Hogy miert kellett nekem a parom, akinek en nem kellettem elegge sosem, hogy miert kuzdottem erte masfel evig? Mert ertekes embernek talalom. Mert ugy ereztem, benne minden meglenne, amire valaha is vagytam: gyonyoruen nez ki, okos, ertelmes, vicces, jol el tudtunk beszelgetni es ugy ereztem, magam lehetek mellette. En el tudtam volna vele kepzelni az eletem, HA benne is jott volna ez az erzes. Viszont o nem erdeklodott annyira irantam es nem kellettem neki soha annyira, hogy tettekkel is megmutassa ezt, csak beleragadt abba, hogy nem megy-nem megy, de jobb igy talan, mint eldonteni es kimondani, hogy nem fog menni. Vegul en mondtam ki, hogy ez nem jo, mert mar ugy ereztem, minden bizalmat elvesztettem fele es jobban rombol engem ez, mint az egyedullet, de megis hatalmas vesztesegnek erzem es nagyon nehez feldolgozni. Foleg ugy, hogy neki mar rovid ido alatt lett uj parja, akirol egy het utan azt mondja, jobban kedveli, mint eddig barkit az eleteben. Nem erzem, hogy onertekelesi problema miatt ragaszkodtam volna hozza ennyire, viszont az igaz, hogy nem kellett volna hozza ennyire kotodnom, mert nem adott ra eleg okot, nem mutatott eleg erdeklodest mar az elejetol sem, hogy ennyire kotodjek. Valoszinu azert kotodtem megis ennyire, mert probaltam kapaszkodni egy olyan lehetosegbe, amirol ugy gondoltam, soha nem adatik meg tobbet nekem az eletemben. Szamomra egyszeruen annyira ertekes volt, hogy ugy ereztem megeri harcolni erte es eszreveszi en milyen ertekes vagyok. Nem sikerult. :'( Eletem legnehezebb idoszaka ez most.
Jártam már hasonló cipőben. Én azt gondolom, hogy nem szabad belemenni ilyen kapcsolatba. Még akkor sem, ha nagyon vágyunk rá, inkább el kell felejteni a másikat. Már az elején látszik, ha a másikat nem érdeklem annyira, mint ő engem! Csak nem akarjuk észrevenni. Ilyenkor a legtöbbször áltatjuk magunkat, és azt gondoljuk, hogy "ha majd küzdök érte, ha majd időt adok neki, ha majd több energiát beleteszek, akkor biztosan működni fog". Tapasztalatom szerint nem működik. Talán sokan nem így látják, de szerintem már régen rossz, ha "küzdenem kell" a másik figyelméért, szeretetéért, érdeklődéséért. Annyit lehet tenni, hogy ilyenkor az ember egy kicsit visszavonulót fúj, és esetleg reméli, hogy a másik rájön, hogy neki is fontos annyira a kapcsolat, hogy ne engedje veszni hagyni.
