Babits Mihály: Reggel Ottkünn a tavasznak napja ég Jaj, nem tudok én fölkelni még! Lelkemben zsibbad a gyönge vágy bús testemet marasztja az ágy. Bénult akarásom csak kesereg! ó régi tavaszi reggelek! Madárfütty, tervek, rebbenő szárny friss kávé illata, templomárny diákos friss ész, jó tanulás nagy reggeli séta, elindulás ó versek, versek víg üteme! ó játszi munka szent öröme! kedves várása, virágcsokor! reggeli csókok! reggeli bor! A tavasz fénye ma oly sivár, Miért keljek föl újra? Mi vár? Kocsizörgés jő az ablakon Lovak zaja rúgja homlokom - szomszéd szobából korhol a sok könyv, már amit sosem olvasok beíratlan papirlevelek - bénult akarásom csak kesereg: Ó fáradt, szomoru reggelek! Mit álmodhattam? íszonyuat hogy testem íly kimerült maradt. És mit élhettem? rettenetet hogy abból íly álom született hogy szörnyü évek folyama-gyürt lelkemben ily sár torlasza gyült. Köröttem fájó haza, beteg nép - de magam már nem szenvedek csak fekszem az ágyon lankatag, mint egy levágott szomoru tag. Jöhetsz már, nap, tavasz! - a halott tag meg sem érezi a napot csak férgei kelnek tőle ki - ó lelkem íszonyu férgei!
Nagyon köszönöm ezt a hiánypótló beszélgetést. SKultéti-Szabó Katalin közérthetően, egyszerűen, mégis részletgazdagon beszél a depresszióról. Hálás vagyok a műsor létrehozásáért Kadarkai Endrének és annak a csapatnak, aki mögötte van.
Tisztelem Orsolyát a kiállásáért, az őszinteségért az útjáért, amire képes volt. Viszont nem szimpatikus a hozzáállása más emberekhez és ítélkezése illetve a kettős mércéje. természetesen szíve joga, de szerintem az elfogadáson még dolgozni kellene. Éppen emiatt éreztem azt végig, hogy ha nekem lenne dolgom vele akkor menekülnék és nem azért mert ezzel küzd, hanem mert ilyen előítéletes nem csak a sorstársaival, de szerintem mindenkivel az lehet és ez szerintem nem jó út. Így olyan, mintha degradálna mindenkit aki egy picit is sérült, márpedig olyan ember nincs a világon aki ne lenne az valamilyen szinten, és ahogy mi tiszteljük őt az erejéért azt neki is viszonozni kellene mások felé. Olyan, mintha mindenkit lenézne aki egy picit is elgyengült valaha életében és mintha túltengene benne az egészséges nárcizmus egy picit. Értem az álláspontját, amivel ezt magyarázta, de emberileg nem tudom megérteni és azonosulni vele. Ettől függetlenül nagyon jó riport volt.
Nagyszerű hiánypótló műsor volt a témában! Köszönöm! Orsi csodálatos intelligensen, okosan alakította ki az életét, a függetlenségével és az önterápiára is lehetőséget adó munkájával. Respekt!
Abszolút egyetértek. Kár, hogy éppen annál a résznél kellett vágni a felvételt, ahol a depresszió gondolkodásra, koncentrációs -és döntésképességre gyakorolt romboló hatásáról kezdett beszélni, vagy hogy a beteg elfelejt dolgokat, akár szavakat. A depresszió ezen tüneteiről általában kevesebb szó esik, jó lett volna többet megtudni róla.
Köszönöm ismét Endre ezt az odafigyelő beszélgetést. Orsit pedig nagyra értékelem az őszinteségéért, az erősségéért. Sajnos ma nehéz találni olyan szakembert, akinek szakértelme is van, türelme is és nem utolsó sorban ideje is. 👏😍
A pszichológus kevés, sőt rosszabb lett. A pszichiáter segített gyógyszerrel. Tudtam dolgozni, jól éreztem magam. Pár évig kellett csak, utána segített a gyógyszer elhagyásban is. Előtte sokat szenvedtem és örülök, hogy felkerestem a pszichiáter. Nem kell félni , nagyon jó mellékhatás nélküli " bogyók" is vannak.
Köszönöm szépen ezt az új műsort.Szerintem nagy szükség van rá,a mai világban rengeteg ember szenved valamilyen mentális betegségben.3 betegség az,amiről többet szeretnék tudni:-A pánikbetegségről,a szociopata betegségről és a generalizált szorongásról.Az első kettő betegségben szenvedő ember van a munkakörnyezetemben.Hát nem lehet könnyű nekik.
