Kedves Eszter, én csak most bukkantam rá erre a videódra, és nagyon köszönöm, hogy ilyen empátiával és nyitottsággal állsz a kérdéshez! Érintettként nekem meggyőződésem, hogy a legtöbb túlsúlyos ember (most nem azokra gondolok, akikre felszaladt 3-4 kilócska) érzelmi evő, és látom azt is a környezetemben, hogy erről nekik fogalmuk sincs. Igazából ez egy tragédia, mert emberek tömegeit kezelik rosszul évtizedeken, akár egy egész életen keresztül, akik így gyakorlatilag semmilyen segítséget nem kapva szenvednek és utálják saját magukat, hogy nincs elég akaraterejük lefogyni. És nem tudják, hogy nem akaraterő kell ahhoz, hogy jól egyenek, hanem mentálisan kell jól lenni hozzá. Nehéz téma ez, mert az önismeret sem könnyű út, de más megoldás igazából nincs. Szabott étrendek és előírások természetesen nem oldanak meg lelki problémákat, mint ahogy az alkoholista sem teszi le a poharat amiatt, hogy szigorúan ránézünk, és közöljük,hogy mennyire rosszat tesz magával, és jobban járna, ha nem inna...
Az étkezés nem csak létszükséglet kielégítésére szolgál, de igenis, egy örömforrás, véleményem szerint! Persze ha hiányzó szükségleteit ezzel akarja valaki pótolni, az már gond.
Csillagos ötös ez a videó! Az ismerősök nem akarják megérteni ha azt mondom nekik, hogy igen, azért vagyok túlsúlyos, mert az evés az EGYETLEN örömöm az életben! És akkor még erről is mondjak le? Ezek szerint vagyunk így egy páran, és nagyon örülök, hogy Eszti kimondja ezeket a dolgokat ebben a videóban!
Szia! Ennél aktuálisabb nem lehetne ez a téma nálam. Cöliákiás vagyok, azaz nem fogyaszthatok glutént, sem olyan termékeket, amelyek nyomokban tartalmazhatják. 4 éve vegán táplálkozást követek, már kifejezetten komfortosan éreztem magam ebben a táplálkozásban, amikor kiderült ez az betegség. Megborulok rendszeresen érzelmileg, a féléves kontroll vérképem borzalmas lett (félévi szigorú fluténmentes diéta után, 95% százalékban csak olyasmit ettem amin rajta volt a gluténmentes jelzés, vagy friss zöldség/gyümölcs volt), ami valószínű diétahibára utalhat. Először bezártam, féltem bármit is enni, főleg, hogy a gasztroenterológus azt mondta, hogy a jelölten gluténmentes termékektől is lehet baj :( Dietetikustól kaptam mintaétrendet én is, de az étel gondolatától való frusztrációm és félelmem nem tűnt el teljesen. De igyekszem megerősíteni magam és túllendülni ezen, ha mégsem sikerül, akkor (mentális) szakemberhez fordulok.
Hálás köszönet az újabb értékes gondolatokért! 🙏 Az jutott eszembe, ahogy hallgattalak, hogy Te biztosan egy Fénymunkás vagy. 😇❤️ (Remélem érted, mire gondolok.😊) 💐
A videó nagyon hasznos, viszont azt nem tudom miért gondolod, hogy erről nem beszélnek a szakemberek. Rengeteg cikket olvasni errő évek óta. illetve köztudott ez a tény. Az más kérdés, hogy a megoldása nagyon nehéz, mert "nemcsak" az étkezést kell megváltoztatni, hanem az egész életét.
Hát igen a megszokások is nagy probléma. Példának okáért az is előfordul h valaki jól bevacsorázik majd leül filmet nézni, de csak úgy megszokásból chipset, popcorn, colat eszik, iszik hozzá, pedig nem éhes csak a megszokás.
Nagyon okos, hasznos megközelítése a problémának. A gond viszont nem oldódott meg. Hogy kell elindulni ennek mentén? Miből tudom, hogy nekem a környezetváltozás, egy társkapcsolat valódi megoldás lenne. S ha igen, hogy vágjak bele ?
Mert nem megoldást szerettem volna nyújtani a problémára hanem először is rávilágítani. Mint ahogyan a pszichológus és terapeuta sem fogja helyettünk elvégezni a munkát hanem segít benne.
Kedves Mária! A lelki eredetű dolgokat mindig úgy fedezzük fel, ha figyeljük az érzéseinket (ezt idővel meg lehet tanulni). Mivel sajnos ezidáig csak kevés személynek van eszköztára ahhoz, hogy egyedül megoldást találjon mentálhigiénés vagy pszichológiai gondjaira, én azt tanultam meg az egyetemi éveim alatt, hogy célszerű minél előbb szakemberhez fordulni, hiszen így a személy kiegyensulyozottan tud haladni az életmódváltás útján és az idő is lerövidül, hamarabb fog eredmény mutatkozni, a jobb közérzet pedig kézenfogva a sikerrel szárnyakat ad. 😀
Nagyon jó a videó , mindenre kiterjedő de nagy próblémák vannak a háttérben . Az ország vezetése sem jó példa az embereknek, majdnem mindeggyik elhizott elnézést , hogy ezt felhoztam.
