Emlékéből fakadjon áldás - Megemlékezés Szabó Anitáról // Belvárosi Gyülekezet 2023.10.15. 

Október 11-én hajnalban a Mennyei Atya úgy döntött, hogy hazaviszi Anitát.
Az Atya jó, az Ő döntése igaz és kegyelmes, és idővel, néha kapunk megértést, vigasztaló magyarázat részeket, hogy mi állt a döntése, időzítése hátterében, ugyanakkor Jézus maga is gyászolta barátját Lázárt, vagy épp Jeruzsálemet.
Mindazok, akik szeretjük, ismerjük Őt, ezen a vasárnapon szerettünk volna méltóképpen elbúcsúzni tőle egy időre. Szabina egyszer azt mondta Anitának, hogy olyan, aki egyszerűen összehozza az embereket, ha azok összevesztek is, ő állandóan közbenjár a feleknél, a másik érdekében, erre Anita úgy felelt, de hát mi vagyunk Istenben az ő családja, nem is lehetne másképp. Anitának mi vagyunk a szellemi családja, és ő ezt nagyon komolyan veszi, gondolja, így gyűltünk össze, hogy megosszuk egymással azt, aki nekünk Anita.
A gyász, a veszteség minket ér, de Anita, ő célba ért. Számára az a veszteség, hogy mi nem beszélünk vele egy ideig, az bőven kipótlódott, mert találkozott azzal a személlyel, Akihez mindig vágyott, mindig szerette, minden fájdalma közepette is ragaszkodott: Jézushoz. Anita már ott van, ahova mindig is vágyott, és ahová mi is tartunk, Anita él, és élőbb mindannyiunknál.