Mint műszaki pályán dolgozó férfi, aki ráadásul gépeket vizsgál, szoftvert ír, sőt, természettudományos kutatói végzettségű… mindig is éreztem a kísértést, hogy valami megoldást keressek mások problémájára is. Aztán jópár éve kezdtem elfoglalkozni az ember-ember kapcsolatokkal máshogy, amikor vezetőt akartak csinálni belőlem, illetve túl sok családi problémával fordultak hozzám (mint a tág család akkor éppen legkiegyensúlyozottabb tagjához). Talán ismerős lehet a dolog, amikor az ember 26-30 éves, és az anyjától kezdve a testvéreiig mindenki jön a bajaival, szülők a válásukkal, barátok a szerelmi ügyeikkel, kollégák pedig szabályosan “rinyálnak”… Szinte megőrültem, és azért is, mert a nagy okosságok és “analízis” ellenére sokszor csak olajat öntöttem a tűzre! Aztán megtaláltam az ehhez hasonló anyagokat, cikkeket, most már videókat is. Elmélyültem az asszertivitásban, rádöbbentem, hogy én is mondhatok nemet, sőt, néha csak meghallgatni kell a másikat! Rengeteg terhet szedtem le saját magamról, amikor elfogadtam, hogy nem vagyok pocsék ember, ha nem tudok “mindig mindenkinek mindenben” segíteni! Beleértve anyámat is! :) Egy idő után én sem arra vágytam, hogy valaki mondja meg, mi a teendő. Szóval, ha érik az empátia, akkor az ember saját magával is egyre empatikusabb lesz. Hálás vagyok, hogy készülnek erről ilyen anyagok, könyvek, videók, cikkek, “blogok”! :D Ettől még, vannak az ember életében dolgok, amikre tényleg segítség kell. Hiszen a cipőt is visszük a cipészhez, az ügyeinket az ügyvédhez, stb. Életvezetési ügyek is vannak, amikre néha tényleg tippek kellenek, vagy megmutatni valaminek a hogyanját. Nem csak meghallgatni, hogy “mindig odaégetem a húst, amikor kapkodom a visító gyerekek mellett”. De mindennek megvan a maga, jól megpakolt, organikus helye! Jöjjön ki, legyen könnyebb, rezonáljanak rá, aztán… Megeshet, hogy közben feltárul valami, amire már tényleg lehet konkrét segítséget is adni! :) Azért egy férfi, ha meghallgatta otthon az asszonyt, egy idő után “nem baj”, ha végre megcsinálja azt a falból folyton kijáró konnektort is… no persze ha ért hozzá! :)
Annyira fura, hogy senki nem írta még ide, hogy a színész az elején mennyire zseniális, annyira, hogy legszívesebben fejbevágnám, nagyon zseniális, mennyire tökéletes, imádom
Huhh...most jöttem rá, h évekkel korábban nem jól segítettem. Egy friss halálesetnél úgy próbáltam segíteni a gyászfolyamatban, h elmeséltem, én hogyan dolgoztam fel hasonlóan mély veszteséget. Rengeteg pszichológiát tanultam már, de ez így most jött először szembe. Nagyon köszönöm!
