..apu ivott, verte anyut, hajtotta a csalàdot, télen az istàllóban, a szénàban aludtunk, onnan mentem iskolába 😢....mindig résen vagyok, minden ismerős érzés amit mondtàl. .én sem tudok soha napközben aludni .. köszönöm a segítséget 😢❤️🩹🫂🍀
Aki mindenben meglátja a hibát, annak javaslom, hogy fontolja meg a tesztelői munkát, ott pont ezért fizetnek, és jól is lehet vele keresni. Nem csak informatika, más területen is létezik tesztelés. 🙂
Az őszinteségeddel, hitelessegeddel nagyon gyorsan emelkedett a feliratkozok száma Az elejetől fogva hallgatom minden alkalommal megy a like. Hiánypotló minden téma amiről videó keszül. Hálásan köszönöm. 🙏❤️
Szia Emese! Nagyon tetszett ez az előadásod is, mint általában mindegyik. Még azok is amikben kevésbé vagyok érintett. Szerencsére kevésbé vagyok stresszfüggő és ebből a videóból az is kiderült, hogy mit rejt a jobb oldali ajtó, amit nyitva felejtettél. 😆🧻
Apám volt stresszfüggő. Ha éppen nem volt miért idegeskedni, akkor elintézte, hogy legyen. Nárcisztikus személyiségzavara volt, mi anyámmal szenvedtünk miatta eleget. Ez most csúnyának fog hangzani, de jó, hogy már nincs közöttünk két és fél éve. Semmilyen munka nem létezhetett, ami előtt ne b.szta volna valamivel föl az agyamat, és addig b.sztatott, amíg dühös nem lettem. Ha ez két órájába került, akkor rászánta azt a két órát. És ha érdemei szerint rávágtam az ajtót, akkor a miatta szívbeteg anyámmal folytatta az üvöltözést. Általános iskolában alsóban és fölsőben is jöttek családot látogatni, mert azt hitték, alkoholista. Én is úgy viselkedtem, mint ő, mert azt hittem, egy férfinak nem lehet másképp, mert mást nem láttam, mindenkit elmart a rokonságból, nem voltak barátok, akikkel összejárhattunk volna és láthattam volna más példát is, és mindig, végkimerülésig dolgozott és dolgoztatott minket. Amikor rákos lett, addig nem ment orvoshoz, amíg teljesen el nem zárta a daganat a vastagbelét, hogy addig is tudjon pénzt keresni, mert ő abban mérte magát és mindenki mást is. Anyám azt mondta, életem végéig cipelni fogom ennek a súlyát, és valószínűleg megint igaza lesz... A motorozást is azért szerettem meg, mert a nyeregben mindig meg tudtam nyugodni, ki tudtam kapcsolni, és ÉN irányítottam. Ehhez a chopper passzolt leginkább, építettem is nem egyet, persze titokban - és a diákjaim is így hívnak maguk között, én vagyok a "Chopperbá" (hú erre nagyon büszke vagyok). Sokszor, amikor - hajlott korom és romló egészségem miatt - egyre kevesebbet tudok dolgozni és egyre jobban elfáradok, lelkiismeret-furdalást érzek, hogy nekem többet kéne dolgozni, többet kéne bírni. Az egész sz@rból ez még megmaradt... de olyan jó a saját, komótos tempómban dolgozni, nyugodtan! Nagyon szépen köszönöm a videóit, Doktornő! Remélem, hamarosan rá tudom szánni az időt egy személyes online konzultációra (úgy három-négy év múlva :D:D:D) addig is jó egészséget kívánok, minden értelemben!
