Meghaltunk. - bemészköszönsz S01 E09 

Orsi sokat fogyott gratu és ez a felső tok jó! Ezen kívül szokásosan szuperek vagytok! :) Koszi!

"Megfogadtam magamnak, hogy legközelebb akkor beszélek Ursulával, amikor a sírba raknak. És ez 2032 október 15-én lesz." "Aznap akarsz meghalni? A francba, aznap kártyapartim lesz." "Azt csak hiszed." 😁😁

Nekem nagyon sok gondolatom támadt ezzel a témával kapcsolatban, és köszönöm, hogy ezzel most találkozom. Lassan 2 éve lesz, hogy apukám meghalt, azóta is nehéz, sőt, egyre nehezebb az elvesztését feldolgozni. Eleinte tartottam magam, de megtanultam, hogy az nem vezet sehova, mert bűntudatom volt, amit éreztem. Vidéken élünk, s eleinte kötelességként fogtam fel, hogy ki kell menni hozzá a temetőbe. Ma már azt is tudom, hogy nem kötelező kimenni hozzá, de azt is érzem, hogy hiányzik, és akkor jó hozzá kimenni és csak merengeni a sírja felett. Erről a mai napig nehezemre esik beszélnem, köszönöm, hogy itt megtehetem!

Másfél éve két osztálytársam veszette életét közúti balesetben. 18 évesen azt megtapasztalni, hogy bármikor vége lehet az életnek nagyon kemény volt. Folyamatosan rémálmaim voltak, nagyon paráztam, hogy bárkivel bármikor megtörténhet. Pszichológus segítségével tudtam ezt feldolgozni. Fontos, hogy elmenjek hozzájuk, megemlékezni pedig a mindennapokban is szoktam.

Nagyon jó videó lett megint. Nagyon tudom ajánlani Irvin D. Yalom Szemben a nappal (a haláltól való rettegés legyőzése) című könyvét!

Orsi stílszerűen pattant fel a témát zárva: "Olyan éhes vagyok, hogy meghalok!" 😂

Nem akarom elhinni, hogy már csak egy rész lesz!!!

Tökjó mint mindig, de szolgálati közleményben kérjük Orsi kardigánjának linkjét 🙂

Annyira jók vagytok💞💞💞! Ugye csak nyári szünetre mentek? Ajánlom a figyelmetekbe Kadarkai “ Akik visszajöttek” podpad-on meghallgatható riport sorozatát.

Imádlak benneteket! Eszter, odavagyok a humorodért! Hangosan felnevetek az elejtett szarkasztikus megjegyzéseiden😆

❤

👍

Én hársfát szeretnék 😍 Nem félek a haláltól, de nem azért, mert azt gondolom van valami utána. Nem hiszek mennyországban, pokolban, reinkarnációban, de attól félek hogy nem élek eleget. Tapasztalni szeretnék, csodákat látni, élményeket szerezni, és élni, úgy igazán! De ha nem adatik meg, hogy "ágyban párnák közt hani meg" és idő előtt kell mennem, akkor mindenképpen szeretném, hogy a szerveimmel tudjak valakinek segíteni, hogy tovább élhessen. Már nyilatkoztam is a szervdonációról és van is doborkártyám 😊

kedves Judit, az a szomoru hirem van, hogy a meggyfanak feher viraga van... diszcseresznye vagy japan cseresznye van rozsaszin viragu :)

