Kedves László! Nagyon szépen köszönöm színvonalas munkáját. A "legendás kisvonat" képe kedves és szomorkás emlékeket is idézett bennem. A képek a posta megállónál készültek, ha jól látom. A kitérő vágányon időnként félreállítottak vagonokat, melyek megmozgatásához igencsak neki kellett gyürkőzni. A kellemetlenebb emlékem, hogy abban az időben, amikor még állt a református templom sarkánál a vén olajfa, bár a Kossuth utcánál nem volt állomása, egyszer - és csak egyszer - mégis megállt az a kisvonat ott a sarkon. Valószínű, a vezetőjének igen jó volt a szeme, és messziről kiszúrta, hogy egy vásott kölyök matat a sínen, majd eltűnik. Szerencsére megállt még időben. Hogy-hogy nem - a sok szétlapított lyukas 2 fillér után emelődött a tét, és egy elég méretes zúzott kődarab "került" a sínre. Úgy emlékszem, a kalauz jött be hozzánk (a református parókiában laktunk akkortájt), és bepanaszolt Édesapámnál. Nem hőbörgött, csak elmondta a korrekt tényállást. Azután a vonat tovább robogott... Én pedig kereshettem a mogyoró vesszőt, mellyel igencsak kikaptam. Nem is csináltam soha többet ilyen dőreséget... Még egyszer nagyon szépen köszönöm a nosztalgiázás lehetőségét.
Kedves Gábor! Ha fizetséget kellene kérnem a kisfilmért, akkor - jelentem tisztelettel, hogy- az Ön által elmondott visszaemlékezéssel tökéletesen kiegyenlítettnek vehetjük a számlát! Nekem igen csekély emlékem van a kisvonatról... Arra azonban jól emlékszem, hogy egyszer egy meleg nyári napon a testvéreimmel a postánál felültünk a szerelvényre és elindultuk a csupa nagybetűs kovácsházi FÜRDŐBE!!! Óóóóó, azt az izgalmat...Kanyargott a kisvonat a határban és mi csak csodáltuk az aranylóan sárgálló napraforgótáblát, melyből egy-egy nagyobb tányér szinte beúszott mellénk a leeresztett ablakon keresztül. Nem sokkal később a vonat megállt egy sárga épületnél - valami kocsma félénél-, ott leszálltunk és az útszéli vaskereszt mellett elhaladva már láttuk is a fürdő" hatalmas" épületét:) Onnan már jóformán szaladtunk, hogy minél előbb beleugorhassunk az "öregek medencéjének" kikiáltott klórszagú melegvizbe :))) De mi ez... a félelmetes mogyoró vesszőhöz képest??? Kedves Uram! Én köszönöm Önnek a visszaemlékezés lehetőségét! Tisztelettel: Gábor László
