A Felső-Csallóközben járunk. A kicsiny falvak bokrokat alkotnak, legfeljebb egyórás sétával megjárható távolságokra sorakoznak. A dús, zöld színű vegetáció hátteréből fehéren előtűnő templomtornyok sehol másutt nem látható tájképet komponálnak. A történelem - és a vörös hadsereg áradata - 1945-ben elsodorta a környék németjeit is, nem csupán a bevagonírozott, vagy a Duna jegére hajtott magyarokat. Az itt maradottak egy “új ország” polgárai lettek, anélkül, hogy erről bárki is megkérdezte volna őket. A sziget magyarsága, immáron végképp átjárhatatlan betongátak mögé rekesztve, a nyelvéért, múltjáért, a puszta megmaradásáért küzd.
Újra itt vagyunk a Kisalföld küzdőterén, ahol a Dévényi-kapun betörő Duna két ágra szakad, megalkotva Európa legnagyobb folyami szigetét, a Csallóközt. A felső, Pozsony és Bős közötti részére, Somorjára és környékére látogatunk, amelynek egymást érő Árpád-kori magyar aprófalvai a lakosságcserék és kitelepítések után próbálnak kikászálódni a jelenkori asszimiláció és szuburbanizáció csapdájából. Figyeljünk rájuk, mert, ha ők is elhallgatnak, már csak a kövek fognak kiáltani…
Pozsony határából, a Szemeti és Gutori Duna partról indulunk a folyó mentén dél felé. Felső-Csallóköz központja, Somorja után Bacsfa, majd Nagyszarva következik. Süly után Felbárról felkanyarodunk előbb Kis,-majd Nagylúcsra. Sárosfa után visszatérünk Somorjára, hogy onnan zarándokoljunk végül a Sámoti kápolnához.
A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.
29 авг 2024
