Egy -elég- nagyon hosszú listát írhatnék azokról a dolgoktról, amik teszem azt harminc éve szabadok voltak, ma már tilosak, amik ingyen voltak, ma már fizetősek, amik olcsók voltak, ma már drágák. Csak a tilalmak és megszorítások annyira fokozatosan jönnek, hogy hozzászokunk.
Hú de igen. Békát is így főzünk, ugye... 😅 Ilyenkor mindig ez a poszt jut eszembe ( www.reddit.com/r/WorkReform/comments/w8jrne/time_to_get_it_back/ ), ami habár kicsit Amerika-specifikus, és a magyar szocmaradvány rögvalóságra nem egy-az-egyben vetíthető, de azért na! Még a "régi szar" rendszerekben is sokkal megugorhatóbb feltételek mellett indult neki az életnek az ember gyereke... Azóta meg szépen fejlődünk - csak sok mindenben visszafelé! 😖
Leesett az állam, végre valaki, aki érti! Senkivel nem tudtam erről beszélni! Teljesen kedvenc könyvem, a film kevésbé tetszik. John Hurt pedig jól játsza, de nem jön át úgy, mint a könyv. Nem tudom már hányszor olvastam (nagyon sokszor), mindig elgondolkodtat... Köszönöm az eszmefuttatást.
Pontosan - és szerintem pont ez a legszomorúbb benne. Ez a kis "ellenállás" Juliaval elhiteti velünk, hogy azért valami csak lesz. Hiába mondja a könyv a képünkbe a legelejétől kezdve, hogy mennyire értelmetlen a lázadás, akkor is reménykedünk valamiben. Csak hogy annál élesebb legyen a végén a pofára esés... 😖
Amikor közép iskolában olvastam, szikrázóan csapott a párhuzam az agyamba: ez hogy lehet? Jelenleg pont ez megy csak kicsi,( de ténlyeg csak egy kicsit elegánsabban) valamint sokkal feljetebb technikával. Egyszerre nyűgöz le ez a mű, és aggaszt a jelen világ helyzetének alakulása, a mű irányvonalán.
Pont ugyanígy éreztem... És aztán elolvastam a Szép Új Világot, ami még ismerősebben csengett! Az Állatfarm-hoz meg a Fahrenheit 451-hez őszintén már hozzá sem merek nyúlni... 😅