Bizony nem az. Csak egy hibafaktor van az egészben, noha mindent jól vázolt le a pszichológusnő ..-a depresszió NEM gyógyítható.Persze másabb azoknak-már akik vannak ilyen szerencsések, akik tudnak környezetet, közeget váltani....Enyhülhet az biztos,de amit sok-sok éven okoz,a legtöbbünknek,akik nem tehetik meg amit, az a "maradvány" a sírig kísér-Klisékkel jövő "barátok" stb..Akik soha meg sem tapasztalták milyen ez...-Az a legfantasztikusabb...
Napraforgók közt jártam az éjszaka, harmatcseppek csókolták kezem. Bíztam benne, hogy a fájdalomról valahogy megfeledkezem. Lábnyomomban Holdvilág,mégis elveszett vagyok. Nem talál már senki rám, remélem hogy meghalok. A depressziós ember egy szilánkja az isteni létnek, mely gyorsabban halad a pusztulás felé, mint a többi.
Meg lehet úszni gyógyszer nélkül. Csak minden pillanatban, amikor kicsit fentebb vagy akkor tudatosítani tudsz dolgokat és nekem 1-2 hónap helyett 5 évig tartott, míg kijöttem.
Köszönöm szépen a kimerítő tájékoztatást, ismét rengeteget tanultam. Anyám és az őt gyógyszerező hozzá nem értők soha meg nem vizsgálták rendesen. Ilyen kérdőívet sem kérdeztek tőle, amivel véleményem szerint is kezdeni kéne! Kiderült volna már az elején, hogy nem beteg, hanem lusta! Eszméletlen ráábredés! És hogy lehet, hogy ezt egy orvosként praktizáló személy nem tudja? Gyógyszerezik évek óta, ami nem ér semmit. Ő mindig rossz passzban passzban van. Köszönöm szépen még egyszer! Megerősített
Jó fej ez az Orsi lány, azt csodálom, hogy egyáltalán épelméjű bírt maradni, ekkora családi terheltség mellett, jó sok munkája van ebben tuti, na meg kivételes intelligencia is szerintem.. 😊
@@kingadsarosi3119 a leiskolázás talán nem jó szó, tényleg. Endrénél a Feldmár interjú volt a mélyrepülés, de ebben az adásban sem tetszett a karaktere.
Nagy köszönet Skultéti-Szabó Katalinnak a tömör, lényegre törő beszélgetésért! Szívesen hallgatnám máskor is! Orsit meg szintén kedvelem, őszinte önazonos, értelmes, és jó a humora van!
Amig dolgoztam tudtam titkolni. Most már nem kell. Teljesen elzárkóztam a világtól, egy jó állapotból egy válási trauma / fizikai bántalmazás/ teljesen visszavetett. Anyám is ilyen és több testvére. A bántalmazás amiben majdnem meghaltam...azóta nem hiszek az életben és remény sincs. Persze...szakember...kerestem...azt mondta aki ennyu tragédián átvitte az életét gyerekkortól és el tudja összefüggően mondani annak nem kell segítség. Le akartam szokni a nyugtatóról...nem segített. De kb életemben biztis volt öt " szakember" nem segítettek. A gyógyszerek...nem segített nekem több mint 20kg mellékhatásként...na attól még rosszabb. Így élek amíg tart. Sosem volt támogató közegem. A közegem: " hülye idegbeteg, bolond...stb". Most már nyugdíjas vagyok nincs pénzem már semmire. Legalább 2 millió Ft ment el a semmire. Én többet nem keresek. Államiba nulla semmi sincs. 15 p jut egy emberre. Szóval amennyire az erőm engedi próbálok működni. Teljesen magányba vagyok. Sportolok, naponta megyek 5 km-t gyalog. Mimden nap rendezett a környezetem de ennyi. Ráadásul egy idegen városban élek öt éve...csak lakom...élni nem élek. Azt hiszem el kell fogadni mert már minden eszközt kipróbáltam. Itt nincs csoportterápia, nincsenek befogadó közösségek...mindent próbáltam...ez vsn. Lehet bármit mondani...van akinek támogató közeggel talán sikerül. Nekem életemben nem volt olyan. 58 éves vagyok és már itt idegenként nem is lesz. Nekem is voltak boldognak hitt idöszakaim de jóval fiatalabb voltam. Most már feladtam.
