Csak Szekszárdi Barátaimnak!
(Mert csak ők értik a bejegyzést couleur locale szellemében.)
Közeledik pünkösd ünnepe. és közeledik a Szekszárdi Pünkösdi Fesztivál.
A posztok általában rövidek, hogy ne unja meg az olvasó. Ez most egy kicsit - nem túl megterhelő módon - hosszabb lesz.
Itt hagyjátok abba az olvasást, ha nem akartok eljutni a videóig.
Ugyanis túl sok az élményem egy rövid poszt terjedelméhez mérten a szekszárdi németségről. 47 éve, huszonkilenc évesen jöttem egy megyei zenei előadói állásba Szekszárdra, és akkor - 1977-ben - kezdtem tanítani a Szekszárdi Pedagógia Főiskolán is. De ’78 januárjában megkeresett Klézli János és Hepp Ádám, az idősb, a Német Nemzetiségi Egyesület legendás lendületű akkori vezetője és egyik respektált tagja, hogy nem lenne-e kedvem vezetni a sváb kórust. Sváb kórus?
Az micsoda, kérdeztem.
Hát mi vagyunk - válaszolta.
De hát én nem ismerem a sváb zenei dialektust - vetettem ellen.
Milyen dialektust? Mi csak éneklünk.
Ebben maradtunk.
Rengeteget tanultam tőlük. Nekem csak azt volt a dolgom, hogy a különböző települések tercelési metodikájából egyet kiválasszak, és a kórus tagjaival elfogadtassam.
Így indult.
Aztán 13 évvel később, éppen 33 éve - 1991-ben - kezdeményezte a Német Nemzetiségi Egyesület a frissen felállt önkormányzat polgármesterénél - azaz nálam - , hogy a németség hagyományosan fontos ünnepén - Emmaus-járás, pünkösdi német népszokások és a többi - lehessen a szekszárdi és a Tolna megyei németség lelki és kulturális hagyományteremtő ünnepe a Szekszárdi Pünkösdi Fesztivál. (Zárójel: nem a bor, hanem a sör jegyében. Néhány évvel később e kettő harmóniában egyesült, mindannyiunk örömére.)
Az lett.
Csoda volt végigélni a 21 hihetetlen fesztivált 1991-től 2011-ig. Köszönet a szekszárdi sváb bálok fáradhatatlan szervezőjének, ifjú Hepp Ádámnak - aki mára hasonlóan fehér hajú, mint legendás apja - , az Európa-hírű kardiológusnak, Józan-Jilling Mihály főorvos úrnak, Szendrei Mihálynak, az örökös elnöknek, Heinek Ottónak, az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat akkori elnökének és elődjeinek, Krémer Györgynek, az örökké - mindmáig - tevékenykedő fáradhatatlan háttérmunkásnak és mindenkinek, aki ezt a sok tízezreket megmozgató fesztivált szervezte.
Nekem sajnos videós felvételeim csak az utolsó évekből vannak, köszönet Kubanek Milósnak. (Miki, ha van még, tedd fel ide… ) De ezek is alkalmasak arra, hogy valamit felidézzenek abból a régmúlt világból - 13 éve nincs ez a fesztivál - , ami annak idején oly sok embert mozgatott meg.
A mellékelt videó pikantériája, hogy rámutat a szekszárdi német vezetés lehetelen törekvésére: összehozni az egyébként alkalmanként másként gondolkodású feleket. Így fordulhatott elő, hogy a profi operettszínházi fellépők mellett amatőrök is megszólalhattak az operettgálákon. Tapintatból és az iránta érzett hatalmas respektusból nem tettem fel azt a jelenetet, amikor a hihetetlenül karizmatikus főorvos - dr. Józan-Jilling Mihály - Iluskát énekli a János vitézből, partnere pedig az akkori Tolna Megyei Önkormányzat elnöke János vitézként Frankné dr. Kovács Szilvia. De szerepel az összeállításban a megye és a város örökké kibékíthetetlen - funkciójuknál és hatáskörüknél fogva - két zeneileg amatőr vezetője - Frankné dr. Kovács Szilvia és szerény személyem - egy, a konfliktusokat erősen kendőző duettben. (A klasszikus zenei képzésem nem nagyon segített az operett műfajban, különösen nem a táncban. De ma is jó érzés ezeket a számomra kissé vagy nagyon távol álló zenei világokat hallgatni…)
Ékes László a rendezvénysorozatról írt nagyszerű könyvéből a török kivonulása utáni időket idézve akkor ezt mondtam:
„A mai Szekszárd elődjét a teljes pusztulás után a szőlő és a bor virágzó városáig a Gruner, a Hornung, a Heimann, az Islistecker, a Klézl, a Piller, a Placzakner, a Puksz, a Teisz, a Trajber családok és honfitársaik is építették és alakították a mai formájára."
300 évet az emberöltők, a generációk nem hidalnak át, csupán a nyelv, a hagyomány képes ilyen csodákra. A keresztény pünkösdi ünnepkör töltekezésének és a közösség egymásra találásának gyönyörű íve annak a nagyszerű csapatnak köszönhető, akiket megörökítenek Ékes Laci könyvének lapjai.
14 май 2024
