Magyar nyelven egyik legjobb. Nagyon kellemes, hallgatható a hangszín, jók a könyvek. Mi hallgatók, segíthetjük a munkáját like-olva, esetleg kommentelve, a véleményünkkel, hogy mások is könnyebben rátaláljanak. Köszönöm a befektetett munkát.
Ezt külön örömmel hallom, mert épp ez volt az egyik eredeti cél a csatornával: magyar közegbe hozni olyan minőséget, ami külhonban azért (ha nem is lépten-nyomon, de) sokkal gyakrabban előfordul. Ha ennek fényében az a benyomás, hogy "magyar nyelven az egyik legjobb", az jackpot! 🥰 Köszi!
Köszönöm, nagyon jól esik az ilyen visszacsatolás! 😊 De azért párhuzamosan majd azon is tovább agyalok, hogy hogyan mutathatnák ezt a számok is... Mert hát ugye nem a közönség feladata, hogy kikaparja az értéket, hanem az enyém, hogy tálaljam. Szóval ha az "érték" adott, és a számok ezt nem tükrözik, akkor majd még csiszolom a tálalást - és/vagy hagyok elég időt a terjedésének. 😇
Én köszönöm ezt a szívmelengető kommentet! 🥰 És amúgy megjegyzem, ez az egyik legfrankóbb visszajelzés, amit csak kaphatok, miszerint nem szimplán fogyasztható, de ismételten is fogyasztható a tartalom... 🥳
Igyekszem örökzöld tartalmat gyártani, amit majd évek múlva is releváns lehet újrahallgatni... De ha már tegnap óta is másodszor hallgatod, az még egy fokkal szívmelengetőbb! 😊
Nagyon érdekes szemléletmód hangzott el az autós paradoxonnál. A vagyon amit el nem költöttünk, mert még bármire felhasználhatjuk. Hmm. Köszönöm a videót!
Ú, igen, ez a vagyon kontra gazdagság nagyon vesszőparipám! Olyan jó lenne, ha valahogy a vagyonnak is lennének "példaképei". Csak hát az nem látványos, ha nincs hiteled a háttérben, vagy hogy másnap meg tudnád venni ugyanazt a kocsit, ha egy baleset totálkárosra törné a mostanit... Az bezzeg egyből érdekesebb, hogy milyen az említett kocsi - és hogy fűtött garázsban parkol-e?! 🤐
@@preprocessor Igen, de ez mind csak egó, és ezt kell észrevenni. Amíg az ember a saját egóját akarja építeni, vagy annak eleget tenni, nem tud túljutni ennek a materiális világnak a korlátjain. Kicsit belegondolni abba, hogy nem is ezek a dolgok a fontosak, hogy ezek mulandóak, (mert ugye a sírba nem vihetjük a ferrarit, hacsak nem abban temetnek el), és nagyobb értéke van az adósságmentes, szabad életnek, az kicsit olyan érzés, mint belátni egy színpad függönye mögé.
Na ezt örömmel hallom. És hát ugye milyen releváns, mert az a megspórolt idő is pénz! 🤑 De lehet, hogy csak túlzottan bele vagyok bandzsulva az "idő = pénz" videó előkészületeibe... 😜
Nagyszeru meglátás az Mindhárom tényezovel kell számolni az Idovel, az Esélyekkel és a megbizható Partnerekkel. Sajnos nem mindenki képes mindhárom szempontot egyszerre kezelni. Ezért a csalók rovid idon beluli megtérulést, Magas esélyeket, és természetewen "megbízható" forrásokra hivatkoznak. Talán hozzátenném, hogy nem mindenki t hagyjunk "befektetni" mert egyszeruen, emberileg, nem alkalmas rá! Pál,69.
Igen, ez kb. a szokásos "válassz kettőt" dilemma... Ami gyors és valószínű, ott csalók lesznek. Ami gyors és megbízható, ott kicsi lesz az esély. Ami valószínű és megbízható, az meg lassú lesz. Ezért kell (szerintem) a "gyors" részt önként feladni... Gazdagodjunk lassan, de biztosan. 🙂
Abszolút - szerintem részben pont azért sikerült ennyire jól ez a könyv, mert inkább pszichológia, mint pénz. Kb. mint ahogy Oliver Burkeman 4000 hét című könyve ( preprocessor.hu/oliver-burkeman-4000-het ) is inkább filozófia mint klasszikus időmenedzsment. Van mélységük. Van általánosítható mondanivalójuk. Az ilyeneket próbálom leválogatni. 😇
@@preprocessor köszönöm a linken, ügyes vagy, annak különösen örülök vagyok annyira figyelmes, hogy észrevettem. Valòjàban minél jobban öregszünk annàl jobban okosodunk. Ez jò
Ez a könyv nem kimondottabban érinti ezt a területet - nekem meg nem sok személyes tapasztalatom van, mert még egyetemi éveim alatt a tanszékhez kerültem, és azóta is ott vagyok... 🙂 De így full látatlanban, általános érvényűen annyit tudnék mondani, hogy én az IKIGAI modellt követném: 1) szeressem, 2) legyek benne jó, 3) legyek általa hasznos, és 4) akkor majd jön a pénz is. A tradicionális "munkakeresés" általában feltételezi, hogy az 1/2 már adott, és a harmadik pontnál elkezdjük keresni, hogy kinek tudnánk ezzel hasznosak lenni. És persze, erre ott a LinkedIn profil + hálózatépítés, interjúra járás, stb. És szerencsére a helyszín is egyre kevésbé számít, mióta a remote munka sem megy eretnekség számba. DEEE: én akkor is azt mondanám, hogy először az 1-es/2-es pont érdemel egy kör komolyabb átgondolást. Sok szerencsét!
@@preprocessor Köszönöm,az 1,2-es ponton már rég túlvagyok! Kereskedelem,szeretem,jól csinálom,akarom is,de semmi! A kor igencsak sokat nyom a lantba,pláne errefelé! A tapasztalat,akarat csak egy dolog! Köszönöm a választ!
@@ZsuzsannaTóth-l3z Na ez kezdésnek nagyszerűen hangzik - a kor sajnos nem mindenkinél garancia, hogy nincs beleragadva valamibe, amibe talán nem is szeretne, ha megállna átgondolni. De ha az 1/2 tényleg stabil, és a 3 az elakadás, akkor viszont Alex Hormozi tanácsait tudom visszhangozni: érdemes keresni egy kielégítetlen igényt a piacon, és kielégíteni. A tradicionális munka gyakorlatilag annyi, hogy valaki más keresi meg és elégíti ki a vevők valami igényét helyettünk, mi meg segítünk neki némi pénzért cserébe. Ha ezt a munkáltatót kivágjuk középről, és magunk tanulunk meg együttműködni a potenciális vevőkkel, akkor nem tarthat vissza más, csak a piac maga. És ott már majd jobban számít a tapasztalat és az akarat - a kor meg gyakorlatilag semennyire. 🙂
Köszi, igyekszem jól fogyasztható formára "előfeldolgozni" az anyagokat... Hang ügyben pedig basszus még mindig nem tudtam megszokni, hogy felvételről hallom a saját hangom! De jó hír, ha nálad ez nem válóok. 😅