Na én megértelek..Tőlem klisét nem hallasz..Mert én is így vagyok ezzel.Bárcsak megtehetnénk mi "bolondok",hogy egymáson ahogy lehet, egy jobb közegben...Ám ez...
(... Nálam már munkába menet is jelentkezett ez a dolog, amit én a a lélek rákjának neveztem el-..Egy ideig bírtam. De amikor már pánikroham kap el ,csak az eligazításnál is,vagy tanfolyamok közepette, hogy otthagytam az egészet...Mert ez ilyen ..de neked nem kell mondanom-sajnos. )
@@Capreolus19 Ezeken túl vagyok..Jól értem miről beszélsz. Ha hiszed ha nem.nem futamodom kidolgoztam ezt-azt ezekre,ám tudod ha a közeged elnyomó és leírhatatlan milyen aljas, de nem tudsz elmenni, az nagyon más.Ahol én "élek" kimenni sem tudsz,egy tanyagazdaság,mindenki bent, barátokat itt nem fogsz lelni-abban élik ki magukat,hogy másokról mindent, de saját mocskukat na azt nem...-..Csak amikor a közeged is egy aljas banda és amiben éltem és jelenleg is ,noha el kellett menekülni onnan. A pánikroham nem mindegy hol ér és hogy mekkora-n konkrétan a legerősebbeknél azt kívánom, kívánnám,hogy -mindegy mit mivel nem vagyok mazohista-és mellé még nyombélfekély , vérszegénység és stb,is, szuper :)..-.Volt hogy olyan "gyógyszert" írtak fel, amitől ,é nem túlzok, majdnem meghaltam.Nem hogy enyhítette de rohamok sokaságát hozta ki..Mindegy azt, a legközelebbi gyógyszertár szemetesébe belevágtam mint ........ egy félét szedek,azt ismerem és nem vagyok hajlandó mást,ezt kijelentettem az orvosomnak is.Felfogta,-ha másért nem is,azért mert ez úgy mondván emberölés lenne ha megvonná tőlem azt amit ismerek,amit bírok, nem hogy szedjek mellé még sok ...no koment dolgot.Tudod ezek vesznek egy átlagot .beszélgetnek veled-semmi vizsgálat stb, azt vedd be,minden fain lesz..Hogy ne..-amit tudok és amíg én küzdök, de racionális ember vagyok , egy borzalmas közegben.Minket néznek bolondnak,noha ez tévhit.Pénz hiányában , na meg és barátokéban,akik fordított esetben rám számíthattak..-nem sok esély(em) van arra az érzésre,világlátás módra, mint amilyen volt nekem, nagyon nagyon régen, mielőtt ez elkezdődött nálam.Akkor még nem tudtam mi ez, de fokozatosan jött,és magamtól jöttem rá,hogy gond van ,és ez nem " átlagos" stressz..Amit megéltem amiben az minden volt csak nem megfutamodás. de sok-sok éve van ez így és...kezdem feladni,ami nem gyávaság,hanem felismerés.
Épp tegnap akartam megnézni Karafiáth Orsolyával egy beszélgetést, és nagyon sajnáltam, hogy nem bírtam végighallgatni, mert sajnos Mérő volt a másik beszélgetőtárs, aki a legkisebb tiszteltet sem mutatta sem a Endre, sem Orsolya, sem felénk, így ki is kapcsoltam. Megfordult a fejemben, de jó lenne egy külön interjú Orsolyával egy hozzá méltó partnerrel. És tessék! :) Minden kívánságom ilyen hamar teljesüljön. :)
Szuper beszélgetések! Nagyon fontos téma érthetően, tapasztalattal körüljárva. Olyan nagyon sok emberhez kellene eljutnia, mert borzasztó lelki állapotok vannak itt minálunk... :-( Külön jó, hogy az alkohol és a család is említést kapott, de a betegség pontos leírása is baromi jó! Köszönöm, és örülök, hogy van mivel alátámasztani a mondandóm, akár egy depressziós barát előtt, akinek segítenék, akár olyankor, amikor a magam jóllétéért küzdök, időnként el-elveszve.
