DiSPUTA / A JÓ PÁRKAPCSOLAT MONOGÁM - TEREPMUNKA 

A kommentek közt is folyhat tovább a DiSPUTA! Nektek melyik életstílus a szimpatikusabb? Írjátok meg mit gondoltok a témáról!

Egyre jobban érdekel hogy milyen ez a sorozat. Nagyon jól össze raktátok 😊 kíváncsi vagyok milyen témák lesznek még. Mellette meg rá jövök, hogy amúgy Nem tudok vitatkozni, mert az érzelmeim uralkodnak felettem.

Na, akkor most meghasítom az agyamat, és vitázni kezdek saját magammal: Monogámia Pro oldal: Természetesen másként nem is lehet elképzelni az életet, minthogy egyvalakivel éld le. Ha az embernek van egy büszkesége, tiszteli saját magát, tiszteli a testét, akkor evidens, hogy ezt a kincset csak és kizárólag egyvalakivel oszthatja meg, aki szintén tiszteli magát, a saját testét, ez úgymond egy örök szövetség. Egy lemondás, ha úgy tetszik, egy áldozat annak bizonyításaképp, hogy mennyire el vagyunk kötelezve a másikhoz. Egy ilyen kapcsolathoz viszont elengedhetetlen, hogy a következő stációk mentén alakuljon ki: Először legyen tisztelet, majd barátság, utána legyen szerelem, és végül családi kötelék. Ha ez így ebben a sorrendben megvalósul, akkor az esetleges testi vágyak elhalványulása, a szerelem elmúlása esetén is megmarad még a tisztelet, a barátság, és a családi kötelék, ami tovább viheti a kapcsolatot egészen a legvégsőbb elmúlásig. Valakivel egy egész életet eltölteni már csak azért is jó, mert a közös történelem kapcsán mindig lesz mire visszaemlékezni, mindig lesz min nosztalgiázni, és a közös gyerekek ennek példáján nőnek fel, megismerik a hűséget, a kitartást, és lehetőleg tovább is viszik a saját vonalukon. Kontra oldal: Teljességgel elképzelhetetlen monogámiában élni. Az élet egy sodródás, egy hömpölygés. Hullámok jönnek, és mennek. Az ember 1-1 hullámot elkap, meglovagolja, de a hullámok mindig lecsendesednek, és nekünk kutatnunk kell az újabb és újabb hullámokat. A monogámia szép gondolat, de minden csoda három napig tart... Jön a nagy szerelem, a közös jövő, esetleg a gyerekek, de bármennyire is csodálatos ez a periódus, idővel sajnos szokássá fog fásulni... A rózsaszín köd feloszlik, és ami mögötte van, már messze nem lesz olyan vérpezsdítő, mint amilyen a csúcsponton tűnt... Az ember vágyik a folyamatos változásra, sőt, maga az élet ennek alapja. Az evolúció se állt meg soha egyetlen tökéletesre fejlesztett konstrukció után, hanem újabb, és újabb projektekbe vágott bele, mert ez a fejlődés, ez a ciklikusság, ez foglalja magába az egész létezés csodáját. Ha valaki leragad egyetlen dolognál, az hosszú távon csak kiégéshez vezet. A kiégés családi feszültségeket okoz, aminek nemcsak mindkét fél, de a gyerekek is károsultjai lesznek. A gyerekeknek is jobb, ha a szülők kiélhetik a vágyaikat, nem tartják magukba egy életen át, és nem főnek bele a kihagyott lehetőségeik bűntudatába... Pro oldal: Persze, tűnhet a könnyebb út ideiglenesen kényelmesebbnek... Sodródni a vágyainkkal, és ellenállást nem tanúsítani. De ebbe a folyamatba is meg lehet csömörleni egy idő után. A kiégés legegyenesebb útja, ha az ember szabályok, és kontroll nélkül csak teszi azt, amihez kedve van. A szenvedélybetegségek is így alakulnak ki, a kontroll nélküli mentalitással. Először még élvezetes, utána már szokássá szürkül, végül pedig már csak kényszeres folytatása lesz annak, amit nem is élvezünk egyáltalán. A fejlődés rengeteg lemondással jár, és az ember