Érdekes megfigyelni azt, hogy devalválódnak, veszítik el igazságtartalmukat a legmélyebbnek hitt művek is. Akárcsak Hamvas esetében. Egy valóságmodell különböző variációi csak modellek maradnak, és nem a valóság maga.
“Egyetlen tartós és hiteles megértési kategóriánk van, és ez a szent könyvek kinyilatkoztatása. Nem is volt és nem is lesz több. Ez a valóság megértésének egyetlen lehetősége. De amíg ezt a kategóriát az összes többi kísérlet csődje nem szilárdította meg, a végső megfogalmazásokról szó sem lehet. Az egyetlen kategória, amely a megértést megnyitja, a hagyomány.” “A hagyomány nem rendszer, hanem rend. A rend arról ismerhető fel, hogy önmagát állandóan javítja. A rendszer organizáció, a rend organizmus. A rendszer, ha valahol nem jó - márpedig mindig kiderül, hogy valahol nem jó - összeomlik. Ha a rend valahol nem jó, önmagát kijavítja. A hagyomány nem rendszer, hanem rend, minden számunkra ismert alakjában, a kínaiaknál, a hinduknál, a hébereknél, a görögöknél. A rend nem zárt és statikus épület, hanem nyílt irány és út. A mahájána a nagy ösvény; a szúfí önmagát tariqának, ösvénynek nevezi; a tao any-nyi, mint út; Én vagyok az út. Az út fölfelé.” Hamvas Béla
Hamvas se látta, hogy kétféle szegény van: a szorgalmas, aki keveset keres és a dolgozni nem hajlandó szegény. A forrdalmakat mindig a dolgozni nem hajlandó szegények robbantották ki, ezért haltak el. De most eljön az igazságosság. Mindenki a szorgalmával megegyező színvonalon fog élni.
