Kitti: Óriásszupperek a videóid, szó szerint "függőjük" lettem :) Bízom benne, hogy sokak fejében sikerül ébresztő, fejlesztő gondolatokat megmozgatni :) Egyik - másik korábbi kommenttel kapcsolatban: Pont a "toleranciát csökkenteni vágyó" társadalmi hozzáállás eredménye, hogy ilyen családok, helyzetek teremtődnek. De hajrá, kössük az ebet a bizonyos karóhoz, ragadajunk a Sötét Középkorban 😉 Ha mindenkit úgy fogadnánk el amilyen, akkor legtöbben azt az életet élnék, amire valójában vágynak, nem kényszerülnének bele egy társadalmilag elfogadott(abb) tömeg - életformába, ami ide, és sok hasonló eredményhez vezet.....Én elképzelni sem tudom, hogy a nagy többség elvárásának alarendeljem bármilyen szempontból az életvezetésem, nyilván ésszerű keretek között, más számára nem ártó módon. De az előző generációk még más rendszer növendékei, és ott bizony megszamlalhatatlan ilyen, és hasonló sztori van a régi, "begyöpösödött" népi latasmódnak köszönhetően (jómagam is láttam több ilyesféle elkeserítő helyzetet). Velemenyem szerint itt nem családon belül kell a "hibast" keresni, sokkal inkább a Társadalomban. Sajnos a Férj, a Feleség is áldozatok (más - más értelemben), a leginkább elszenvedői/vesztesei /áldozatai a feszültségnek pedig a Gyerekek. Ennyi áldozat, mindezt azért, mert ítélkezünk, utálkozunk, kirekesztunk. Élni, és élni hagyni. Erre kéne picit többeknek ráebredni. 😉
Ehhez nagyon hasonló a "szüjjéémán" propaganda... Azt sem fogadják el, ha valaki nőként nem akar gyereket, nem vágyik rá, taszítja a bömbölő gyerek gondolata, a terhességi nyavalyák, hogy aztán 20-25 évre nagyjából az életéről az álmairól le kell mondania... Hány nőről sír le messziről, hogy csak muszájból szült, mert ezt várták el tőle, ezt hallotta gyerekkora óta, hogy lány vagy, neked majd szülnöd kell... Nagyon sokan nem mernek szembemenni vele, és felvállalni, hogy sorry nekem más céljaim vannak és a gyerek nem szerepel köztük. Nem könnyű, de nagyon felszabadító érzés felvállalni, hogy nem állsz be a sorba, mert az nem a te utad :)
Nekem senki ne jöjjön azzal, h a társadalmi nyomás miatt, 37 éves hetero nő vagyok, szingliként élek, édesanyámmal és nagy ívben leszarom, ha ez nem tetszik valakinek. Nem fogok csak azért összejönni valami pacákkal, h legyen valakim, meg mert az kívülről jól néz ki. Látom magam körül, h akik párkapcsolatban élnek együtt valakivel mennyi kompromisszumot kötnek, ami teljesen búsba köti a boldogságukat. A férfiak mind kikandikálnak a kapcsolatból, legtöbbje pl. nálam próbálkozna. Belegondolok, h az én párom, meg másnál kopogtatna. Nagyon rosszak a tapasztalataim a férfiakkal, megbízhatatlanok és hazugok és nem azért mert erre figyelek, mindig nyitott szívvel mentem egy új kapcsolatba, elfeledve a rossz emlékeket és újra pofon. Régebben magamat hibáztattam, de a környezetem is ezt tapasztalja, szóval a hiba kívül van. Anyagilag abszolút praktikusnak tartom, ha nem albérletre költöm a pénzemet, h egyedül nyomorogjak valami ócska, bűzös lakásban, hanem egy nagyobb házban élünk és meg tudjuk osztani a munkát anyummal, aki sajnos egyre nehezebben van.
Ez a játék része. Aki játszik veszíthet. Ha nem akarsz veszíteni, akkor ne játssz! Veszteségtől való félelem miatt lemondasz a nyerési lehetőségről is.