ezáltal megtanul sok hasznos dolgot még. Ha hűséges maradsz egy emberhez még annak ellenére is, hogy esetleg a szerelem elmúlt, és esetleg jön máshonnan csábítás, azzal bizonyítod a kitartásodat, az elkötelezettséged, mely tapasztalatokat aztán magaddal viheted az élet más területeire, hűséges lehetsz az elveidhez, a céljaidhoz, sőt, hűséges lehetsz az egészségedhez, és a gyerek ezt fogja mind eltanulni. Nem fogja feladni az első akadálynál, nem fogja maga mellől eltaszigálni a barátait, mondván, "találtam jobbakat", nem fog dobbantani két hónap után a munkahelyéről, mondván, "meguntam", hanem kitűz magának egy célt, ami felé konokul, ámde bizonyossággal haladni is fog majd! Kontra oldal: Azt mondod hát, hogy a vágyaink hajszolása kiégéshez vezet, és hosszú távon a lemondás fogja megtartani lelkünket? Végül is, ebben egyet is értenék. De az életet lehet úgy élni is, hogy az ösztöneid kiélése után teszel valamit a céljaidért is. Nem kell ehhez feltétlenül egy párkapcsolatban ragadni. Például ott van az önfejlesztés ezer fajtája. Edzés, tanulás, művészkedés, és még sorolhatnám. Ha minden nap teszek valamit azért, hogy több, és jobb ember legyek, mint tegnap voltam, akkor viszont nap végére megengedhetem magamnak azt, hogy kiélvezzem munkám gyümölcsét. Nem azért élünk, hogy szenvedjünk, de nem is azért szenvedünk, hogy utána szenvedjünk. Rá kell jönnünk az élet ciklikusságára, magunkban felfedezni a jót, és rosszat, átélni a rossz napjainkat őszintén, hogy utána a jó napjainkat is átélhessük. Idővel arra is rá fogunk jönni, hogy nincsenek jó, vagy rossz emberek, csak pillanatnyi indíttatások. Ha el tudjuk fogadni egymást önálló akaratú embernek, és rábízhatjuk egymásra annak a döntésnek jogát, hogy kedvünkre válogathassunk különféle partnerek közt egymáson kívül is, talán pont ennek a szabadságának köszönhetően fogunk mégis jobban ragaszkodni egymáshoz. De ha nem így tesz, az se baj. Mindenki éli a maga életét, és sodródik. A gyereknek pedig azt kell elsősorban megtanítani, hogy ne ítélkezzen, hanem ismerjen. Először ismerje meg saját magát, a saját vágyait, és majd döntse el maga, onnan hova tovább? Pro oldal: Soha nem fogod megtapasztalni, milyen az igazi szeretet. Az érzés, amikor tudod, hogy a partnered figyelme csak rád irányul, és a tied is rá. Hogy lehetne úgy bárkivel együtt lenni, hogy közben az jár a fejedben: neki csak egy vagyok a sok közül. Értelmét veszíti az egész... Kontra oldal: Van benne igazság, de mint mondtam, sok év eltelte után elmúlik ez a tomboló vágy, bármennyire is intenzív eleinte. Onnantól viszont benne ragadsz abba az egy kapcsolatba, mint légy a papírba. Talán megmaradhat a szeretet, a családi kötelék, a barátság, de az embernek mindig lesznek ezen túlmutató igényei is... ..... Na, valahogy így menne még oldalakon át

Dia nagyon értelmes és szimpatikus, bár egy ilyen okos és cuki barátnőm lenne... ☺

Alapvető érték számomra, hogy Tamás csapatos fist-bumpjait elvből sosem utasítanám vissza. A vita végkimenetele már eldőlt lmao

Orbi a legjobb!!!❤🎉

Erdekes volt meghallgatni ezeket a kulonbozo oldalokat! Kivancsi leszek a vitara!

egy dolog lepett meg, amikor tobben is kifejtettek, hogy nekik kell a illuzio... nade pont ez hozza el a nagy koppanast, amikor kiderul, hogy ez egy illuzio volt es nem az elet...

Elég sok szabadidejük van. Ezért kapnak pénzt?

Jó látni, hogy többségben vannak a "libsik" ❤