Én a videó 18:40 percéhez szólnék hozzá: Nyilván a legjobb tényleg az lenne ha a gyerek dönthetné el, de szerintem ezt valahogy felvilágosítás szintjén kellene tenni. Pl. elmagyarázni a gyereknek, hogy "ne, izé, itt egy ilyen óra, ha akarsz mehetsz, arról fog szólni, hogy ..., de ha bármikor rosszul érzed ott magad, akkor nem kell erőltetni". Viszont az, hogy mindenképp benyomjuk hittanórára, hogy "majd egyszer eldöntheti magának mit akar, addig is barátkozzon egyfélével", én borzalmasan toxikusnak érzem. Egy tipikus mindenki-ismer-mindenkit faluban nőttem fel, ahol már csak azért is hittanórára kell járatni a gyereket, mert hanem a Marika néni elmondja Gyula bácsinak, hogy a Pityukáék gyereke nem jár hittanra és mekkora pogány család lakik itt az utcába, melynek híre gyorsabban terjedne mint egy tornádó. Utólagosan tök jónak érzem azt, hogy van egy műveltségem ennek kapcsán és el tudok beszélgetni a Bibliáról pl. bárkivel, de gyerekként ebből én annyit fogtam fel, hogy a fél vasárnapomon egy unalmas 2 órát töltök a fagyos templomba és még ráadásul többet vagyok suliba is. Akkor és ott egy történetet se ismertem meg, soha nem is figyeltem, nem tudott lekötni. Kamaszként gimiben már inkább koncentrálltam órán és mivel akkor már meg voltam nyomorítva valamilyen szinten egy előző tanárom által, ezért folyton minden történetben csak a kifogásolni valót kerestem. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy ha kimarad ez az életemből, akkor nem ismerném a fontos részeit és történeteit a keresztény egyháznak, mert felnőttként voltam annyira nyitott, hogy hitemet keresve megismertem előítélet nélkül más vallást is (igen, még az iszlámot is). Így viszont arról tudnék többet mesélni, hogy milyen elképesztően ítélkező és konzervatív hittantanárokat ismertem meg, mintsem arról, hogy milyen megnyugvást tud okozni a hit. Szóval érdekes kérdéskör, de talán egy másik végletet is érdemes lenne megismerni, mint ami a videóban hallható volt :)

Hittanra anyu “engedett”, igazából ő mondta, hogy van ilyen és nézzem meg tetszik-e. A család amúgy ateista (én is..) de tetszett, hogy kaptam óra végén delfines matricát 😅 Amúgy a halál para nekem, leginkább azért mert nem tudom mi lesz utána. Gondolom idővel egyre jobban belenyugszom, hogy egyszer vége lesz.

Addig élnék, amíg hasznos tagja vagyok a társadalomnak - jah hogy most sem? :D - hmmm :D Egy bnőm mondta nekem eg éve kb, hogy egyedül születtünk, és egyedül halunk is meg...

Sziasztok! Jó témaa, engem anyukám mindig valami bolygó hollandinak néz, miután teljesen természetesen beszélek a halálról és a gyermekeimnek is! Fontosnak tartom, hogy nekik is természetes legyen, hogy születünk és meghalunk! ( valahogy ez belülről jön a szüleimnél ez tabu téma volt) Ne felnőttként kelljen valakitől segítséget kérni a feldolgozáshoz! A szellemekről...volt velük élményem több is, paraaa.😝🙈

Mi az, hogy utolsó előtti adás? :O

Általános iskolában valahogy evidensnek éreztem, hogy járjak templomba, hittanra, sosem mondta senki, hogy ezt kell tennem. Egyszer aztán a pap megjegyzést tett arra, hogy a tanulást fontosabbnak éreztem a hittan óráknál, ott elvesztettek 😃 Azóta a templom közelébe sem nagyon járok.. A halál szerintem értelmes embernek para.. Főleg mikor közeli élményként vág arcon. Okszor azon gondolkodom, hogy ha meghalok, akkor mi történik utána? Mi lesz azokkal akik maradnak?

A 12 éves kisnagyfiam azt mondta, hogy : 'Anya ezek a csajok úgy beszélgetnek, kérdeznek, és válaszolnak mint te'. 😁😆😄😃

Viccen kívül valójában a hamvasztás nagyon nem környezetkímélő. Olvastam erről pár cikket, a legjobb megoldás egy nagyon speckó módszerrel való "komposztálás"

Na ez vicces mert pont most beszéltünk erről barátnőmmel 41 évesen, hogy szórjanak majd szét azt jóvan, úgyse jár majd senki a sírunkhoz :D Engem konkrétan a Dunába, előre is köszi :P

Velem is hasonlóképpen történt, mint Orsival, hazamentem és megkérdeztem, hogy nekem nem kéne konfirmálásra járnom? Mondták, hogy menj ha akarsz, én is elmentem, csak én úgy mentem haza, hogy "na ez geciunalmas volt, soha többet".

Eszter, csak 2x idéztél a Bibliából. 😅

14:50 az melyik Friderikusz podcast rész?

Fú, nem tudom, hogy ezt végig tudom-e nézni, hatalmas parám a halál, nem tehetek róla :/

Én is úgy érzem ennél valami jobb vár rám ezután. Ez az élet szar 😂. De komolyan, nézni az állatok szenvedését nagyon nagyon nehéz!!! 😨😨😨😨😨😨 Kibírhatatlan néha 😭