Bajjal születtél: itt az ára. Néhány bankó, mert sok husáng ért. Tekercs-arany a kora-csókért, Az ifjuságért.« »Szemed, szived, gerinced béna? Zúg a fejed, kerül az álmod? Én most mindent, amit csak adtál, Aranyra váltok.« »Itt a napszám, mert sokat sírtál. Itt a vérdíj, hogy magyar lettél. Itt a pénz, mert sokat nótáztál, Sokat szerettél.« »Nagyon hittél, nagy fizetést kapsz. Elpoklosodtál: itt a bére. Itt a kínod, itt a reményed S a szíved vére.« »Eredj.« (Szólott a nagy Pénztárnok És én nem bírtam elinalni.) »Ki vagy fizetve, béna koldus S most meg fogsz halni.« (Ady Endre: A nagy Pénztárnok) 24:30 Már késő. Annyi idő ment el hiába. Olyan sokáig várattam már mindenkit, hogy ilyen sok várakozás után már nem lehet elég jót gurítani. Most persze egyedül vagyok az éjszakai töprengések idején, és ahogy hallgatom a csendet, különös érzület vesz rajtam erőt. Nem mondanám vallásosságnak, de mégis arra hasonlít. 25:08 Eljön, mert azt mondta, hogy itt lesz, akkor más lesz, minden másképp lesz, mint volt azelőtt. És ha így lesz, akkor újra minden jó lesz mert más lesz, minden másképp lesz, mint volt azelőtt. És ha így lesz, akkor újra minden jó lesz. Nem jön, nem is mondta azt, hogy itt lesz, nem lesz semmi, minden ugyanúgy marad, mint azelőtt nem lesz semmi, semmi nem fog megváltozni minden úgy lesz, mint a hazug ígéret előtt. A holtak forognak a sírban, az élők szenvednek sírva, És mégis, elkezdődik újra, e földön még az Isten is csak szenved, kegyelmében csak az ördögnek enged. Unja, a végén mégis lerontja, bús haragjának végre szabad utat enged. És ha ez lesz, akkor végre újra rend lesz, káoszban végre megint csend lesz, és minden elkezdődik újra: Éva megint eszik az almából, Káin megint megöli Ábelt, Júda felszed egy parázna nőt, a szülés megint megöli Ráhelt, Dávid felszedi Betsabét, Jób cseréppel vakarja rüheit, pedig volt egy régi ígéret: Eljön, mert azt mondta, hogy itt lesz, akkor más lesz, minden másképp lesz mint rég (Balaton: Eljön)

29:13 Megint Istent, a felfoghatatlant, a soha meg nem érthetőt, a kiszámíthatatlanság csimborasszóját, a kérdésre azonnal soha választ nem adót faggatja, még eddig nem volt kíváncsisággal a magára hagyott, érdemei szerint már rég elkárhozott lélek. És hallgatás lőn,és rettegés, hiába volt még öt perce revelációszerű infernális kacagás élvezése és élése a felfoghatatlanul kellemes érzéseknek. 29:55 Véget vetek az életemnek, mert semmit sem ér, E serlegből itt magamba öntöm a mérget. El vagyok veszve, nem maradt remény, Tőlem már ne várjatok folyamként omló beszédet. Mert a szomorú vers is csak vidám szívből jöhet elő, Az én üres szívemből több nem fakad, Vad gondolatrohanás, hív a heverő, Már nem mondatokat formálok, csak szavakat. Miközben itt ülök, és pillám leragad, Egyre elgyengültebben mormolok, Végül minden elsötétül, megszakad, Ébren vagyok még, vagy álmodok? (Balaton: Prológus) 32:05 Van egy álmom. Hogy egyszerre mindenki normális lesz. ...de én addig hülye maradok. Csak egyszerre érdemes. Mindenkinek együtt. Semmit sem érnék vele, ha csak én lennék normális. Meg sem próbálom. Már mindenben csalódtam. Már kétségek sem gyötörnek. Meghalok a belső ellentmondásaimtól. Meghalok az élmények hiányától. ...és éppen akkor törnek rám a kétségek, mikor alábbhagy a kétségbeesésem. 32:51 Ez sikerült, hol vagyok? Úristen, a méreg! Már kinyitottam a szemem, fenn vagyok, beszélek. Újra élek, és e látomás, álom volt csupán. Ki az aki ebben értelmet talál. És ha meghalok valamikor, márpedig nagyon hamar meghalok, tudom, úgy halok meg, hogy nem tudtam befogadni ezt a világot. Próbáltam ugyan felfogni közelről, távolról, kívülről és belülről, de megérteni sohasem tudtam. Tehát ha meghalok, és Ő megkérdezi tőlem, jó volt-e neked odaát, vagy rossz volt? Én hallgatni fogok. Lesütött szemmel fogok hallgatni, és ez a némaság mindenki számára ismerős, aki tisztában van azzal, mi következik egy nehéz, több napig tartó másnaposság után. De hát mért hallgatsz? kérdi majd tőlem Isten, kékes villámokat szórva. Na de mit felelhetnék én neki? Így hát csak hallgatok majd, csak hallgatok.

Hi, I've copied the Hungarian text, you'll find it in the comments at the top, one after the other. I suggest you copy it into DeepL-translator, it usually gives pretty good results!

de ÍGY énekelni, és ÍGY gitározni csak Víg Mihály tud(a szövegről már nem is beszélve)