Csodálatos történet arról, hogyan találtak őseink erre a földre egy szarvas segítségével. Hogyan űzte, hajtotta Hunor és Magyar, a két dalia a csodás állatot, aki elvezette őket őshazánkba, ahol feleséget is találtak maguknak és benépesítették egész Szittyaföldet.
Szereplők: Hunor; Magyar; Ménrót; Belár és Dúl lányai.
Helyszín: Kur-folyó vidéke; Don folyó melléke; Meeóti-tenger partja; túl a Don folyón; Szittya föld
Az Árpád-házi királyok és az Anjouk korában az udvari krónikások jegyezték föl a magyarok eredetmondáit, melyek szájhagyomány útján maradtak fenn. A krónikák szerint az ázsiai pusztákon élt egy szittya (más néven szkíta) lovas nép, amely vadászattal, halászattal és állattenyésztéssel foglalkozott.
A szittya királynak, Ménrótnak (más néven Nimródnak) feleségétől, Enéhtől két fia volt: Hunor és Magyar. A monda szerint a két fiú ötven-ötven vitézzel vadászgatott a pusztán, s egyszer csak egy nőstény szarvas tűnt föl előttük. Napokon át üldözték, de nem tudták elejteni. A szarvas Dúl és Belár földjére csábította a vadászokat, majd végleg eltűnt a vitézek szeme elől. A két király épp távol volt a törzs férfijaival, csak a lányok voltak otthon. Hunor, Magyar s a száz legény magukhoz ragadta őket. Házasságukból Hunor népének utódai lettek a hunok, Magyaréi pedig a magyarok.
Ősmondáink krónikás hagyománya szól Arany János gyönyörű magyar nyelvén. A regében régi történelmünk és hitvilágunk emlékei lappanganak: a két testvér a régmúlt kettős királyságát, a leányrablás a más nemzetségből való házasodás törvényét, a csodaszarvas pedig eleink istenasszonyát idézi. A kezdő- és záróképek, valamint a „Száll a madár” kezdetű szakaszok képei ősi szkíta szarvasminták nyomán készültek.
15 сен 2024
