Kicsi voltam, bárhova mentünk édesapámmal, mindig ez (ezek) szólt a rádióban, és amikor itthon végzett asztalos munkákat, akkor is ez ment a nagy micro sd-s lejátszón, és nagyon imádom. Most meghallgattam 4 év után újra. Sírok...
Ez egy nagyon szép és megható szám. Emlékeztet a háborúban elhunyt hősökre és a civil áldozataira is, a nyugatiak embertelensége miatt ugye... Tisztelet minden hősnek!
hogy Nagy Imre, alias Vologya besúgóként kereste a mindennapi betevőre valót Moszkvában, a csekának (NKVD) nyomva fel több tucat kamerádját akik közül aztán a szerencsésebbek Szibériába, a kevésbé szerencsések a kivégző osztag elé kerültek. Ezek szerint Sztálin terrorjának legsötétebb időszakának lett volna az egyik legsötétebb gazembere.
„István, a Szent, volt az első, csaknem tudatos szemétszállítónk, ez a kegyes király, kinek kóbor lovag-szállítmányairól talán csak a liberális angol premier tudhatna méltón megemlékezni.” Ady:
A dédnagyapám ültetett nekem egy cseresznyefát anno. Sajnos a telket ahol ültette 43 év után el kellett adjuk. Az új tulasjdonos első dolga volt ,hogy a fát kivágassa. 2 éve sírok.
Szép a zene, szép a szöveg, csak nem illenek össze. Kár, hogy az énekes nem is érti, miről dalol, és a szavak ritmikáját - ha kell, ha nem - alárendeli a zene ritmusának. Ilyen hangsúlyozást a TV tehetségkutató műsoraiban hallottam. Nem akarom bántani a zenekart, csak mint zenészt, és a magyar nyelv szerelmese és használója, zavarnak ezek az apróságok.
