Épp most néztem újra a teljes interjút megint. Említi a Középutat és a filozófiák tanulását. Erről pedig eszembe jut a Sztoikus és Taoista filó, ahol ez szintén megvan. A 4 Sztoikus erény közül a Középút a mértéktartás gyakorlásában jelenik ez meg (a teljes lista bölcsesség, bátorság, mértéktartás, igazság).
@@egyresztmasreszt4292 Így van, ez az arany középút, se jobbra, se balra, lásd mint a politikában, mindenképpen valahová el akarnak juttatni, hagy hajolj el az isteni középúttól, ahol te vagy magad az isten, a nagy teremtő egyetlen által, az ő képmása és hasonlatossága(image& likeness)
Madarat tolláról, embert barátjáról, vallást prófétájáról. Buddha nem ölt és nem öletett, Lao-ce nem ölt és öletett, Jézus nem ölt és öletett. Mohamed viszont ölt és öletett. A muszlimok számára Mohamed a tökéletes ember és a példakép. Az a mentalitás amely a világ, vagy a tudat, vagy egy vallás sötét vonásairól nem kíván tudomást venni felületes, sőt giccses és mélyen ellentétes a Buddha tanításával. Attól, hogy felismerjük valaminek a helytelen vagy a goromba, romboló voltát mi magunk még nem viselkedünk helytelenül, gorombán vagy romboló módon. A felismerésből nem szükségszerű, hogy agresszió szülessen, sőt, a helyes felismerésből éppen hogy agresszió nem fog születni. Nem véletlen, hogy a Nálandából származó tibeti buddhista hagyományban olyan fontos szerepet kap a vitatkozás művészete. Az is igaz azonban, hogy temérdek olyan muszlim létezik, akinek nem fér bele az, amit és ahogy Mohamed művelt, hogy aztán erről nyilatkoznak-e avagy sem, az más kérdés. A probléma tehát nem a muszlimokkal van, hanem egyfelől az iszlámmal, mint totalitárius eszmével másfelől az emberi igénnyel a totalitarizmusokra. Elhangzott, hogy a jó szándékból született filozófiák mind egy irányba hatnak. (A jó szándékkal kikövezett út tragikomikus esete azért ezen a ponton bevillanhat az emberfiának.) A jó szándék, mint szellemi forrás sosem elégséges, a jó szándék és a következményekkel számot vető értelem együttese az elégséges forrás. Laár András remek humorista és színes, emberséges személyiség. Amikor azonban a szellemi dolgokról szól, akkor egyfajta rossz értelemben vett nagyvonalúság jellemzi őt, ami nem tűnik Közép Útnak, inkább egy többsávos, zárt körforgalomnak.
Ha elfogadjuk azt a Bibliai igazságot, hogy Jézus valójában Isten a saját fia képében, akkor az elkövetett bűnök tekintetében Mohamed egy nyeretlen kétéves hozzá képest. Ahhoz a következtetéshez eljutni, hogy Jézus (Isten) nem ölt és öletett csak akkor lehetséges, ha egy olyan morális szűrőn keresztül vizsgálod a szentírást, ami attól teljesen független. Itt ugye pedig adódik a kérdés, hogy tulajdonképpen mi is ez a "szűrő", ami alapján szemezgetsz és válogatsz, és ami alapján döntöd el, hogy mi mitológiai vagy vallási sallang, és mi igazság, mi követendő erkölcsi példa. Viszont ha létezik ez a szűrő, akkor miért is van egyáltalán szükség prófétára és bálványra? Az a gond, hogy az ember egy marha lusta állat és szereti, ha készen elé rakják a dolgokat. Az erkölcsön gondolkodni és vitatkozni nehéz dolog, könnyebb ha megkapom azt is konzerv formában, amit csak bedobok a mikróba, felmelegítem, a kolbászt meg kiválogatom belőle, mert az valószínűleg nyesedékhúsból van és amúgy sem ízlik. A keresztény vallás önmagában semmivel sem civilizáltabb az iszlámnál, viszont a keresztény ember civilizáltabb az iszlám embernél. Ennek persze lehet kutatni az okait és kell is, de azt szerintem nem kizárólag a vallásban kell keresni.
