C/C++ : tisztán hatékonyabb! 

Nem lehet egy hosszú függvény egyes részeit mindig külön függvénybe kiemelni. Egyrészt értelmes nevet sem biztos, hogy tudunk neki adni, mert pl. csak egy önmagában értelmezhetetlen részeredményt szolgáltat, másrészt ha külön függvénybe teszek ilyen kódokat, akkor még valami elvetemült elkezdi máshonnan is meghívni, vagy legalábbis a függvény értelmén gondolkodni. Sokkal jobb ilyen esetekben a függvényen belüli noname { } blokk a blokkon belüli lokális változókkal. Meg esetleg egy kommenttel a blokk előtt, ha nagyon kell. Ezzel igazából csak azt akartam mondani, hogy a hosszú függvényeknek is van létjogosultsága. Egy apró megjegyzés: aki kitalálta ezt az AT&T-s x86 disassemblyt, azt egy féltéglával verném agyon nekifutásból, akkor is, ha már meghalt.

20:40 ez sajnos nem igaz. Ezt tapasztalatból mondom. Az ilyen triviális példánál nyilván mindig be fogja inlineolni a fordító. Viszont ha csak ennyi a gondja valakinek akkor explicit ki kell írni az inline kulcszót az elejére. Az sem mindegy, hogy milyen optimalizációs kapcsolókat adunk át a fordítónak.

Nagyon jó előadás. Meglepő, hogy mennyi igénytelen "mérnök" van a piacon egyébként.

Hasznos, köszi. 👍 Az nem világos, hogy a kódrészletek optimalizálását mindenképpen megtette a fordító magától, vagy be volt kapcsolva, hogy optimalizáljon? Erre kíváncsi lennék. Még néhány megjegyzés: - kicsit halk a hang - az AT&T assembly szintaxis nehezen olvasható, az intel sokkal jobb - az assembly kódrészleteknél esetleg oda lehetett volna írni mindig, hogy melyik fordító generálta - 32:45-nél: "még azokat is le kell tenni a paraméterre" - nyilván a stack-re, csak figyelmetlenség

Jó hallani, hogy nem csak én hívom magyarul célangnak a clangot.

5:27 Csúszik az ékszíj