Puzsér haldoklásról, hospice-ról: „Aki átkísér, az egy szent” | 24.hu 

ahhoz nagyobb lelki erő kell, hogy vki ezt így elmondja nyilvánosan, mint ahhoz, hogy valaki bírálja ezt a hanganyagot az internet mögül

Minden rész csodálatos, ebben a témában még Robi is nagyon emberközeli volt. Köszönöm, Balázs!

Megszakadt a szívem. Megérte végighallgatni!

1:15:12 _"... itt valami infernális iszonyat történik ..."_ _"... amikor az embernek az idős szülője haldoklik az ember nem tud haragudni a világrendre ..."_ _"... de mikor ezt tapasztalja ... mintha ... magába a rendbe vetett ... elképzelése is megrendülne ..."_ _"... mintha nem is lenne rend ... mintha káosz lenne ..."_ _"... valami aminek nem lenne szabad megtörténni ... hogy történhet ..."_ _"... és azt sem tudom hogyan lehet ebben megnyugodni ..."_ _"... itt már nem is tud okos lenni az ember ..."_ _"... itt már az ember csak kussol és szégyenli magát ... mert ő él ..."_ _"... a világrend ... elaljasultságának a keserűsége ... feloldódik a lényében ..."_ Bírom a Puzsérban, hogy erőlködés nélkül képes egzakt módon, kristálytisztán fogalmazni meg dolgokat, amiket én izzadva is csak homályosan tudok, még mindenféle művészkedő eszközök bevonásával is. Csak azt nem értem, ha ennyire érti, ha ennyire penge módon vágja, akkor miért nem lép tovább. Csak egy fél lépés lenne. Ha idáig eljutott akkor mit toporog, miért töpicköl. Csak fél lépést kellene tennie és a sötét oldalon lenne. Miért nem vonja le a következtetést. Itt valami infernális iszonyat történik, de minden egyes lélegzetvétellel. Nem csak egy gyerek halálával. A születésével is. Ha itt van bármi rend (és rend nélkül hogy tudna ez működni, hát látjuk hogy a rendnek olyan komplexitása uralkodik amit felfogni sem vagyunk képesek), akkor az a rend magába foglal mindent. Gyermekhalált, katasztrófát, háborúkat és népirtást. Az mind a rend, minden mással együtt. Mindaz amiben nem akarunk megnyugodni, mindaz ami a világrend elaljasulásának érződik felőlünk nézve, az a rend felől nézve egy átlagos kedd reggel. Az maga a rend. Az infernális iszonyat maga a rend. A létezés szeretőként öleli magához az iszonyatot. Te meg fogadd el és szeresd. Szeresd a depressziót, a gyászt, a pusztítást és a halált. Mint az élet szerves részeit. Szeresd, mert ezt éppúgy öröklik majd tőled a gyerekeid. Nem tudod megóvni mindezektől, ha egyszer erre a világra megszülted őket. És ha neadjisten nem tudnád szeretni, ha nem tudnál benne megnyugodni, akkor az az emberi létezés minőségét szerinted hova teszi ? Megpróbáltatás ? Kiszolgáltatottság ? Vagy talán rabszolgaság ? Félni a haláltól ? Egy életben ahonnan csak el kellene menekülni ? Mivel is kezdted. Itt valami infernális iszonyat történik. 1:22:23 _"... ebben a rettenetes igazságtalan helyzetben még mindig tehetek valamit ... "_ _"... ez a helyzet sincs teljesen elátkozva, még ebbe is lophatok, csalhatok valami áldást ..."_ _"... amikor ... az ember legszívesebben felgyújtaná a világot ..."_ _"... mert semminek nincs joga lenni többé ..."_ Jól mondod, Puzsér, átértünk a szentek birodalmába. De mit keresnénk mi ott. Milyen élet az, aminek az ajándéka annyi, hogy áldozatot hozhatok ? És mi az amit az áldozattal elérhetek ? Enyhíthetek némi szenvedést. Egy kicsit megsimogathatom a százezer sebből vérző világot. Bűnös vagyok vagy sem, én ennél sokkal többet akarok. De hiába követelek és parancsolok. És ez sosem volt az én szégyenem. Ez akkor is az univerzum szégyene ha ez a felismerés elpusztítja a világot. 2:05:55 _"... kifejezetten egy vonzó ajánlat ... mégsem kéne félni a haláltól ..."_ Egy pillanatra tegyük fel, hogy tényleg nem. (Neked csak így előre megsúgom, hogy egy kicsit én is vonzódom ehhez a megváltó gondolathoz.) De ha nem kell félni a haláltól, akkor mi tartson egy olyan életben meg, mint amilyen ez. Meddig tudjuk enyhíteni a haláltól való félelmet ? Lélegezzünk halált ? Lélegezhetünk halált ? Egy átlagos kedd reggel, mikor nézem a híreket, dönthetek úgy, hogy én inkább csendesen kicsusszannék az élet karmai közül ? Mert ha megadjuk a haldoklónak a szabadságot hogy ne féljen a haláltól, akkor hirtelen az egy nagyon vonzó hely lesz. Egy hely amitől nem kell félni ? Az jobb mint az élet. _"... a remény ..."_ Remény, hogy megszerezd, amit nem kaptál meg. Hogy beteljesítsd a vágyakat, amikkel meg kellett születned ugyanabból a nemlétezésből ahova visszatérni félsz. Egy tragikomédia ez az egész. Csak ne szerepelne benne gyerek. _"... az igazán jól és érdemesen eltöltött élet végén az embernek meghalni nem kéne hogy nehéz legyen ..."_ _"... és ha valóban nehéz ... az bizonyára abból fakad hogy az életében valamit nem végzett el ..."_ Hát persze. És hány olyat láttál már ? Az már egy jó eset, ha csak egy közepesen beteljesületlen élet fájdalmával halhatsz meg. Bizonyára (ugye ? :) abból fakad. És akkor mi van ? Abból. Tudod mi van akkor ? Hogy itt valami infernális iszonyat történik. És mikor gyereket szülsz bele, magad nyomod rá a pecsétet, hogy igen, szerinted is, ez az élet.

