Nekem ebből a szempontból szerencsém van. Teljesen egyedül élek, leszámítva a kutyámat. A munkahelyemen is egyedül dolgozok. Sőt, van egy kis birodalmam is, ahol a kedvenc képeim vannak kitéve. Mandalák, fraktálok, néhány híres festő alkotásai. Szóval, ha töltődni akarok, akkor csak nézegetem a képeket, mintha otthon lennék a kis szobácskámban. Ez jó terápia. Szerencsém van. Abban is szerencsém van, hogy melankólikus-flegmatikus keveréke vagyok.
Én mitől merűlök le ? Elméletezgetéseim, önvád, stressz és egyéb hasonló okok miatt. Barátaim alig vannak. Nem beszélek velük, konkrétan, úgy érzem saját családtagjaimban, sem bízok meg. Nem bulizok, nem iszok, csak vegetálok. Mondhatni remeteként élek, félve a jövőmtől. Hogy mi lesz a sorsom, hova juthatok és egyebek.
Köszönöm a hozzászólásodat! Egy idézet jutott eszembe: „Ha ellenőrizni akarod a gondolkodásodat, először vizsgáld meg, mit is gyakorolsz, aztán döntsd el: erőt ad vagy kimerít?” (Edith Eva Eger) A túlzásba vitt agyalással én is hajlamos vagyok le- illetve kimerítem magam, ezért összegyűjtöttem 11 tippet az abbahagyására (készítek majd videót belőle): www.kreativutkeresestudatosan.hu/a-tulagyalas-12-tipikus-jele-es-11-tipp-az-abbahagyasara/
