Van egy közös pont a Filippiben történtek és a mai rész között. Mindkét esetben komoly anyagi kiesést okozott az örömhír közvetetten azoknak, akik vagy okkultizmusból vagy a bálványkultuszokból éltek. Filippiben a jövendőmondó lányka komoly bevételt generált a gazdáinak, de miután Pál kiűzte a lányból a gonosz szellemet, ettől a jövedelemtől elestek -- és jött az uszítás és hasonló közhangulat alakul ki, mint a mai részben. Efezoszban Demeter ötvös és a hasonló ipart űző bálványkészítők gyűlnek össze és lázítják fel a népet. Valószínűleg azért, mert a pénztárcájukon kezdik érezni az Úr, illetve Pál apostol ténykedését. Nem fogy úgy a bálványszobor mint korábban!
De az egészből nem lett több mint egy zavarodott tömeg üres kiáltozása, amelyet végül a város egyik vezetője csendesít le és oszlat fel. Annyi azonban látható, hogy ahol erővel hirdetik az evangéliumot és ahol valóban sok az olyan megtérő, akinek az élete is teljes mértékben megváltozik, abból okkult könyvek égetése és sok más olyan dolog fog fakadni, ami anyagilag sérti az ellentábort. És ők ezt nem fogják annyiban hagyni. De hála Istennek ez nem a történet vége, mert az, aki bennünk van, nagyobb annál mint aki a világban van -- és erről soha nem feledkezzünk meg. Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Akkor meglátjuk -- mint ahogy Pál és Szilász meglátta és nem adta fel -- , hogy a Filippi börtön ajtói megnyílnak egy földrengés következtében.
De ehhez fel kell kelnünk a nyugalmi állapotunkból és azt a fajta szellemi harcot folytatnunk, amit az apostolok és az újszövetségi tanítványok adtak elénk példaként: elmentek és félelmet nem ismerve osztották meg az igazságot minden emberrel. Pál körül nem volt senki, aki ne tudta volna, hogy ő pontosan mit és kit képvisel. Ezért írja Timóteusnak is, hogy hirdesse az evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt.
27 июн 2024
