Kedves András! Mélyen elgondolkodtatott a beszélgetés. Nemrég szabadultam egy ilyen kapcsolatból. A volt férjem nárcisztikus, alkohol-és szerencsejátékfüggő, a szülei szintén. Ahol arról volt szó, hogy a társfüggő idealizál es azt hiszi, hogy meg fog változni a függő fél, hogy majd ő képes megmenteni és miatta jobb lesz, vagy esetleg egy gyermek születése - ott magamra ismertem. Szomorú, hogy nem előbb láttam, hogy ehhez én kevés vagyok. Ahogy nyitok egy új kapcsolat felé, valóban idegen és új élmény biztonságosan kötődni valakihez, de dolgozok rajta keményen, hogy minél jobban menjen! Varom a következő videót, igy tovább, köszönöm! ❤️
Alkohol, szerencsejátékfüggő, nárcisztikus férjjel éltem hosszú éveken át. Nem ösztönösen, minta után választottam, mert még csak hasonlót sem láttam magam körül, csodálatos édesapám volt. Mivel szeretett csaladi könyezetből jöttem, véletlenül csöppentem egy mérgező kapcsolatba. Már nem élünk együtt. Azt érzem a szakemberek részéről, hogy aki segíteni akar, akinek nincsenek szenvedélybetegségei, nem iszik, nem nárcisztikus, őszintén szeret, az a hibás!!?!! Miatta nem tud kilepni a zavaraiból az ártatlan szenvedelybeteg fél. Ugyanezt éreztem a szenvedélybetegek hozzátartozóinak tartott előadássorozatban. Elsőként én vetettem fel a problémat, de utána mindenki csatlakozott hozzám (alkoholista szülők, testvérek hozzátartozói)
És mi van azokkal a férfiakkal, akik olyan társfüggők, hogy minden áron párt akarnak maguknak találni? Egyik kapcsolatból megy a másikba, mindegy hogy meddig tart, csak ne legyen egyedül.