Pont úgy beszélsz, mint anyám. Mióta az eszemet tudom, ki van ábrándulva a férfi nemből. Mindent megtett, hogy sose hagyjam el, hogy ne maradjon egyedül. Végül én is elköltöztem, mert saját, önálló életet akarok. Most egyedül maradt. Te meg kezdj el dolgozni magadon, mert annak valamilyen oka van, hogy a hülyéket vonzod be. Pl. tudat alatt bünteted magad a rossz kapcsolatokkal, mert anyádnak is rossz kapcsolatai voltak, elhagyta apád, stb. Ez egyfajta tudat alatti empátia, hogy édesanyád elfogadjon, mert csak ekkor kapsz szeretetet és megértést tőle, ha a te párkapcsolataid sem működnek, akárcsak az övé.
Teljesen megértem az álláspontodat. Hasonlóan tapasztalom én is ,hogy mennyi nő kikacsintgat ,sőt évekig félre is lépnek. Sok műkapcsolat van ,és nem minden a férfiak hibája.
Ok, hogy valaki biszexuális. Ok, hogy belemegy egy kapcsoltba. Az már nem ok, hogy megcsalja a másikat akár a saját nemével is mert ő biszex. És nehogy már még én érezzem magam bunkónak mert nem fogadom el, hogy a másik nincs tisztában önmagával meg titokban mással van.
Én egy valamit nem értek de biztos én nem láttam még sokat a világból. Hogy lehet akár éveken keresztül is megjátszanod a nemi identitásodat. A biszex oké mind két nemhez vonzodik tehát müködni fog a kémia rész. De ha valaki homo és nő mellett élt évekig ezt hogy csinálja hogy közbe meg müködik a szex része is? Vagy egyszerűen annyira vizuális típus, hogy mikor nővel van akkor egy férfira gondol?
Az igazi, tiszta szeretet nincs feltételekhez kötve. Az emberek azért titkolóznak - mindegy miről legyen szó - mert félnek az elítéltetéstől. Ha valaki bi, vagy homoszexuális, akkor a normálistól eltérő, vagyis beteg. Nem azzal van a baj, hogy beteg. Ha valakinek orrsövényferdülése van, az is beteg és mégis tudjuk szeretni stb... A baj azzal van, ha nem tudjuk elfogadni a másik betegségét úgy, ahogy van. Nomeg persze azzal is baj van, ha nem ismerjük be magunknak, hogy betegek vagyunk s ha masoknak tudatlanul kárt vagy szenvedést okozunk... Minden baj 😂 na most tegyetek igazságot! 😊 Szerintem ha beteg vagy, akkot jársz el helyesen, ha ezt be ismered magadnak és igyekszel senkinek készakarva sem kárt sem szenvedést okozni... Ha pedig találkozol egy "beteggel", akkor pedig az a helyes, ha el tudod őt fogadni és igyekszel őt a helyes útra vezetni, vagyis felhívni a figyelmét arra, hogy ne okozzon másoknak kárt és szenvedést... Legjobb volna ha ezt már a szülők észre vennék, de sokszor már a szülők elől is el kell rejtőzködnie a gyereknek. Hát még akkor a világ elől 😢
A nagy toleranciának eddig még mindig nagy ára is volt ( utalok itt a rendszerek vége felé burjánzó dekadenciára). Ha minden nap 5kg tejszínes habcsókot zabál valaki - tudva tudván, hogy nem ez az egészséges és életet szolgáló, akkor nincs senkinek mit csodálkozni, ha egy idö után szervi, szervezeti szinten problémák adódnak , melyek aztán a környezetre/élettársra/családra is kihatnak. Nagyon sajnálom a levélírót és teljesen megértem, hogy egy világ omlott össze benne. Az, hogy a gyerekei dühösek rá azt is sajnos elképzelhetönek tartom -de inkább azért, mert a gyerekek kompetens példaképnek látják a szülöket és elvárták az anyjuktól, hogy idöben észreveszi és kezeli az ilyen problémákat. Mivel ez sajnos ébben az esetben nem müködött- a gyerekek tudat alatt ezt a rossz lekopirozott példát úgy élik meg, mintha egy megrövidítették volna öket. És nem, egyáltalán nem tudok szolidáris lenni a férjjel. Állandóan elvárja az aktuális