Az én tapasztalatom erről az élethelyzetről kendőzetlenül: Mert valakire rávetíted azt, hogy Ő az a bizonyos ember, aki mellett biztonságban lehetnél. Jó szülőnek, jó társnak, jó munkaerőnek, jó társasági szereplőnek, megbecsült kollégának, tisztességesnek tartod. Ha ez így van, akkor jön az érzés, neked bizony ez a személyiség kell, nem adod lejjebb! Ha láthatóvá válnak az említett jelenségek, nem akarod elhinni, hiszen te kivétel vagy, veled nem fordulhat elő, majd te megmutatod, majd te bebizonyítod hogy neki is te vagy az egyetlen opció, melyet vétek kihagynia...Ha Ő nem egy lelki sérüléseiben megrekedt valaki, az első ilyen reakciódra kerek-perec ki fogja mondani, ne haragudj, hogy képzeled ezt hogy csak így veled akarok lenni!? Ha kell, elég félreérthetetlen, számodra kellemetlen kommunikációval is megerősíti, neked nincs dolga vele! Ha nem így történne, akkor van az, hogy a hasonló, a hasonlót vonzza magához. Tehát, szeretet éhsége van, bizalomhiányos belül, persze kívülről próbál erősnek és kikezdhetetlennek látszani! Amolyan odahúz, ellök kapcsolat alakul ki. Próbálod úgy megélni az egészet, hogy marad a remény, egyszer szeretni fog. Nem fog. Mert nincs meg a kisugárzásod ami rabul ejt. Hiába beszélsz választékosan, hiába gondolkodsz másokhoz viszonyítva tökéletes párnak valóan, egyszerűen nem fog jönni a szívből jövő: Igen!!! Őt akarom társnak! -érzés tőle. Mit tehetsz? Nézz önmagadba! Mi a hibád ha van? Mi a viselkedésedben a számára zavaró? Van közös témátok? Figyelsz egyáltalán az Ő dolgaira, vagy csak magadról zagyválsz? Ha minden rendben van, de mégsem akar elfogadni, akkor hagynod kell! Tedd fel a kérdést magadnak! Boldogsággal tölt el ez az egész? Boldog vagyok vele mikor mellettem van? Érzed egyáltalán azt, hogy Ő szinte vibrál melletted? Ugye hogy nem! Akkor pedig teljesen felesleges köröket futsz. Mondhatod magadnak, amit én is, olyan szekér után nem szaladok, ami nem vesz fel! De van egy ennél fontosabb tanítása is! Nem Ő miatta leszel boldog! Nem tud senki boldoggá tenni, csak te, saját magad, hisz az érzéseid te éled meg! Ő csak jókedvű, rossz kedvű, energikus, lehangolt, reményteli, kifacsart, stb. lehet a társaságodban. A saját érzéseit, sajátként fogja élni. Ha ezek az érzések nem lángolnak, miért akarná hogy a társaságodban legyen? Ez pedig nem azzal egyenlő, hogy te magad, vagyis én rossz vagyok, kevés vagyok, szánalmas vagyok, vagy velem nem lehet együtt élni majd, hanem azt, nem téged, vagyis, nem engem keres. Ha ezt el tudod fogadni, tudsz örülni szívből a sikereinek, kapcsolatainak, azoknak a dolgoknak amiket megoszt veled barátként! Ha ettől megsértődsz, befordulsz, Őt okolod, akkor van mit dolgozni magadon! Mindenki szabad akarattal rendelkezik a mi kultúránkban. Ezt pedig tiszteletben kell tartani és illik elfogadni, még akkor is, ha ez fáj nekünk, mert tudjuk, érezzük, Ő volna az igazi! Ő ezt nem így érzi rólunk.
Nehéz ügy! Voltam benne, majdnem az életembe került. Csak egy csodával határos véletlen mentett meg. Sajnos az ember hajlamos arra, ha szerelmes, hogy felruházza olyan tulajdonságokkal azt a másikat, amikkel az a valóságban nem rendelkezik. Tehát valójában a magunk által felépített képbe vagyunk szerelmesek, és nem a partner igazi lényébe. Ezért mondják, hogy szerelem vakká tesz! - mert tényleg vakká tesz. A másik fontos , hogy a szerelemi csalódás után kb. 2 év kell egy embernek, hogy ki tudjon gyógyulni végleg a másikból, és el tudja felejteni, majd nyitni legyen képes egy másik kapcsolat irányába. Egy szerelmes embernek nem lehet beszélni arról, hogy hogyan nem illik hozzá az az illető. Nem lehet elmondani neki hogy jobb lenne, ha inkább megismerne mást helyette. Azt sem lehet elmondani, hogy az a másik önző, vagy durva, vagy konkrétan megcsalja őt, hiába, mert a szerelmes ember nem hisz el senkinek semmit. Egyetlen egy gyógymód van : az pedig az IDŐ. Az idő az, ami kinyitja az ember szemét, az idő segít túllenni egy szakításon, az idő hozza meg az új szerelmet. A szerelembe még nem halt bele senki- mondják. Abba valóban nem, de a szakítást követő depresszió miatt már igen, elég sokan. .