Reklám mentessé kéne tenni... ilyen témánál nagyon zavaró 😞

A legszebb ha lehet ilyet mondani ebben a témában ,ha a haldokló a saját otthonában térhet örök álomra. Tudom,hogy a hospice ház dolgozói szívüket, lelküket kiteszik. De a családi környezet az otthon mindennél többet ér az élet végén. Persze sok élethelyzet van amikor ez nem lehetséges ,de erre kell elsőként törekedni.

Az én Édesapám 7 évig szenvedett COPD-ben. Az elejétől fogva én vittem orvoshoz kivizsgálásokra, kórházba ha rosszabbul volt, minden nap mikor bent volt mentem hozzá a kórházba. Én intéztem minden orvosi dolgát. Az utolsó évben nagyon leromlott az állapota, rengeteg éjszakát töltöttem mellette mert sok rohama volt és már a jelenlétem is biztonságot adott neki és csak ettől a biztonság érzettöl mindig jobban lett. Én nem vittem ilyen hospice házba hanem én saját magam kisértem végig. A végén sok más betegsége is lett a COPD miatt és mindig attól féltem hogy fájdalmas lesz a vége neki de szerencsére békésen elaludt. Róbertnek minden szava igaz. Nem is lehetne jobban körül írni és elmondani ezt az egészet. Édesapám most márciusban tért végső nyugalomra. 😪

Borzalmas mikor egy ilyen mely beszelgetes hallgatasa kozben felugrik egy hangosan ordito reklam...

Kedves Robi! POntosan igy elte at az ember edesanyja halalat, de igy megfogalmazni csak te tudtad. Koszonom.

💯💯

Ebből a beszélgetésből sokminden kiderül Puzsérról, pl. hogy miért képtelen határokat állítani, és miért olyan, amilyen. Köszi!

Ccc meg meki reklámokat ne engedjünk már egy ilyen tèmájú podcastbe

A Teremtőhöz megtérés hazatérés..... És amikor a mesterhez szól a tanítványa: Mester szomorú vagyok ! A mester válasza: Ne légy !!! Tükörszerű tiszta tudatot mindenkinek... Ommmm

Jobb nem tudni a halálod napját. Hogyan dolgozza ezt fel az a gyerek, aki megtudja, hogy neki 3-12 éve van? Vagy a szülő?

Ajánlom Robinak Csókai Andrást, aki feldolgozta mély Jézus hitében gyermeke elvesztését.

A gyermek halállal és haldoklással kapcsolatban. Nekem soha nem az az első gondolatom. Ha ilyet hallok az jut eszembe hogy szegény kis lélek milyen szenvedésen mehetett keresztül a második meg az hogy ha az én gyerekeimmel történne bármi biztos hogy belehalnék. Soha nem jutott eszembe hogy de jó hogy nem az én gyerekeimmel történt.

A X Faktort megnyerné ezzel 🥰

Így beszél az az ember aki szemezget, válogat abból amit Jézus Krisztus mondott (és tett).

Puzsér haldoklik. Végre egy jó hir

csak az elejét néztem meg, én 16évesen éltem ezt át. senki nem csinált belőle riportot, de talán ennek köszönhetem, hogy nem lett belőlem olyan seggfej, mint........