Nem tudom, miért vagyok igazán hálás: hogy ez a felvétel elkészült vagy azért mert ide fel került! Még egészen kisgyerek voltam, amikor autó híján fél évben egyszer az volt a program, hogy feljöttünk vonattal Pestre. Az ívben bedőlve állt meg a vonat Százhalombattán, még nehezebb volt felszállni rá, a lépcsője is magasabb volt ezáltal ennek a számomra amúgy is hatalmas, megfoghatatlan járműnek. Az a "szag" ami fent fogadott... A fékpor szaga. Valakinek büdös vonatszag, nekem isteni érdekes illat. Az indulás hangja, a gyorsulás, a váltók, száguldás a töltésen... hosszú egyenes szakasz jó nagy sebességgel majd a fékek súrlódása, át a 6-7 es összekötő út alatt, és döcögés Érdre. Monoton kattogás, a pár méterekből össze illesztett síneken, fa talpaljakon, az olajszagú Érdre. A vonat majd' felborult, úgy billegett a rossz pályán. Érdet döcögve elhagyva jött számomra a legérdekesebb szakasz: a hetes út feletti fém híd zaja, a döcögésnek vége, a vonat gyorsulna de mégsem teszi. Egy hatalmas ív, a vonat bedől, a kerekek rágó hangja amit a mai napig imádok. És közben elértük a hidat. A régi hidat. Sötét barna színű "kő híd" (én úgy mondtam akkor) a jellegzetes hófehér pöttyeivel. Valami elképesztően ijesztő, nyomasztó, érdekes, izgalmas, szomorú, vonzó érzés volt áthaladni rajta, sőt látni. Mindig néztem az ablakon. Esőben, ködben félelmetes volt, délutánokon a naplementében iszonyat szomorú. De mindig vártam, látni akartam, érdekelt, izgalommal töltött el. Aztán lett autó.... vonattal nem mentünk. Jött egy osztály kirándulás, vonattal. Vágytam rá hogy újra átélhetem a fent leírni próbált (de nem tudom leírni pontosan) érzéseket. De a vonat Érd után gyorsított ... talán felújították? .... nem. Már nem ezen a hídon mentünk át. Még szomorúbb, nyomasztóbb és érdekesebb lett a számomra. Középiskolába Pestre kerültem, naponta át haladtam a híd mellett és mindig megnéztem. Láttam a régi pálya helyét, egyre nőtték be a fák, bokrok. Egyik nap pedig markoló gép tornyosult a híd fölé. A rajta maradt köveket kiágyazták, láttam magát a padozatot is, az is íves volt... Mire jöttem haza, alig maradt belőle valami. Elbontották. Sokáig a helyét néztem, a friss földet.... Sok sok év telt el azóta. Ritkán megyek már arra, ha megyek is, leginkább autóval. Ha mégis vonattal utazom - ami már koránt sem adja azt az élményt- oda nézek, és próbálom bepozícionálni ezt a régi hidat: "valahol itt mehetett anno ". A vasútfelújítások során őrültem volna, ha építenek oda egy ilyen szerkezet. Egy újat, ami így néz ki mint ez. Nem történt ilyen, a praktikusságra törekedtek.... Nem egy szentimentális szamár gyerekkori érzéseit nézték. Jó látni ezeket a felvételeket, sajnos megismételhetetlen!! Ezért annál értékesebb! :) Hatalmas köszönet a feltörésért, filmezésért!!
És ekkor még majdnem minden vonat megállt Érd alsón/felsőn. Ma meg kész csoda, ha egy országos vonat (gyors vagy sebes) megáll. Igaz, abban az időszakban még nem volt ütemes menetrend.
@@becskyandras Hát igen. Budapest felé Hawaii van, főleg Alsóról vagy Felsőről. Érdligetnél ez már nem mondható el, ott már az kész csoda, hogy hétköznap csúcsidőben félóránként van vonat. Aki pedig Érdről Nyugat vagy Dél-Nyugat felé akar vonatozni, az Fehérváron rá van kényszerítve az átszállásra, az már csoda, hogy nyáron a Déli-Parti sebeseket megállítják Érd-alsón. Pedig 70.000-es megyei jogú város, ha nem lenne Bp. közvetlen szomszédságában, akkor még az IC-k is megállnának.
@@VadasVasutClub Hát én úgy értelmeztem. :D Érdligetnél meg nem igazán indokolt, hogy az óránkénti személyeken felül más vonatok is megálljanak. Úgy vettem észre, hogy nincs olyan nagy utasforgalma, mint mondjuk Érd-Felsőnek.
