A videó portré méretben készült, a képernyő jobb alsó sarkában található négyzetre kattintva teljes egészében megtekinthető.
Ebben a videóban arról esik szó, milyen párbeszédekről gondoljuk azt, hogy beszélgetés, miközben ezeket a szóváltásokat öntudatlanságunk félelme vezeti. A beszélgetés gyógyít, de csak akkor, ha tudatosan vagyunk benne valóban jelen. A félelem és a beszélgetés egymást kizáró értékek. A félelemben éppen mi vagyunk bezárva, a lényegünk: önmagunk, míg a beszélgetés lelke éppen az, hogy önmagunkat adjuk őszintén.
Nem csoda, hogy sok gyerek nem tanul meg beszélgetni, szavakkal kifejezni önmagát, ha a szüleik nem képesek mintát mutatni erre. Sok gyerek bezárul, magába zárja érzéseit, megbántottságait, bántások, csúfolások, kudarcok rémes emlékeit vagy éppen örömeiket, sikereiket, ügyességüket. Míg végül magukra maradnak, elveszetté válnak életük viszontagságai közt, mert ha nem mondják el, mi a baj, a megoldásokra sem kerülhet sor, ahogyan kérdéseik is semmivé foszlanak.
Nekünk, felnőtteknek fontos példát mutatnunk nekik őszinteségünkkel és azzal, hogy otthon kilépünk szerepjátékainkból és legalább az otthon töltött rövidke idő erejéig csak a szeretteinkre koncentrálunk.
A kognitív képességeink hajlamosak arra, hogy a mondandómat (ez nem beszélgetés, az nem beszélgetés) úgy értse, "aha, akkor sokat kell lelkizni a gyerekekkel". Persze, a kognitív részünk csak fekete-fehérben képes látni, ha ez nem, akkor biztos az ellenkezője. Hát nem. Sőt, brr, a gyerekekkel való folyamatos lelkizés a jelen állapot nélkül csak nyamvadt (elnézést) embereket nevel. Attól, hogy mindent agyon pszichologizálunk, még nem biztos, hogy beszélgetünk. Miért mondom ezt? Azért, mert ha nem az "önmagunk vagyunk" jelen állapotában vagyunk, ahol nincsenek emlékek, gyerekkor, sem semmilyen identitás, csak tisztán az érzékelés, a figyelem, a szeretet, az együttérzés, nem a másikat érzékeljük (bármennyire is szeretnénk ezt hinni), hanem a saját gyerekkori fájdalmainkat. Ha így váltunk szót, gyermekeinkre rákényszerítjük bezártságainkat, fel nem oldott félelmeinket, át nem szeretett fájdalmainkat. Magyarán: beterheljük őket azzal, hogy nem látjuk őket.
Ugye ezt nem szeretnénk?
Ha a "Közösség" gombra kattintasz, kapcsolódó videókat, könyveket, filmeket találsz.
Ha a jövőben is látni szeretnéd a videóimat, kérlek, iratkozz fel a csatornára (feliratkozás, összes).
Ha értékesnek találod a tevékenységemet és úgy gondolod, hogy ha neked nem is, de másoknak segíthet, úgy is feliratkozhatsz, hogy nem kapsz értesítést a videóimról, így segítheted, hogy másokhoz eljuthassanak a videóim (feliratkozás). Köszönöm.
Elérhetőség:
Dombay Célia, gyermek-, család- és fénymentor
dombaycelia7413@gmail.com
8 июл 2023
