Juhász Gyula: Anna örök (elmondja Latinovits Zoltán) 

Latinovits Zoltán előadásában a legszebb ez a gyönyörű vers! Köszönet érte!

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

Elmaradtál, nem volt kitartásod megélni, a legszebb ölelést.

Latinovits itt is kivételeset alkotott mint mindig .

Ez az én életem is

Holnap felelés