Ezek érzelmi dolgok, szerintem nem nagyon lehet tudatosan harcolni ellenük. Hiába tudom, hogy miben vagyok, ha egyszer vágyom rá. Annyit lehet tenni, hogy megszakítom az aránytalan kapcsolatot, és utána addig szenvedek, amíg ki nem üti ezt az érzést valami. Például egy másik, erősebb érzelmi töltéssel bíró kapcsolat. Ha ilyen nincs, akkor halálig szenvedünk. Vajda János Húsz év múlva című versének utolsó két versszaka nagyon jól visszaadja, hogy lehet így fogunk megöregedni. :) Én szerintem nincs más út, ha valaki normális párt akar találni, annak keresnie kell, nem leragadni, hanem minél nagyobb mintát átvizsgálni, hogy hátha ott lesz a neki való. Ha leragad, vagy feladja, akkor nincs más, mint az őrlődés. Van még egy remek idézetem Churchilltől: Ha a Poklon mész keresztül: haladj! Mozgásban kell maradni, ha szarban vagyunk. :)
Én pont az ellentétje vagyok ennek! Inkább szakítok, nehogy ő szakítson velem, mert az jobban fáj. Vagy bepánikolok az első rossz jeleknél és megfutamodok!
Köszönöm a feltöltést, sajnos tényleg így van. Különösen abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy a feleségem egyik pillanatról a másikra döntött úgy, hogy válni akar, mindent szétszakít, képes vakon tönkre tenni, mert eddig is ezt tette, s mivel rosszak a példák és sosem volt alap az életében, önmagának kellene rádöbbennie arra, hogy aki eddig érték volt, ő is egy ember, aki hibázik, de nem szabad elfelejteni, hogy akit már nem szeret, az nem egy darab rongy, hogy csak úgy eldobjuk, hanem egy érzéki, érző ember.
Hű bakker egy volt legjobb barátnőm pont ilyen volt. Mindig ő írt, néha már zaklatásnak éltem meg. Volt, hogy 3x hívott és fel sem akartam venni. Meg órákat akart beszélgetni. Barátság lett végül, s egy nagyon szép év után véget ért azután. Ezt most hallva már megértettem.
Folyton ilyenekbe akadok, valamint abba, hogy emberek ok nélkül megharagszanak rám olyan dolgokért, amiket nem tettem, majd megbüntetnek, és elhagynak.
Milyen jól rávezettél arra, hogy a már megszokott érzés miatt viseljük el a megaláztatást. Nagyon hasznosnak tartottam az általad közvetített információkat. Köszönet...🙏🏻❤️
Ez egy nagyon jól sikerült összefoglaló arról, mibe sétál be az ember amit önmagának ás...nagyon hasznos, nagyon okos meglátások,köszönjük szép dottore nénitől,szép munka!
Én meg egy agyonszeretett egyke voltam és mindig úgy éreztem, hogy köszönöm, de nem kell ennyi szeretet és légyszi ne próbálj belőlem szeretet kizsarolni sem. Valószínűleg ebből adódóan ma is nehezen tartom a kapcsolatot anyámmal és ezért lehetett az is, hogy a párkapcsolataimban én voltam az, aki nem telefonált, nem válaszolt az üzenetekre. Mondjuk válaszoltam én, csak közben eltelt 2-3 nap. Kivéve, ha elvesztettem a csajszi telefonszámát, ez csak 1x fordult elő. A lényeg, hogy túl szeretni sem szabad a gyereket. Gondolom ez főleg akkor fordul elő, ha az egyik szülő kilép a családból és a gyerekkel maradó pedig a gyerektől próbálja beszerezni a szeretet igényét.
