Békeffi István: Két úr a Gestapótól Mindegy már! Élmény volt ez is, Amit semmi se pótol. Lakásomon becsengetett Két úr a Gestapótól. Éjfél volt. Könnyű kábulat A két szem altatótól. Mindig ilyenkor érkezik A két úr a Gestapótól. A szobalány jött kócosan és reszketett a szótól, Mikor az ajtómon beszólt Két úr a Gestapótól. Ilyen csámpás germánokat Nem ismert még az ókor, De bezzeg géppisztolyt viselt Két úr a Gestapótól. Még semmit magán nem viselt A kézzelfoghatóból. A pár szó elsuttogva, így... Két úr a Gestapótól. Pár szó. S minden keverve még Álomból és valóból. De belépett szobámba már A két úr a Gestapótól. Hol van, hol van a rádió?! A „titkos leadó!” Hol?! És házkutatást rendezett A két úr a Gestapótól. Megéltem néha már ilyet, De ez sok volt a jóból. Minden fiókot összetúrt A két úr a Gestapótól. Megvizsgált bútort és edényt, Az ágy alá valótól Vázákig, mindent megszagolt A két úr a Gestapótól. Aztán a fürdőszoba jött, A szappan, fogmosópor. Még a vécébe is benyúlt A két úr a Gestapótól. Titkos leadót nem talált, S e szomorú valótól Dühtől torzultan távozott A két úr a Gestapótól. Szekrényemből két rend ruhát - A békéből valókból - S a pénztárcámat lopta el A két úr a Gestapótól. Most már holtan fekszik talán, Agyontaposva lótól, Egy német országút porán A két úr a Gestapótól. Ezért most azt kérdem tehát Egy arra haladótól, Ha látja majd, hogy ott hever Két úr a Gestapótól, Ki két finom ruhát visel Egy pesti jó szabótól, Hát tudja meg, hogy ez az a Két úr a Gestapótól. A holmim küldje vissza majd, S hogy milyen feladótól Jön a csomag, hát írja rá: Két úr a Gestapótól. S megírni, azért írom ezt, Hogy tudja az utókor, Mit jelentett, mint fogalom: Két úr a Gestapótól.
A művész úr hol lelte ezt az alternatív (talán kéziratban maradt?) változatot? A "csámpás germánok " strófa ui. az eredeti versben nem szerepel, két másik versszak van helyette, amelyek viszont itt nem hangzanak el.
Szerintem színészi átírás, hogy “könnyebben érthető”legyen a darab a munkás-paraszti rétegeknek is. Tulajdonképpen az egyik kivett versszak leírja a csapás germánokat csak fedettebben fogalmazva, a másik az altatóról szól, ami már tárgyalva volt, felesleges. Így könnyebben érthető, rövidebb, velősebb lett.