Nem értek ezzel egyet, már csak történelmi szempontból sem. A 8 és 13. század között élte az iszlám világ az aranykorát, a kalifátusok területein ekkor virágzott a művészet, a tudomány, a társadalmi berendezkedés pedig (a kor mércéjével mérve) kimondottan progresszív és toleráns volt. Hasonlítsuk össze ezt a világot a kereszténység uralta középkori Európával, és máris egy árnyaltabb képet kapunk a dologról. A történelem azt bizonyítja, hogy az iszlám vallás ugyanúgy képes a mérséklődésre, mint a kereszténység, és képes létezni egy szekuláris, humanista társadalomban. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy a ma az iszlám egyenlő a kereszténységgel, csak arra próbálok kilyukadni, hogy a kereszténységnek semmi erkölcsi alapja nincs önmagát az iszlám fölé helyezni, főleg ha nem aktuálpolitikai, hanem történelmi távlatokból vizsgáljuk a világot. Az iszlám radikalizálódásának számtalan oka van, amiből a vallási csak egy (persze nyilván nagy) rész. Történelmi, gazdasági, társadalmi, világpolitikai, meg úgy általában számtalan okot fel lehetne sorolni.
El kellene már felejteni az abszolútokban való gondolkodást. Tipikus modern nyugati mentalitás az egekig való magasztalást, és démonizálás. A világ fekete-fehér lefestése, árnyalatok nélkül. Így van, az iszlám térhódítása nem volt vérmentes, ahogy a kereszténység sem a szeretet igéjének hirdetésével masírozott el a Szentföldig, viszont ezekre hivatkozva tagadni a kereszténység vagy az iszlám értékeit, enyhén szólva is beszűkült látásmódra utal. Marhára szórakoztatónak találom, hogy míg bizonyos történészek vitatják a kor szekuláris is humanista voltát, addig más történészek azzal érvelnek, hogy a kor szabadgondolkodóira túlságosan is jellemző volt a szekularizmus és humanizmus, ezért az iszlám aranykora valójában nem is volt iszlám. A tudományos és kulturális eredmények pedig nem merülnek ki a hindu-arab számok elterjesztésében, azt gondolom sikerült egy nagyon pici kis részhalmazt kiragadnod a sokaságból. Az iszlám világ nem csak a természettudományok (matematika, fizika, csillagászat, biológia, stb.) fejlődéséhez járult hozzá, de olyan társadalomtudományokat is szült, mint a szociológia, a közgazdaságtan, vagy a demográfia. A Bayt al-Hikma (egy kvázi tudományos társaság) tagjai magasan fizetett zsidó és keresztény írástudók segítségével fordítottak le arab nyelvre európai filozófiai és tudományos műveket, melyek közül vannak, amik ennek köszönhetik fennmaradásukat. Igazából folytathatnám a felsorolást a számtalan mérnöki apróságtól kezdve az olyan, mai szemmel nézve is progresszív eredményekig, mint pl. a kalifátus által biztosított, alanyi jogon járó kórházi ellátás, de őszintén szólva ehhez nem igazán van kedvem. Továbbra sem tudok veled egyetérteni.
Nagyon bírom az Andrást, de a migráns kérdésben nincs igaza. Sajnos idealista-liberális megközelítését prezentálta ez a migránskérdésnek. Nem igaz, hogy minden ember indivíduum és nincsenek csoporttulajdonságok amelyek egy adott csoport mindegyik egyedében jelen vannak kevés kivétellel. Mert de. Vannak. Érdekes, hogy ugyanakkor a liberális gondolkodók (nem feltétlenül András) milyen előszeretettel beszélnek különféle, magyarságra vonatkoztatott tulajdonságokról. Hogy a magyar ember ilyen, meg olyan. Ilyenkor valahogy nem érvényesül a mindenki más alapvetése. Ezen kívül zseniális volt az amit András mondott. Nagyon bírom a pasast :)
Az interjúalany mellett ülve körbe bámészkodni és hebegve, dadogva kérdezni néhányat - ez még nem riporterkedés. Az irány nagyon jó, de felkészülten, kidolgozottan és sokkal több szakmaisággal kellene megközelíteni a feladatot.
Értelek, és igazat is adok neked. Andrástól már elég sok ilyen és ehhez hasonló előadást hallottam, talán ezért is "maradt" figyelmem a riporterekre. De nekik valószínűleg ez szakmai gyakorlat is, és számukra a saját munkájuk is biztos fontos.
![Humor, zene, megvilágosodás - Interjú Laár Andrással [mélyvíz]](/img/logo.svg){kind=logo}
