Amerre a nap kel, messze, a Kárpátokon túl, a hajdani Etelköz nyugati szegletében, a Szeret folyó völgyében van egy kicsi, elzárt, varázslatos világ. Magukra hagyott, elfeledett emberek lakják azt a világot. Magukra hagyottak, pedig nem idegenek. A Magyarok Nagyasszonyához fohászkodnak, és hisznek az ő egyszülött fiában. Ők a moldvai csángó magyarok.
Mert a magyar nyelvterület keleti határa nem Ártándnál de nem is a Kárpátok gerincén van, hanem még azon is bőven túl nyúlik. Moldvában úgy 250 ezer római katolikus él, közülük - a gyötrelmekkel teli évszázadok után - ma már jó, ha százezren beszélnek magyarul. Etelközben elsőként talán a hunok és utódaik, majd a honfoglalás korában a gyepűvédők, míg a középkortól a több hullámban is érkező székelyek képviselték a magyarságot.
Ma Moldva három területén élnek, így vannak északi, déli, és a Tatros, a Tázló és a Szeret folyók völgyeiben élő székelyes csángók. Évszázados elszigeteltségükben a hagyományos magyar népi műveltség legarchaikusabb rétegét őrizték meg. A földi hatalom régóta korlátozza anyanyelvük használatát és katolikus vallásuk gyakorlását. Ám az Égi uralom tesz róla, hogy minden vészen át megmaradjon hitük, nyelvük, hagyományuk.
Klézsén a csángó múltat és kultúrát kutatjuk, Forrófalván a magyar oktatás helyzetét vesszük számba, Trunkon megnézzük a csodakutat, Nagypatakon a legrégibb moldvai katolikus templomot, míg Pusztinán ősi népénekekkel, helyi ételekkel és a csángó hitvilággal ismerkedünk.
Látnivalók / Székelyföld / Moldva
Somoska
Klézse
Trunk
Nagypatak
Forrófalva
Pusztina
29 авг 2024
