5Móz 6:5-7: "Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!"
Köszönöm! A beszèlgetést! Minden szavàt! A “könyvajánlót” is! Eddig 3x hallgattam meg… sem teológus, sem filozófus nem vagyok, de a gondolatok és az üzenetek úgy hatottak rám, mint amikor a ki nem mondott, de mélyen belül érzett, értett, félt, fèlő aggodalmak, a tehetetlenség sodrása s ugyanakkor az ellenállás tanúsításának, kérdéseinek és válaszainak a feszültsége hat át. Rítusok értéke, rítusok eltűnése. Személyes felelősségünk. Mindig időszerű De most nagyon! Rítus -időben, otthon térben…
A háborúra vonatkozó rész kapcsán értem, hogy mire akar kilyukadni az idézett szerző, de ez intellektuálisan egy elég gyenge álláspont. Sokkal inkább az érzelmeken, mint a ráción alapul. Ha őszinték akarunk lenni, akkor az első távolsági fegyver megszületése volt az igazi cezúra. A drónok kezelői annyiban különböznek a peltasztészektől, a hátra nyilazó honfoglalóktól vagy épp Napóleon tüzéreitől, hogy sokkal védettebbek az ellentámadás ellen. Az igazi változás az lenne (lesz?) majd, ha az emberi vezetés helyét átvennék (átveszik?) az autonóm AI-alapú rendszerek. A párbaj szerepe a háborúkban történelmileg nézve is elenyésző volt. Egyes kiemelt esetekben csatákat ugyan eldönthetett (megakadályozhatta a csata kibontakozását), de háborúkat szinte sose. A háború, a fegyveres erőszak már a kőkorszaktól kezdve mindig is az ellenfél élőerejének megsemmisítéséről szólt, az elérhető eszközök gyakran teljes spektrumának bevetésével. Nyilván ennek korábban a mainál jelentősebb fizikai korlátai voltak. Nagyon hiányzik a gondolatmenetből a politika szerepe. Hiszen magának a háborúnak a megkezdése, a háború megvívását meghatározó keretrendszer és a konfliktus lezárása mindig politikai döntéseken múlik. Régebben a katonai és a politikai szféra nem különült el annyira, mint most. Lehet, hogy ennek is szerepe van a háború természetének változásában.
Van egy nagy bökkenő ezzel a témával. A rítus soha nem a személyes kapcsolatról szól, pont az hiányzik belőle és pont annak a hiányát igyekszik betölteni. Ezért semmi baj nincs az eltűnésével, sőt, az újszövetségi kijelentés szerint el kell tűnnie, mert a kárpit meghasadt és Isten többé nem vallásos rituálékat vár el senkitől, hanem a vele való személyes kapcsolatot, hiszen pont ezt tette lehetővé a megváltás. A buddhista és egyéb rituálék pedig éppen, hogy tévútnak számítanak és akkor enyhén fogalmaztam.
Azt gondolom, hogy ön a "rítus" fogalmát összekeveri az "üres vallásos rituálé"-val, amiről egyébként külön említést teszünk a beszélgetés során. A rítus fogalmát sokkal tágabb értelemben használjuk a beszélgetésünkben.
Én az ehhez hasonló témáktól mindig olyan szomorú leszek. Mert értem és érzem a saját mindennapjaimban a negatív következményeket, de tehetetlen vagyok, mert soha nem személy-szintűek ezek a problémák, hanem mindig nagy közösségeket érintenek.
Kár, hogy olyan nyelven kezdtek beszélni, ami miatt ez már okoskodás, és így nem élvehető, és nem is tanít semmit. Térjetek vissza az átlagos embernek érthető témákra. Ez így tévútja ennek a műsornak.
Kedves ildikokrizsan941! Ebben az epizódban pont erről, és pont így szerettünk volna beszélgetni Ádámmal, miközben tudjuk, hogy nem mindenki fog (vagy akar) velünk tartani ezen az úton. Mindazonáltal köszönjük, hogy figyelemmel kíséred a műsorainkat, és arra kérünk, hogy amikor számodra is érdekfeszítő a téma, akkor tarts velünk örömmel, amikor úgy érzed, hogy egy adott téma nem a te világod, engedd el, bízz abban, hogy valaki másnak viszont pont erre van szüksége. Olyan műsort nem tudunk csinálni (és nem is akarunk), ami mindig mindenkinek minden igényét kielégíti. Szeretettel, Laci
