Másrészről | Fogy a népesség, egyre kevesebb a házasságkötés, nő a szinglik száma 

Az a közel egymillió ember aki elment /lábbal szavazott/ soha nem jön vissza . A gyermekeik külföldön fognak élni.

Jó a műsor!

Én vállalnék gyereket, ha egy országban élnék. De ez nem már egy ország, hanem egy kiképzőtábor. Itt csak stressz van, nehézség, akadály, tiltás, lezárás, korlátozás, megszorítás, csökkentés, megszüntetés, és persze jó sok kamu és ködösítés meg ígérgetés, hogy majd jobb lesz, csak még várni kell egy kicsit.

De jo beszélgetés volt.🥰 Lesz folytatàsa? 👀

Így idősen, el sem tudom képzelni, hogy nem tudnánk egymás támaszai lenni a feleségemmel. Alkalmazkodás, béketűrés, tolerancia, egymás tisztelete, persze. De ezt az egységet, felelősséget eldobni egy önző érdekért? Nem, nem. Igaza volt a hölgynek, a barátságért meg kell dolgozni. Hát a házasságért, a család egységéért ez hatványozottan igaz. Jó érzés, hogy a nehézségek ellenére is, mert voltak persze, sikeresen összetartottunk, immár több évtizede. Egy nagynéni, tehát család hozott össze minket, nem köntörfalazva célja iránt. Egyikünk sem szeretett diszkóba járni. Három hónap és ott álltunk a templomban, nagybátyám adott össze minket. 16 év után tudtunk egy felújított parasztházat venni, addig mamáéknál laktunk egy kétszobás lakásban, plusz a két gyerek. Mit mondjak erre? Nagy adag türelem volt bennünk. Tanultunk, dolgoztunk, idővel a szülőket ápoltuk, a két gyereket szépen elindítottuk útjukon. Vidámak, úgy tűnik, rendben vannak, de csak egy unoka van, 16 éves. Nem itthon élnek. A műsor témája a mi utódainkat, családunkat is érinti. Hogy miért nincs elég gyerek? Nincs bérlakás program. Nincs biztos talajon álló munkahely, iskola, háziorvosi ellátás, tulajdonképpen semmi. Ingoványos talaj, az van. Talán a nagyon gazdagoknak nincs ilyen gondjuk, de a pénz még nem jelent boldogságot és egészséget sem. Régen erősebben élt a hagyomány, hogy házasodni kell, gyerek kell, a fő generációs feladatunk ez. Akkor is, ha szegények voltunk. Valahogy nem éreztem feltenni sem a kérdést, hogy kell-e ez nekem. Természetesen jött, hiszen ez az élet rendje. A mi esetünkben persze háborús fenyegetettség nem volt. Nem kívánnék most újra fiatalnak lenni. Nincs miért irigykednem rájuk. A környezeti anomáliákat most hagyjuk is. Meg azt is, hogy atomcsapással fenyegetik egyesek a világot. Bocsánatot kérek a hosszú szövegért. Remek, bár szomorkás volt a beszélgetés. De nagyon érdekes, kétségtelenül.