Ha kimégy most majd a temetőbe, ne úgy gondolj a kedvesedre,szeretteidre hogy az már ott porlad a sírhant alatt. Nem annyi maradt belőle, amennyi belefér egy urnába. Nem! Hanem az a valaki, akit szerettél, aki a szemén át kinézett rád, a karjával megölelt, aki ajkával megszólított, a szívével szeretett téged, az a valaki ott van Ő vele együtt. Jézussal együtt él! Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene! Az eltúlzott temetői kultusz nem a hívő embernek a szokása. Persze, halottaink földi maradványait kegyelettel őrizzük, sírjukat rendben tartjuk. Egy-egy virággal is díszítjük, de sohasem azzal a tudattal, hogy most teszünk értük valamit, hiszen ők nem ott a temetőben vannak! Sokkal közelebb vannak hozzánk, mint egy sírhant lehet! A bennünket körülvevő örökkévalóságban, a velünk is együtt lévő Jézussal, ők is Ő vele együtt vannak! Adjunk hálát értük. Köszönjük meg , hogy megérkezhettek már oda, ahová mi még csak útban vagyunk.......A csipetnyi só elég ahhoz, hogy élvezhessük az ételt! A picinyke fény elég ahhoz, hogy eligazodjunk, akár mekkora is a sötétség!Mi emberek sajnos nagyon sokszor túl komplikáljuk az életünket. Emberi kapcsolatainkat helytelenül értelmezzük és értékeljük. Egyetlen dolgunk van, hogy az isteni értékek a gondolkodásunkban, magatartásunkban, cselekedeteinkben jelenvalókká legyenek!Erre vágyakozunk mi emberek: a megértésre, nagylelkűségre, türelemre, jóakaratra, megbocsátásra, ezekre az isteni megnyilatkozásokra!
16 ноя 2015