Az ilyesmi valójában Nem Szeretet!..Méltatlan arra,hogy Szeretetnek neveztessen!...Az szeret igazán,aki Sehogyan sem erőszakolja rá magát Senkire sem!...Az igény az persze meg lehet valakiben arra,hogy más is szeresse,de,ha már valaki ezt pl szükségletként éli meg,na,az,már nem normális dolog!..
Sziasztok! Nekem (legjobb) barátságban van ilyen. Nem igazán ragaszkodik hozzám, de azt se szeretné ha nem lennék. Igazából akkor vagyok jelen amikor ő szeretné. Bár azért kitartóan hívom erre-arra és van olyan, hogy igent mond, bár régen nem egyszer mondta, hogy csak azért jött, hogy nekem ne legyen rossz es azóta hiába látom hogy jobb a kapcsolat, bennem van minden invitálásomnál ez az érzés. Mindig rendeződik a kapcsolat, csak ki kell várnom a sorom. Amikor valakivel szorosabbra alakul neki, akkor én nem kellek. Még a beszédstílusa is más. Aztán ha eltűnőben vagyok, akkor keres. Amikor minden rendben, amikor rájön, hogy szeret, akkor olyan jó minden. De befolyásolja az, hogy mások éppen mit tudnak nyújtani. (program, helyek, emberek, stb) Mit gondoltok erről?
Ó basszus....én is épp most dolgozom ezen. Szörnyű érzés felismerni ezeket a dolgokat saját magunkban. De jó új, más megfogalmazásban is újra hallani, és örülni neki, hogy van kiút vagy megoldás :-)
Hihetetlenül szimpatikus a személyiséged Drága Kitti, ha nem tudnám, hogy lehetetlen, bejelentkeznék én is. De egyelőre az előadásokból és videókból táplálkozom. Köszönöm!
Hasonló cipőben jàrok, 6éves kapcsolatban. Türelemmel vàrtam, nem siettettem az elköteleződést, nem követelőztem. Nem talàlom a módjàt,hogy vàlasztana engem igazàn.
Most néztem meg egy év után újra és most fogtam fel igazán. Kitti neked olyan szép teljesen nőies szemed van, nagyon szép és jó. Csupa jó ember vagy egy igazi embernő egy angyal,bár még nem ismerlek... :) Köszönöm a munkádat, ma lehet megnézem az összes videódat, eldöntöttem :) Viszont én azt nem értem miért történt velem az oly sokszor már vagy 4 szer hogy viszont én hozzám is elkezdtek ragaszkodni és szeretni aztán visszaléptek...értem gondolom valami baj volt velem, ami az ismerkedéskor derült ki és csalódtak bennem...de hát mi lehet az és mit csináljak vele? De olyan rossz hogy márpedig kezdtek megszeretni de miért nem tudtam elfogadni? Véletlenül így írtam hogy én....nem ezt akartam írni hanem hogy ők nem tudtak elfogadni engem...lehet én nem tudtam volna elfogadni hogy szeretnek, nem voltam rá kész, nem tudtam helyesen egészségesen feldolgozni hogy viszotn szeretnek? Miért történik ez,....mi lehetett a baj velem, olyan rossz hogy szép szerelmek vesztek el...miért csinálják, mikor leszek már kész, legalább mondanék el, fogadjanak már el, de mostmár akkor legalább lenne több lány is...mivel annyit vesztettem el, persze megelédenék egy igaz szerelemmel is de követelés van bennem, hogy azért is legyen mostmárakkor több lány aki elfogad. Viszont ha az igazit megtalálnám azzal megelégednék. Bosszankodok olykor az idő miatt is! Ki a franc okozta ezt, ki a hibás ezért hogy ilyen életem volt, és ilyen hibák alakultak ki bennem? Bár már sokmindent rendbehoztam már lehet nincs bennem ez a hiba, sőt biztos, már kigyógyultam belőle, de akkor is az idő...vagy lehet egyszerűen ez az elégedetlenkedés lázadás jellemem a baj? Hogy készültem a kudarcra, türelmetlenség? Volt....Mostmár rendben vagyok. Jöhet a barátnő, szerelem, a társ a nagy Ő. Remélem. Így legyen.
