Viszlay Anita: Tisztán látjuk azt, ami van? 

A meg van előre írva kijelentés igaz, de nem úgy , ahogyan az elme értelmezi. A létezés a frekvenciatörvény alapján alakul, amiben minden megnyilvánult valamilyen energiamező leképeződése. Az, hogy miylen döntéseket hozunk, az látszólag szabad akarat általi, de valójában olyan döntéseket hoz az egyén, amilyet az adott energiája engedi, és természetesen ebből a döntésből képződik le az anyagi valóság.Viszont a döntésekre való vágy vagy hajlam egy tágabb valóságból érthető csak meg. Vagyis miért olyan döntést hoz az egyén, amilyet hoz? Mert csak azt hozhatja...Nem az események és a benne lévő szereplők vannak " megírva", hanem annak az energetikai háttere. Amit tapasztalni kell vagy lehet egyénenként , ahhoz hozunk lálszólag szabad döntéseket. És hiogy mit kell vagy lehet tapasztalni egy egyénnek? Azt, ami a frekvencitörény alapján energetikiaag a következő és következő állomása a lélek rezgésének. Ebben törvényszerűség van, hogy milyen rezgést lehet tapasztalni.Ebben rend van, amit ez egó nyilván nem lát, de mindenképpen kiszolgálja az egó összes döntése a mögöte lévő egyetemes törvényt. A rezgés megtapasztalása egy egyénben ezer és ezerféleképpen megnyilvánulhat. Nem ez a lényege. Hanem az, amiből létrejött és amivé válik az energia. Így tehát valóban megírt az egyén sorsa, mint tapasztalandó lenyomatok összessége, de hogy ez milyen esemény által történik , az indiferens. Igy talán helyesebb: az egyéni és a kollektív sors is adott és determinált az ernergiák szintjén, ami alól nem lehet kibújni vagy kikerülni azt. A törekvés az egyensúlyra is egy hívás bentről, de az állandó káoszteremtés is egy belső hívás, és az egyesnúlyban levés is egy energetikai adottság. Ezek különböző mértékben vannak jelen az emberekben. Ezért vannak a világban szeretetben élő emberek, egyensúlyra törekő emberek és rombolók. Az emberek pedig a kollektív tudat apró megnyilvánulásai. A kolektív tudatnak is van egy tapasztalási kötelezettsége, amit az egyéni sorsok alkotnak. Nem az a lényeges, hogy ember az önzetlenséget vagy az önzőséget egy cégvezetőként vagy a párkapcsolatában éli meg, esetleg egy betegség által , vagy egy gazdasági válság által, hanem az a fontos, hogy élje az önzés -önzetlenség dualitását. És élni is fogja.Mert rend van a megnyilvánulásban. Egyénlieg is és kollektíven is. Szeretettel: Viszlay Anita