korszellem ezt a baromi nagy toleranciát. Minden egyes aljalommal, mikor valamit tolerálni „kell“ amit nem kéne- ùgy érzem, hogy ismét egy milliméternyit közelebb kerültültünk a káoszhoz. Egy egészséges konszenzust a normalitás határainak a letételére sajnos nem helyettesít a nagy tolerancia. Még akkor sem, ha a normalitás állítólag relatív. Ez folyik már a csapból is. Igenis szerintem nagyon is megsértette a normákat a férj. Hosszú távon fájdalmat okozott a feleségének . Bitmztos érezte szegény, hogy valami nincs rendjén de nem tudta a problémát megoldani. Ott voltak a gyerekek is , akiknek egy normális fejlödéshez családra van szükségük. Aztán ki gondolna olyanra, hogy a férj egy másik férfival van, mikor otthon a családja várja! Hatalmas szociális sokk lehetett szegény asszonynak , mikor kiderült az igazság. Még belegondolni is rossz. Na neki Most ebben az élethelyzetben szívesen segítenék, ha lehetöség lenne rá. Nagyon sajnálom, hogy nincs és ha véletlenül olvasná ezeket a sorokat akkor kívánok neki sok eröt, hogy ezt a nagyon nehéz élethelyzetet végül is sikeresen megoldja és megerösödve kerüljön ki belöle.
Pont a "kampányolt tolerancia csökkentett" társadalmi hozzáállás eredménye, hogy ilyen családok, helyzetek teremtődnek. De hajrá, kössük az ebet a bizonyos karóhoz, ragadajunk a Sötét Középkorban 😉 Ha mindenkit úgy fogadnánk el amilyen, akkor legtöbben azt az életet élnék, amire valójában vágynak, nem kényszerülnének bele egy társadalmilag elfogadott(abb) életformába, ami ide vezet. Jómagam is több hasonló helyzetet láttam külső szemlélőként....Velemenyem szerint itt nem családon belül kell a "hibast" keresni, sokkal inkább a Társadalomban.
FlorValko köszönöm a kommentet- nem a középorban való megragadásról van szó, hanem az EGYÉN felelösség vállalásáról. Tágabb értelemben lehet, hogy a társadalomban is található hiba de itt én az egyéni felelösségröl írok amit senki más nem tud élni az EGYÉNEN kívül. Minden cselekedetet megelöz egy elképzelés, egy gondolat és a hozzá füzödö érzelmek. Most miért olyan nagyon nehéz belátni, hogy ebben a gondolati/érzelmi fázisban minden normális EGYÉN képes a dolog menedzselésére ami azt is jelenti, hogy a pro és kontrát összevetve kialakul egy kép bennünk ami a legközelebb áll a normalitáshoz. Tehát igyekszünk betartani a szociális normákat, hogy magunkat és másokat megvédjünk az esetleges káros következményektöl. Tehát a normák védemmére bevetjük a felelösségünket ,- hogy egyáltalán képesek lehessünk az együttélésre egy társadalmi keretben és ne essünk egymás torkának,stb.
A nőben, az anyában is van hiba.Nem vette észre,hogy a szerelmük,a közös együttlétük nem kielégítő?Mennyi önismerettel kell rendelkezni,hogy ezt véghez lehessen vinni?Nem is értem.Hogyan nem lehet ezt észrevenni?
Nehogy már az legyen a hibás, akinek hazudtak, te kifejezetten rosszindulatú vagy. Ha valaki meleg, szingliként is lehet meleg, miért kell tönkretennie egy nő és aztán a gyerekei életét is? Maradjon magának az ilyen.
@@SokHuho az igen. 😂😅 Gratulálok. És még B. László kommentelo a rosszindulatú xD Véletlenül sem az lenne az ideálisabb, hogy olyan párkapcsolatban éljen mindkét fél (a feleség és a férj is), amiben teljes értékű és boldog életet élhet. Neeee. Éljen egyedül 😁 Az ilyesféle hozzáállásról, és kedves kívánságcsomagról az szokott eszembe jutni, hogy mindenki olyasmit kívánjon másoknak, amit magának is kívánna hasonló élethelyzetben😉 Érdekelne, akkor is ez lenne - e a zárókonklúzió😅
