nekem is az lenne a kerdesem, mint TakatsKata-nak lejebb, mert én is pont így vagyok: egyszer egy hosszú séta, vagy állas után alig várom, h. leüljek, előre hajoljak, máskor viszont pont egy kobrára vágyom, és az hozza a megkönnyebbülést...
Sok oka lehet az ilyesminek - mindig azt javaslom, hogy érdemes távol tartani magunkat azoktól, akik kevés infóból "távdiagnosztizálnak" - de itt a valószínűségek eléggé egy irányba néznek: - Van (minimum) egy szöveted, ami nem szereti, a "lődörgő" járás közben kapott terhelést, de simán "megengedi" a kobrát. Nézzü meg, hogy mi LEHET a különbség a kettő között: - HA bizonyos szalagjaid feszülnek ( a járáskor a rád jellemző tartást "fogó" szalagok feszülnek ki ), bizonyos izmaid dolgoznak sztereotip módon ( a járásra jellemző egy izomhasználati minta ) és tengely irányból kapod a terhelést + lassan jársz - azaz kicsit több ideig terheled meg ezeket a szöveteket, az tünetet provokál. - Míg ha egészen más szalagjaid feszülnek é( kobra esetén a gerinc elülső szalagjai ) és más izmokkal nem tengely irányból, hanem a csigolyapár hátsó részére koncentrált erő hat, akkor nincs probléma. Ebből nem arra következtetnék, hogy mindkettő van Nálad, hanem arra, hogy a járás terhelését kell egy picit átalakítani, hogy az érzékenyedés megoldhassa magát, kicsit regenerálódhasson a szövet. Ezt lehet úgy csinálni, hogy változtatsz a járás sebességén - egy fél fokot előre dőlsz de ellazítod a nyakad - meg lehet tanulni a derék túlfeszülő izmait kilazítani járás közben , ez megint "terelgeti" az erőket a derekadban azok felé a szövetek felé, melyek jobban bírják a strapát, ill. lehet olyan sportokat és gyakorlatokat csinálni, melyek kicsit javítják a szövetek terhelhetőségét - jó eséllyel így oldható meg a probléma. Üdvözlettel: m.