Hogy én ezt a videót miért nem láttam korábban? Bár az is igaz, hogy ezekre a gondolatokra most volt nagy szükségem. Nagyon megfogott a téma, sokat segített, köszönöm!
Igen, szem nyitó és ellenzőlevevő. Önbecsülés mérleg. Ez körül kutakodtam de mostanáig nem találtam a kilincset az ajtón. Köszönöm, hogy rávilágítottál kedves Kitti.
A mostani való vilâgot mondja a kedves Kitty ezt a Érdek vilâgot! Mert sajnos Ilyen vilâgban élünk. 30 éve,teljesen mâsok voltak az emberek ,a kapcsolatok , tudtak a férfiak udvarolni. tudtâk mi az a tisztelett ,a hűség,ma mâr sajnos egy teljesen elgépiesedett vilâgot élünk ,ahol megszünik a kómunikâció ,és minden jó . Csak az érdek vezérli a mai vilâgban a kapcsolatokat. És a gâtlâstalansâg! Felsőfokon.
Köszönöm! Ez valami fantasztikus, végre mindkét szemem nevet, hogy meg tudtam hozni ezt a döntést - önmarcangolástól és a másik hibáztatásától mentesen. 🙃
Üdv a sok szakitót...Remélem mindenki szakitás után nézi meg a bölcs szavakat xD Szóval heló mindenki, Kovek voltam 4 év tökéletes szerelem után...(Hittem én) Nem kellettem...Válasszatok jól...Jobban,mint szakmát,vagy jobban mint hivatást,vagy bármit...Mert ehez ragaszkodni fogtok, küzdeni, harcolni... A sziv vak, ha szeret, mindent elveszithettek, ha csak a sziver hallgattok...Nem azért,mert a sziv rossz vagy vak, a szerelem az...Az vak...Az szeret imád vakon végig megy a világon is...
Üdvözlöm Kedves Doktornő! Az Ön által megosztott témák nagyon jók. Nagyon szeretem ahogyan megnevezi majd pontosan,röviden ,tömören kifejti ezen problémák jellegzetes vonásait melyek segítségével az azt hallgató személy "azonosulni" tud, egy letisztult,sallangmentes "képet" kap annak megértéséhez.
Nemcsak párkapcsolatban van ilyen, hogy mellőzve vagyunk. Több csoportban voltam, most mindegy milyenekben, de mindig kirekesztve voltam. Nem voltam fontos. Volt, hogy kiközösítve. Ez azért nem jogos, sőt méltatlan, mert mindenki egyenrangú kell, hogy legyen.
Kedves Kitti mi után eljutottam hozzád, több neves pszichologus párkapcsolati terepautát hallgattam végig, de a problémámra csak egyedül Te adtál magyarázatoz amit nagyon köszönök ! 2 x hallgattalak meg egymás után és még foglak is, hogy bevésődjön az eszembe minden szavad !
Mindez nagyon is igaz, csakhogy van egy nagy dilemma: az, hogy ha sokat gondolkozunk és csupa negatívum jön be, szinte soha nem marad idő a kipróbálásra. Márpedig a tapasztalat is fontos, nemcsak az arról való előre-gondolkodás. Mert a rossz tapasztalat is tapasztalat, amit meg kell élnünk a további fejlődésünk érdekében.
Helyes , okos , reális okfejtés ! Sajnos egy kapcsolatban mindig vki többet ad 😮😢 ....pláne ha az illetőben sok a megfelelési kényszer . Minden a KOMMUNIKÁCIÓ már ha van kivel ...
