Üdvözlöm! A felhagyott református temető kapcsán érdeklődnék öntől. Ma tudtam meg, hogy egyik dédnagymamám ott került eltemetésre valamikor az 50-es években. És milyen az élet egyetlen fényképet találtam a neten, ami ugyan nem az ő nyughelyét mutatja, de a kép sarkán pont az ő sírköve is látszik a nevével. Szeretném megkérdezni, hogy esetleg rendelkezik-e fotókkal a megmarad sírkövekről? Konkrétan Nádházi Pálné sírjáról lenne szó. Illetve mit történt azzal a temetővel, hogy ilyen sorsra jutott? Lehet valamit tudni, az ott eltemetettekről? Áthelyezésre kerültek más temetőbe? A videó végén látható pallos66 kezdetű e-mail cím még él?
Gratulálok az elkészítéséhez. Olyan sajnálatos eseményt idéz fel a film, amely elgondolkodtató, hogy hogyan is történhetett meg ilyen borzasztó dolog. Sajnos az akkori hatalom mindent megtehetett, nem volt mersze senkinek ellentmondani.
Hálásan köszönöm a figyelmedet! A legnagyobb baj az, hogy lassan elfogynak /elfogytak azok, akik tényszerűen emlékeztek a kunágotai zsidóságra...mi pedig nem kérdeztük időben..de mentségünkre szolgáljon, hogy az ismert események megértéséhez szükség van egy bizonyos életkorra, vagy szemléletre.. Üdvözlettel: Gáborlaci
Nagyon szépen köszönöm, megrázó, méltó emlékezés.A szüleim mindig megrendülten, szeretettel beszéltek a doktor úrról- sokszor beszélgettünk, próbáltuk megérteni, hogyan is történhetett ez a tragédia. Gyerekként azt kérdeztem, hogy engedhette ezt a falu, miért nem védték meg a zsidókat ...és igazán sosem kaptam elfogadható választ. Nagyon jó ez a film, segít megőrizni a jó emberek emlékét és talán a lelkismeretre is hat. Köszönöm még egyszer!
Kezét csókolom Kedves Etelka! Nagyon köszönöm, mindazt amit leírt. Régóta foglalkoztatott ez a téma, és már nagyon adós voltam vele - elsősorban önmagamnak- de nehezen tudtam eldönteni, hogy miként is myúlhatok én ehhez a tragikus eseményláncolathoz... A szerkesztés közben úgy döntöttem, hogy Dr. Morvai Ödön és az Ő élete sokkal több néhány fotónál, illetve az Ő történetével végig tudok menni mindannyiuk Golgotáján:( A következő rész a zsidó kereskedők megmaradt emlékeit próbálja felidézni. Szatócsboltok, üzletek, hol és merre? Némelyik mellett ott megyünk el nap mint nap és a feledés már réges régen belepte az emléküket... Kedves Etelka! Az Ön szüleit én gyermekkorom óta ismertem és szerettem...nagyon sok szép emlékem van Róluk...és a "Halász bácsi boltjáról"...Ön nyilván jobban tudja mint én, hogy azt az üzletet egykor Reichmann Samu bérelte..., de én már csak Halász boltként ismertem. Ha esetleg ezzel kapcsolatban van valami emléke..legyen az Önnek bármily jelentéktelen is , kérem ossza meg velem, mert minden megmentett mondatnak súlya van. Ha esetleg János bácsiról az 1940-es időkből tudna nekem fotót küldeni, - esetleg a boltról -annak is nagyon örülnék, mert hitelesebben tudnám illusztrálni az akkori, illetve a későbbi időszakot - amennyiben szíves beleegyezését megkapom -.. Az email címem: pallos66@gmail.com Köszönettel és további kézcsókkal: Gábor László
Kedves László! Gratulálok a film elkészítéséhez és köszönet érte. Legalább ennyivel adózzunk Elődeinknek, akiket pusztán származásuk miatt raboltak ki, kínoztak és gyilkoltak meg. Tisztelettel: Nagy László
Kertész Imre: ahol a holtak számítanak, ott az élőknek is van reménye." Ahol vannak olyan kedves emberek, akik értékelik a múltőrző munkáját, addig érdemes ezért tenni és dolgozni:) Köszönöm szépen a figyelmedet Kedves Kunágotai! :)
...néhány héttel ezelőtt kint jártam a kastély - ma már csak - törmelékmezővel jelölt helyén . Azon a helyen, ahol az Ön nagyhírű ősei éltek...és... haltak 100 évvel ezelőtt. A téglákkal kevert feketeföldből mosolyogva kandikált elő egy aprócska régi 10 koronás pénzérme. Hogy, ki hagyhatta el? A Bíró fiúk, vagy valamelyik cseléd? Sohasem tudjuk meg, de egy biztos: amíg emlékezünk addig a múlt nem hal meg s talán el sem múlik! Kedves Bíró Rita! Köszönöm, hogy megtisztelt a figyelmével! Reményeim szerint folytatása is lesz ennek a történetnek! Kezét csókolom! Gábor László
Kedves László! Újfent, csak köszönöm szépen! Kis kölökként még megadatott, hogy fürödhettem a kupai tóban. Volt ám benne sok pióca! A megközelítés módja a "kisvonat" volt... Hálásan köszönöm a felidézett emléket!