Legközelebb ha kérdezik, hogy vagyok, azt fogom mondani nézze meg Orsi videóját. ennél jobban nem tudnám leírni. magam sm.. Tökéletesen jellemezne engem is. detto
57:57 Tanulságos. Nem lehet biztosan megérezni, ebben téved a hölgy. Amit ilyenkor mérlegelhet az ember, a kockázat összehasonlítása az aktuális erőtartalékaival. " Be merem-e vállalni, hogy az illetővel rosszra fordulhatnak a dolgok, és a kapcsolat vagy azt mondom, hogy a mostani tapasztalataim alapján tusom, hogy nem lesz kellő erőtartalékom ezt kezelni, mert ebben viszont már van előzetes tapasztalatom ". Tehát az illető kissé lutri, hiaz nem ismerem, de magamat igen, a határaimat, s az tud irányítani ebben a döntésben. Ugyanis nem szégyen az, nem önzőség, ha valakinek nincsenek extra tartalékai az mellett, amit saját extra defektjeire forditani kellett, vagy fog kelleni. Röviden két nagymértékben sérült ember nagyon nagy eséllyel húzgálja majd vissza egymást a sárba. Még akkor is ha az egyik fél felszínen marad,boldog nem tud lenni majd. S a jövőben az is rosszabbul jár, aki nem kapja meg a remélt segítséget a társtól, még ha nem is rossz szándékból nem adta meg
"Remény" mindig van.. ..Csak nekünk annyi sem jut tettekben kibontva ...A remény nem más , mint egy fogalom. Nem több-sajnos.. Egy nap, mi a Hold, sosem volt. Álmokban kergetve elmém mélyén, az igaztalant. Ott foglak meg. Légy velem, KI HONTALAN. Hazugságtól mentes. Hiszen itt mindent lehet... Ami máshol nemlétezett sosem. Hazugság minden ,igen, de engem inkább Az-álom,ha hazudik is, AZ vigyen! / S.E. /
Talán érdemes lett volna meghívni egy pszichiátert is, aki felvázolhatta volna a biokémiai/gyógyszeres vonatkozásokat. Akár párban a(z egyébként remek) klinikai szakpszichológussal. Ilyen szempontból némileg foghíjas lett ez az epizód. Szerintem megérdemelne a téma egy második felvonást egy pszichiáterrel megtámogatva.
@@Capreolus19 Az lehet, de a valóság azt mutatja, hogy bizonyos esetekben szükség lehet (a megfelelő szakértelemmel alkalmazott) gyógyszerekre is, ha tetszik, ha nem. Egy gyerek előtt is le lehet tagadni (egy darabig) a világ borzalmait, de attól azok még léteznek.
Én is köszönöm magam is érintett voltam ❤❤❤❤❤😂😂😂😂😂😂😂😂Mindenkinek ajánlom kérjenek segítséget vagy a környezet tegye nem vacakoljon senki mert halálos is lehet
Pedig a pszichiáterek nálunk gyogyszerfeliro automaták csöppet nem érdekli őket hogy az embernek mi a problemaja,ha magamtól nem hagytam volna abba a gyogyszerezest már nem élnék. Két közeli ismerosomre is azt mondták,hogy
Egy kérdés vetődött fel bennem (lehet tök hülyeség) Lehet összefüggés az agyban lejátszódó biokémiai folyamatok (ami depit okozhat v kedélyállapot hullámzást, romlást) és a táplálkozás között? Az h mit eszünk, mennyit, miből, mint áttételes "üzemanyag" a biokémiai folyamatokra nem lehet hatással vajon ? Hatalmas hála és tisztelet a résztvevőknek, hogy megosztották velünk a nehézségeiket!
A lélek is fáj, nem csak testi tünetek vannak. Borzasztóan fáj a lélek is. Nem egy derék fájdalom miatt lesz valaki öngyilkos. Beszűkült tudat állapot mitől lesz, ezt is kellene boncolgatni
Amikor ezek a tunetek fennallnak, en akkor azt ugy nevezem: szarvarban poshadok...mindegyik pipa de mi van akkor amikor a pozitv szakaszban kattan at a dolog es a depresszios tuneteknek epp az ellenkezoje igaz?
Sajnos ez is pénzkérdés már jóideje. Az állami egészségügy ebben sajnos nem tud segíteni, szakemberek alig vannak majd mindenki magánpraxisban van jó magas óradíjjal..
Én pl nagyon jó vagyok a szakmámban, de ha több ember előtt vagy pláne kamera előtt kellene beszélnem, semmi nem jutna eszembe. Ő erre készült, mert ismeri önmagát.
Én is voltam depressziós de megoldottam. A videóban elmondom, hogy hogyan. ru-vid.com/video/%D0%B2%D0%B8%D0%B4%D0%B5%D0%BE-uL0va9Sl9BE.htmlsi=fHW9qEL0R6Rk8BEf