Most nehogy félreértse valaki de amugy tok jo hogy nem vagyok egyedul ezzel a dologgal és látom mennyien kommenteltek. A videó szuper. Miért van az hogy nem emlékszünk arra h életünkben hogyan történt ez elsö alkalmakkor? Pedig akkor kisebbek voltunk és mégsem haltunk bele valahogy túléltük, bàrcsak ezt is elfelejthetném de tuti erre egész életemben fogok emlékezni hogy nem tudtam szépen lecsillapodni
Ha odaállok a tükör elé, felteszem magamnak a kérdést: "Mi vonzó van bennem?" "Milyen jó tulajdonságaim vannak?" bizony, a válasz elfér egy söralátéten. Ennek belátása után, azt gondolom, sokkal jobb, kényelmesebb, hasznosabb -de nem kellemesebb!- ha más területekre csatornázza be az ember az energiáit. Hölgyeim, uram, a boldog párkapcsolat mindenkinek meg lett ígérve Hollywoodból. Aztán rájövünk, Isten nemcsak ígér, de be is tart. Be, bizony...
Én általában spirituális szemszögből közelítem meg a dolgokat, ezért nagyon jó szolgálatot tesznek a videóid számomra kedves Kitti, nagyon köszönöm őket!
Mindig nagyon várom a rövid igen egyszerűen érthetően megfogalmazott emberi dolgok mögött megbújó lelki problémák feltárását megoldásának lehetőséget! A magunkkal hozott dolgok átformalasahoz adott gondolatokat! Nekem a magam felé való szeretet hozott változást hogy saját határaimon egy kicsit kívülre is mereaszkedjek és tapasztaljam meg a hatását! Köszönöm 😊
Én anyaként próbáltam sok éve kapaszkodni a gyerekemmel való kapcsolat fenntartásához, de annyira belefáradtam, hogy ő nem változtat azon hogy úgy viselkedjen,, amivel kimutatja mennyire jól megvan nélkülem is én mennyire nem érdekli mi van velem. Igazán nem tudom már hogy hogyan viszonyuljak mindehhez.
Nem tudom hogy lyukadtam ide de úgy tűnik az universum úgy döntött hogy it kell kötnöm mert nekem most kellett ez a videó 👍😊😘❤️❤️❤️ Almási Kitti... Nagyon szimpatikus embernek tűnsz! De valószínűleg nem ez a legjobb szó ebben a szöveg környezetben... Thank you 🙏🙏🙏
Még csak először látlak-hallgatlak, de nagyon okosnak tűnsz és jó téged hallgatni !!! Egyből fel is iratkoztam. ( Kik azok az emberek, akik ujjal lefelé nyomtak ?? ) Irigy buta emberek
Értelmes gondolatok. A véleményem a címhez, főleg a nők (?) a biztonsághoz/a megszokotthoz ragaszkodnak. Számukra az jobb, mint a bizonytalan jó reménye ...Mi van ha még jobban csalódik... ez legalább van. Nagyon gyakori
Azon gondolkodok, hogy van-e egy határa a dolgoknak, ami után még képes az ember hitelesen belemenni egy új kapcsolatba, ami talán -talán, talán, ..de tényleg talán- még sikeres is lehet. Úgy gondolom, ha valakinek olyan a sorsa, hogy lassan 20 éve mindig az derül ki hogy rossz helyen kopogtat, akkor ez már tényleg elég nagy feladat.