Kedves Gábor, ki engem mindig megtisztel a figyelmével! :) A kupai tó szerves részét képező piócákról igen keveset hallottam :), de arról többet, hogy a 60-as évek közepén egy K-25-ös vagy talán 45-ös? traktor pilótája addig ügyeskedett, amíg a masinát - a hozzá tartozó munkagéppel együtt - bele nem fordította a tóba:) Ez a malőr -a piócák legnagyobb szomorúságára:) - egy jó időre meggátolta a fürdőzni szándékozókat abbéli igyekezetükben, hogy a tóban megmártózzanak.... Köszönve a visszaemlékezését maradok üdvözlettel: Gábor László :)
Szervusz László! Mint a sorozat többi része ez is szép megemlékezés elődeinkről. Sajnos a múlt látványos felidézése már régen túl van a 24. órán. Köszönet és gratuláció tartalmas munkádért. Folytasd tovább, sok többi feltáró, ismertető munkád mellett ebből is látszik hogy az elfelejtett, elpusztult múltnak is lehet szép emléket állítani. Köszönettel: Nagy László
Szervusz Laci bácsi! Addig, amíg vannak olyanok akik megnézik ezeket az összeállításokat nincs veszve semmi! Hihetetlen, de igaz, hogy egy bő nemzedékkel ezelőtt a mindennapok részét képezte a kupai kastély és sok más, melyből mára csak szilánkok maradtak. A mi feladatunk, hogy ezeket az apró szilánkokat összeszedjük és megosszuk azokkal akik még emlékeznek rá, illetve azokkal akik más korban -a jelenben- élnek, hogy Ők is lássák: ilyen arca is volt ennek a a szép nevű községnek! Nagyon köszönöm a biztatásodat és a gondolataidat! Igyekszem élni velük! Köszönettel: Gábor László
Kedves László! Nagyon szépen köszönöm színvonalas munkáját. A "legendás kisvonat" képe kedves és szomorkás emlékeket is idézett bennem. A képek a posta megállónál készültek, ha jól látom. A kitérő vágányon időnként félreállítottak vagonokat, melyek megmozgatásához igencsak neki kellett gyürkőzni. A kellemetlenebb emlékem, hogy abban az időben, amikor még állt a református templom sarkánál a vén olajfa, bár a Kossuth utcánál nem volt állomása, egyszer - és csak egyszer - mégis megállt az a kisvonat ott a sarkon. Valószínű, a vezetőjének igen jó volt a szeme, és messziről kiszúrta, hogy egy vásott kölyök matat a sínen, majd eltűnik. Szerencsére megállt még időben. Hogy-hogy nem - a sok szétlapított lyukas 2 fillér után emelődött a tét, és egy elég méretes zúzott kődarab "került" a sínre. Úgy emlékszem, a kalauz jött be hozzánk (a református parókiában laktunk akkortájt), és bepanaszolt Édesapámnál. Nem hőbörgött, csak elmondta a korrekt tényállást. Azután a vonat tovább robogott... Én pedig kereshettem a mogyoró vesszőt, mellyel igencsak kikaptam. Nem is csináltam soha többet ilyen dőreséget... Még egyszer nagyon szépen köszönöm a nosztalgiázás lehetőségét.
Kedves Gábor! Ha fizetséget kellene kérnem a kisfilmért, akkor - jelentem tisztelettel, hogy- az Ön által elmondott visszaemlékezéssel tökéletesen kiegyenlítettnek vehetjük a számlát! Nekem igen csekély emlékem van a kisvonatról... Arra azonban jól emlékszem, hogy egyszer egy meleg nyári napon a testvéreimmel a postánál felültünk a szerelvényre és elindultuk a csupa nagybetűs kovácsházi FÜRDŐBE!!! Óóóóó, azt az izgalmat...Kanyargott a kisvonat a határban és mi csak csodáltuk az aranylóan sárgálló napraforgótáblát, melyből egy-egy nagyobb tányér szinte beúszott mellénk a leeresztett ablakon keresztül. Nem sokkal később a vonat megállt egy sárga épületnél - valami kocsma félénél-, ott leszálltunk és az útszéli vaskereszt mellett elhaladva már láttuk is a fürdő" hatalmas" épületét:) Onnan már jóformán szaladtunk, hogy minél előbb beleugorhassunk az "öregek medencéjének" kikiáltott klórszagú melegvizbe :))) De mi ez... a félelmetes mogyoró vesszőhöz képest??? Kedves Uram! Én köszönöm Önnek a visszaemlékezés lehetőségét! Tisztelettel: Gábor László
Nagy öröm volt nézni az összeállítást! Gyermekkoromban még meg volt a szét dúrt kripta alapja, jártam a tölgyesben is, a nádas tómederre is emlékszem. Mindezt köszöni az egyik Dáczer unoka
Az Ön családja méltán beírta magát Kunágota újkori történelmébe! Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem a tanító dinasztia karizmatikus tagját, a község díszpolgárát: DÁCZER KÁROLY TANÍTÓ URAT! Mindazonáltal köszönettel tartozom a "Dáczer unokának" az irányomba mutatott kitüntető figyelméért! Tisztelettel: Gábor László
Kedves Gizus! A figyelmességeden kívül nagyon köszönöm a megtekintést, illetve ami ennél is fontosabb: a községhez fűződő múlhatatlan ragaszkodásodat!!! Azt gondolom, hogy amint a múltban, úgy a jelenben is érdemes KUNÁGOTAINAK lenni és maradni! :) Kézcsókkal: Gáborlaci
