Kimúló klímapolitika, megújuló háborúk - Világvége után 

1. Pont Dánia bizonyította be, hogy nem minden az adottság. Dániának nem a legjobbak a Nap által nyújtott közvetlen adottságai. Ennek ellenére napkollektorokba ruháztak be és a legjobb napkollektorokat (holtversenyben) Ők gyártják. Ezzel pedig távhőrendszert működtetnek. És képesek télre is eltárolni energiát. Tehát a rossz adottságot nem gondként, hanem egy megoldandó kérdésként, lehetőségként fogták fel és bejött. Akkor a világhírű magyar mérnöktársaim ezt miért nem tudják megcsinálni? 2. Körbe vagyunk véve hegylancokkal és van néhány elhagyatott bánya, melyeket mind ki lehet használni pl. SZET-ra. Ezen kívül Izland után nekünk van a legjobb földhős lehetőségünk, amit szintén nem használunk ki. Fenntartható erdő- és mezőgazdálkodás segítségével elő tudunk állítani biogázt, ami szintén segíthet a kiegyenlítésben. Ez sincs megfelelően kihasználva. A nap és a szél pedig nap-éjj; nyár-tél ellentétpárokhoz igazodva szépen képesek az idő nagy részében kiegyenlíteni egymást. Tehát lehetőségeknek nem vagyunk híján. 3. Rugalmas árképzéssel, okos rendszerekkel, tudatossággal és hatékonysággal még a legrosszabb adottságú ország is képes 100% megújuló energiaforrással ellátni magát.

Hát ha villanyos tűz és vízzel oltod...

A hazám meg 50-70 éve ég, és nem teszünk semmit...

Akkor gondolom benzinnel is megfelelo lesz

Nem erről szól, az energiapiac újraosztásáról. Ha valós lenne a klímaharc, ilyen nem történhetne meg. Gyökérnek vagyunk nézve.

Az alaperőmű gondolat egy 20. századi elképzelés, melyet a 21. század meg fog haladni. Vízerőmű Magyarországon lényegében csak tavasszal és ősszel lehetne alaperőmű. A változó éghajlat és a szélsőséges időjárás miatt a nyári aszálykor nem lenne elég víz a tározóban, sőt a folyóban az öntözésre és az erőmű működtetésére is. Tehát vagy nagyon túl kellene meretezni, mely akár hatvanyozottan nagyobb elárasztott területtel járna vagy pedig el kell dönteni, hogy nyáron melyik fontosabb az áram vagy az étel. Télen kicsit más a helyzet, akkor a folyók vízállasa a legalacsonyabb, bár ezt a tározók pont képesek lennének ellensúlyozni és akkor nem is kell öntözni. Ráadásul a víz ekkor a legsűrűbb, így adott tömegeske (molekula) nagyobb erővel tud a lapatnak csapódni, több energiát átadva. A gond csak az, hogy a hosszú lefolyás szegény tél alatt (igaz, elvileg a tel egyre csapadékosabb és enyhébb lesz) korlatozódna az erőmű kihasználtsága, így mégsem lehetne éves szinten azonos teljesítményt leadi erőműként kezelni. Jó példa rá ezen a nyáron más országok vízerőművei. Ha pedig mégis túl lenne méretezve, akkor lentebb a teljesség igénye nélkül felsorolt gondok hatványozódnának. Uruguay hasonló adottságokkal rendelkezik, mint mi. A legmagasabb pontja 514 m. Ez az ország a 100%-os megújuló ellátást folyók hatalmas mértékű duzzasztásával és vízerőművekkel oldotta meg. De nem gondoltak bele a helyi környezetrombolásba. Van faj, amelyet ezzel az árasztással kiírtottak. Termőföldek mennének tönkre, falvakat kellene kitelepíteni, teljesen elvennék a folyó természetességét, ezáltal a folyó természetes fejlődését, a halak és más vízi élőlények szabad vándorlását (bár ez még nagyobb területfelhasználással megoldható). . A maradisághoz kötött értékmegőrzésre alapuló helyi környezetvédelmet nem érdekelné, hogy mennyivel lesz jobb máshol, mert neki az az elsődleges otthona, amit tönkretennének. És végül ahogy említetted tájat is rombolna, bár szerintem ez a legutolsó szempont, hisz a táj fogalmát az ember hozta létre, egy természeti vagy természetközeli táj művelt tájjá alakulása tájképi szempontból csak az embert érdekli. Tehát az utolsóról az embernek kell döntenie, hogy a természetet vagy egy mesterséges műtárgyat szeretne nézegetni a kirándulásai során.

Sajnos a külföldről pénzelt zöldek megpuccsolták, engedd el