Kedves Eszter, sok mindenben egyetértek Veled. A túlsuly okának feltárását először mindig a lelki kérdéseknél kell kezdeni. Jómagam sok energiát és időt fektettem abba, hogy átfogó tudást szerezzek a témában s most azon dolgozom, hogy jártasságom is legyen. Egy projekt felállításán és megvalósításán dolgozom, ami egyben a mentálhigiénés szakdolgozatom is lesz. Azzal a céllal írtam be ezt a szakot, hogy a túlsulyos hölgyeknek segítsek megtalálni a lelki egyensúlyt az életükben és, hogy hozzásegítsem őket egy boldogabb élethez.
Nem jött semmi felismerés, Drága! Tudtam erről mindent, és én sem tudom, mi a megoldás akkor, ha nincs érintés évek óta, csak a sütemény, este 7-kor. A vicces, hogy tényleg 7 körül, nekem fél nyolckor kell szétzabálnom magam társaság híján. Edmond Székely emígyen mondja: ebben a modern korban az emberek szexuális inségben élik napjaikat. Hát, igen, aztán kialakul a zsírmáj. Mert ugye a fruktozt nem bírja a máj lebontani. Pedig a koka kóla és a csokitorta sokat tartalmaz. "fogyjál le" vicces azoktól, akik nem szenvednek hasonlóban. Na, persze, ez nem a te problémád, ezt nekünk kell megoldani. De az elmélettel mi is tisztában vagyunk, köszi.
Annyira orulok, hogy errol beszeltel. Eddig szinte minden videod utan azt gondoltam, hogy de jokat mondasz, csak nem veszed figyelembe, hogy sok embernek depressziora, szorongasai, traumai, vagy egyeb lelki gondjai vannak, es ugy mar ezek a pofon egyszeru eletmod valtasok nem epp egyszeruek.
Én chips-t szoktam enni és sört szoktam inni filmezéshez esténként. Nem gondolkodtam még azon, hogy hogyan alakult ki nálam ez a szokás, de a videód közelebb vitt a válaszhoz. Szoktam rendszeresen sportolni és a böjtölés sem feltétlenül áll tőlem távol, így az elhízás azért nem fenyeget. Egy mókust is érdekelt a mondandód. :-)
Javaslom, hogy nézz majd utána az over eater anonymous-nak ami egy olyan 12 lépéses program mint az AA. Sok ex drog vagy alkohol függő csúszik át a zabálásba
Azt éreztem, miközben beszéltél, hogy rólam beszélsz. Látom, hogy te is ugyanazt élted át. Én is azt érzem, hogy olyan mint egy függőség és inkább pszichológus, mint diatetikus segíthet. De még nagyobb segítség, ha az mondja el, hogy hogy küzdötte le az evési kényszert, aki tényleg átélte. Még mindig küzdesz ezzel vagy sikerült túljutnod rajta?
Szia Margaréta! Igaz, nem engem kérdeztél, de azt gondoltam, leírok néhány gondolatot, hátha tudsz belőle meríteni. :) Én nem küzdöttem evési kényszerrel, de tini koromtól (mint sok-sok lány) én is folyton aggódtam az alakom miatt. Hol híztam, hol fogytam, diétákat próbáltam ki, edzettem, lelkiismeret-furdalásom volt evés után, hogy vajon ezek a kalóriák most hova rakódnak le rám zsír formájában, és hasonlók. 20 éves korom körül külön költöztem a szülőktől, egyedül laktam. Sokszor magányosnak éreztem magam, hiába volt sok barátom, hiába jártam nagyon sokat társaságba, bulikba. Ilyenkor esténként én is eltüntettem a pizzákat, tábla csokikat, chipseket. Tudtam, hogy ezeket valójában miért eszem - nem az éhségcsillapításért. Aztán valahogy elég lett, és maguktól alakulni kezdtek a dolgok, változni kezdtem: nem azt hallgattam, amit addig, nem azt néztem, amit addig. Érdekelni kezdtek más dolgok, más filmek és zenék, mint amiket a TV-ben nyomnak az arcodba. Elkezdtem kitapasztalni a saját stílusom, kezembe vettem az irányítást. Utazni kezdtem, világot látni. Jó érzéssel töltött el, hogy most már én választok: jól tudom, hogy mi érdekel, mire szánok időt, és mire nem vagyok hajlandó. Aztán megtaláltam a párom is. Az étkezésem totál kiegyensúlyozott lett, csak úgy szépen lassan, magától. Akkor eszem, amikor éhes vagyok, nem gondolok kalóriákra, vagy szénhidrátokra, zsírokra. Jóízűen eszem, és pár