Én megérteném, Hogy mindenki fél De ha senki nem szól, hogy baj van, Hát kimondom én. Itt magas a hegy S ott túl mély a szakadék, S a kettő között Hasít szét engem az ék. Én nem hiszem el, Hogy csak így lehet, Hogy az önzésen kívül Az ember mást nem tehet. Mert ahogyan él, A végén úgy marad egyedül És nem lesz már semmi, Mit szeretne legbelül. Ez egy baráti jobb, Mely feléd mutat, Fogadd el végre És keressünk kiutat! Én mondom, merre, Te mondod, hogy tegyem, Hogy itt is meg ott is Egyformán jobb legyen. Játsszuk el, hogy most neked is kék az ég, Hogy hinni tudsz úgy, mint rég, Mint mikor gyerekek voltunk még. Játsszuk el azt, hogy örök a barátság, Hogy az igaz nem hazugság, Hogy az álom is valóság!
