Mennyi elfojtott érzés, mennyi türelem kéne még? Mennyi elpazarolt érték volna elég? Mennyi kárba veszett tehetség tunik el nyomtalan, S meddig érzem még, hogy sötét fölöttem az ég? Hogyan kéne úgy menekülni, hogy a huségem is megmarad, Csak olyan dolgokról írni, amirol szabad? Hogy ne kelljen úgy éreznem, -megint egy baráttal kevesebb- S ez a keseru íz, mi a legtovább itt ragad. Építsünk hidat tiszta szavakból határok fölé, S elindulhatunk egymás felé! Építsünk hidat, ha nem megy másképp hát így kezdjük el, Míg magyar szóra magyar szó felel! Mondd csak, nyugodtan átaludni csaknem száz évet, hogy lehet? Hogy nem üvölt benned a lelkiismeret? Mert én szégyent érzek már attól, hogy mást én sem teszek, Mint, hogy írom a dalt és éneklem neked.
90 Augusztus Csorna majd Nyírbátor Tisztesképzés utána Pusztasomorja majd ismét Csorna 91 Augusztusig jó volt Hör nek lenni Tisztelet az összes Határőrnek
A dal, az elôadás kifacsarta a szívem minden szegletét.... a sîrás hangulatát hozta el a lelkembe... az őszinte szó, ami a szívekbe költözik és amitől jobb világot álmodunk magunknak. Gyönyörű!!!
Nyírbátor 1987- 1989. Szállitótisztes szakasz, folyamatos kiképzője, a leszerelésig. Háááát, kemény volt. De büszke vagyok arra hogy ott lehettem és azokat tehettem, amit kell. A szolgálat alatt folyó, dolgainkat, amit tennünk kellett, az akkori rend- és- nyugalomért, a gyermekeinknek, talán hihetetlen, és csak legenda. Ez van.