éve a főzés, az alapanyagok, a kísérletezés a konyhában, a kóstolgatás a hobbim. :) Örömmel tölt el a főzés és az evés is. Mély nyomokat hagyott bennem egyszer egy jógaórán hallott gondolat: a tested a te templomod, ahol a lelked lakik, nem teheted meg, hogy rosszul bánsz vele. Ha hosszú és elégedett életet szeretnél, akkor igenis ápolnod kell a testedet: táplálni, megmozgatni, vigyázni rá. Szeretni. Ha szeretsz valakit, akkor törődsz vele, jót akarsz neki. Ezért csak olyan étellel tápláld a tested, ami egészséges. Az mindegy, hogy hús, vagy zöldség, vagy gyümölcs, vagy gabona vagy tejtermék, de legyen természetes. Ne vegyél feldolgozott "élelmiszert", ne egyél meg olyat, amiben adalékanyagok vannak. Vásárolj alapanyagot, és te magad főzd meg az ételed. Mindebből talán annyi a lényeg, hogy nem kell leküzdeni az evési kényszert, az magától el fog tűnni, ha a lelkedet gyógyítod (a testedet pedig okosan táplálod). A már rongyosra elcsépelt önismeret a kulcs, komolyan! Figyelj oda magadra, tölts el időt magaddal, ne hagyd magad irányítani! Próbálj ki új tevékenységeket, kísérletezz! Sok sikert mindehhez! :) Csilla
A popular trend sweeping the u.s.a. is intermittent fasting. It is a valuable way against overeating. Consult a doctor if underlying problems. Fasting is utilized throughout the bible history.
Ez sajnos nem sikerült, de ne aggódj a legtöbb videód szuper tartalmas és értékes. Javaslom, hogy olvass utána pl az NMDA-receptor ellenes agyvelőgyulladásnak, vagy az adrenoleukodystrophy (ALD)-nak. (ha játékfilm formában szeretnéd fogyasztani: 'Lángoló agy'(2016) és 'Lorenzo olaja'(1992). Rendszerint a lelkibetegségnek látszó korképek mögött, valójában testi betegségek állnak, és előfordul, hogy hatalmas munka kinyomozni a valódi gyógymódot, amire gyakran a betegnek önmagában esélye sincs... sőt gyakran egy jól felkészült orvosnak sem... Az igaz, hogy létezik koros érzelmi evés és érdemes ellene küzdeni.(mint ahogy minden betegség ellen) Kétségtelen, hogy érdemes olyan étrendeket gyakorlatokat(beleértve a lelki gyakorlatokat is) stb csinálni az egészségtudatosság részeként amik kifejezetten belső szervek(pl hormontermelő szervek) sőt az idegrendszer részeinek vérkeringését oxigénellátását vagy tápanyagellátást stb javítását célozzák. Továbbá jó volt hallani, a szellemi képességek karbantartásának, optimalizálásának fontosságát is a szádból. Igazad van, hogy a test és a lélek, sőt a szellemi teljesítmény is összefügg. (valójában az egész világgal összefüggünk) De pont ezért nem szabadna amit itt csináltál: Túltolni egyik vagy másik jelentőségét. Magam is szörnyülködöm amikor egy orvos kizárólag testi oldalról közelíti meg az egészséges életmód vagy a betegségek kérdéseit, de nem hagyom hogy az érzelmeim átzökkentsenek az ellenkező oldalra... hajrá önfegyelem!!! 😉 Remélem tudtam segíteni a szellemi és egészségtudatosságod fejlődésében. 🙏
Az én meglátásom szerint Eszter túl sovány.Van diéta és edzésfüggés is. Az legalább olyan betegség,mint a túlevés. Az ember nem makrókat eszik,hanem ètelt,ami miért is ne lehetne öröm? Lásd a Maslow piramist. Eszter számomra kórosan sovány,és frusztált.Hiteltelen.
Én se soványnak, se frusztráltnak nem látom Esztert. Sőt, inkább úgy tűnik, testi-lelki harmóniában van. Rengeteg olyan videója van fenn, amiben konkrétan megmutatja, mit, és mennyit eszik egy nap, és hogyan edz. Ezeket végignézve kiderul, hogy tulajdonképpen elég sokat eszik (kalóriára is, nemcsak mennyiségre), edzései és szabadidős tevékenységei pedig rendszeresek, és változatosak is (intenzitásra és mennyiségre is). Ez épp azt tükrözi számomra, hogy teljesen egyensúlyban van. Tudom, mir ért diétázási- és edzési kényszeren, függőségen, de higgye el, ez nem az!