100 évvel ezelőtt nem éltem, 100 év múlva sem fogok élni. Érdemes szembenézni a bizonyossággal. Intermezzo- ez a lenyűgözően előttem álló adottság. 0 és 1 között is végtelen sok pont van. A -100 és a + 100 között végtelenszer végtelen pont létezik. Már ekkor részese vagyok az "örökkévaló" jelenség érzetének. A Mindenség lenyomata már ekkor bennem van. Hogy magam "isteni szférába" emeljem, gondolva, hogy az "öröklét" kulcsát megkapom, isteni egoizmus. Maradok az egyetlen Föld megismételhetetlen egyede. Az élet kulcsa itt van a zsebemben. Amíg élek, addig a halál kulcsa puszta kreáció. Amikor nem élek, annak az életemhez már nincs semmiféle érintettsége. Sem a múltban, sem a jövőben. Az egyetlen Földünk életterét érdemes körömszakadtáig védeni. A földi életünkben nincs is más megnyugtató opció. Ez a kulcskérdés. Félelmeket és hamis ígéreteket gerjeszteni lehet, de nem hasznos. 💯💯💯