eros lett, de igaz sajnos. Evekkel ezelott ugyan ez volt velelem a baratnomert (kapcsolatban is voltunk) evekig tepertem mindent megtettem, kerestem o meg ezt kihasznalta kellokeppen. Az egeszsegem meg total rament, baromi nehez volt kimondani hogy legyen vege es az eletben egyszer elkezdem magamra szanni az idot es elkezdem utazgatni, szoval eltereltem a figyelmem es lefoglatam magam. Erre most kezodik elorrol egy masik lannyal szinte ugyanaz, de csak en keresem, minden amit szeretne mar intezem is, nagyon vonzodom hozza, aranyos szep, bolond, mondjak is sokan milyen jol elvagyunk ha egyutt latnak, miert nem jarunk?, de o konkraten allandoan egy masik tarsasagat keresi. Ertekesnek mar regota nem erzem magam es ez a bizonyitasi vagy mar nem is tudom, miert van bennem valoszinu az elozo kapcsolat miatt fokent. Baromi nehez, tudom hogy hagyni kellene, de nem megy. Aludni, enni nem tudok mar rendesen, allandoan agyalok rajta hogy, miert nem tud osszejonni vegre egy "normalisabb" kapcsolat + karanten meg szorongas, depresszio igy egyutt mar elni sincs kedve az embernek. Nagyon nem latom az alagut veget. Bocs hogy ezt ideboffentettem de kijott.
hey, figyelj csak. Igazából már egy éve írtad, azonban leírom ezeket. Tudom milyen nehéz elengedni ezt a dolgot, és mindig futottam fiúk után. Most megismerkedtem eggyel és azt érzem, hogy én érdeklődöm jobban, mint ő. Tudom, hogy hagynom kéne, de olyan nehéz elengedni. Figyelj, rá kell jönnöd, hogy mennyire értékes vagy, és hogy megérdemelsz egy olyan lányt, aki értékel. Ne keresd ezt a lányt, idővel találsz egy sokkal jobbat nála. Tereld el a figyelmed, olvass, edz, kirándulj, tölts időt magaddal és idővel sokkal könnyebb lesz.
Nagyon jó videó, ajánlom mindenkinek hallgassa meg, és értékelje magát.. adni, de oda vissza, nem egyoldalúan...aki meg tud lenni nélküled, szar mikor nem a személy fontos akivel ő van , hanem a szituáció, vagy csak amit elérjen, vagy és azt érzi is a másik, hogy nem ő a fontos. Valójában minek is kell a másik..vagy nagyon is megvan a másik nélkül...Miért csak Ő, és nem más..mennyire vagy értékes számára.vagy gürizni kell, hogy egy kis morzsát kapjon vissza. Ő az e akire vágytál..., meg, hogy ő nem tudja kimutatni, hogy szeret...megkapsz e tőle mindent amire vágysz? Jó volt hallgatni..Tanulságos.
Ha a ragaszkodás megvan akkor miért néznék, hogy ő e az a személy akivel lenni akarunk...persze hogy ő, persze hogy fontos az a személy, hát ragaszkodunk hozzá, hogyan tekinthetnénk el ettől.
Most épp ezt szenvedtem..hogy miért ragaszkodtam hozzá.nem tudom..de igen elhittem hogy imád és szeret.8 hónapos megcsalas után még a szemembe mert nézni minden nap mintha semmi sem történt volna és tervezett velem.hat most akkor hogy van ez a tükör?? Sosem tennék ilyet senkivel.....😢
Nahát.. értelmes lélektani videó.. ;) Először tévedtem erre a csatornára, /bevallom, unaloműzésből/ de örülök, hogy erre tévedtem, és annak hogy ez a videó megszületett. Noha az ilyesmit nőknél nem hibának érzem, hanem magától értetődő nemi sajátosságnak. A ragaszkodás ösztönös dolog, felelősségünk, érzelmeink mélyebbek, mint a másik nem esetén. Mi kockáztatjuk akár az életünket is egy esetleges bébi reményében s bizony, jobban megvisel minket az elutasítás. De mivel társadalmunk erősen patriarchális, sajnos, egyes esetekben meg kell tanulni néha nem nőnek lenni. :( Köszönjük a feltöltést, és gratulálok. Szerintem ebben a témakörben egy rést sikerült betölteni. További sok sikert! :)
