Régibb és újabb katonanóták - Áj, Felföld 

-
Régibb és újabb katonanóták
-
Áj, Abaúj-Torna vármegye, Felföld
-
Az "Ájfalusi utca végig bazsarózsa..." c. albumról
-
2000
-
Fotók: FORTEPAN
---
Mikor katonává lettem,
kis pej lovam felnyergeltem,
bevezettem a rajcsúrba,
rúgott, vágott kesely lába.
Kapitány úr káromkodik,
hogy a lovam nem jól ugrik.
Szoríjja meg a derekát,
vágja bele sarkantyúját!
Panaszolom a tisztemnek,
nincs ereje a testemnek.
Kódis kenyér, só nincs benne,
nincs a huszárnak ereje.
---
Katonának nem jó lenni,
mer' keveset adnak enni.
Keves, keves ez a sárga leves,
katonának de keserves.
Katona az én életem,
vállamon van a fegyverem,
két sarkantyúmat hogyha összeverem,
sirat engem a kedvesem.
Sirat engem a madár is,
földre hajló virágszál is,
az is azér' hajlik meg előttem,
szólna hozzám, ha lehetne.
---
Mikor kezdtem masírozni, fegyver volt az első,
sírt a bundás, hullt a könnye, mint a záporeső.
Ne sírj, bundás, ne sírj, letelik a katonaidő,
nékem is volt, de már letelt a három esztendő.
Pokrócomnak a négy sarkára varrom a nevemet,
közepébe, de közepébe a szenvedésemet,
hadd olvassa, sej-haj, egy bundás regruta,
kinek van még a kaszárnyába' sok szép vasárnapja.
---