Nekem a kedvencem "A Citrike" , azaz a 19 éven át használt 1998-as gyártású Citroën Xsara 1.9TDI-nk, amit sajnos ezév június 20-ig sanszosan le kell adnom zúzatni, szétszedetni, ugyanis korrodált a kasztni alul a küszöbökben végig és eddig két karosszéria lakatos is elutasított, plusz a családi jóbarát vizsgaállomás tulaj barátunk is két éve már megkért, hogy ne vigyük újra oda levizsgáztatni, de mivel teljes új fényezést is, meg motorfelújítást is rá kellene költeni, azonban mâr rég nincs erre keret, hát valószínűleg kénytelenek leszünk bevinni a hírhedett kocsimészárosok egyikéhez. Pedig ilyen kivitel alig van már és minden tekintetben jól működik a jármű, a kuplungja is, első szélvédője is, ventilátor motorjai is stb. két éve cserélve voltak, szóval amennyire tudtunk, költöttünk rá. 19, majdnem húsz éve mindenhova elvitt, visszahozott, ringatott, fürge is volt a 90 Le-s turbodiesel. Mi hálásak vagyunk ezért, de reménytelen, hogy restauráltathassuk. Talán bevezetem a forgalmi lejárta előtti utolsó napon a feleségem édesanyja vidéki garázsába, amibe anno Apósom Wartburgja lakott és kivonatom a forgalomból, amíg esetleg lesz lehetőség teljesen felújíttatnunk azt a kis "Dijoni Traktort", ami végigkísért bennünket két évtizeden át. Szóval nekünk is sok járgány tetszik, de ő az, aki a kedvencünk. Tágas, kényelmes, takarékos, legendásan üzembiztos, ritka, kedves, rém egyszerű technika, de minden fontosat tud. Igen, azthiszem megtartjuk, hátha lesz rá keret egyszer, vagy magunk hegesztgetjük, fényezzük le esetleg majd 15 év múlva, ha nyugdíjba megyünk a párommal. Megjegyzés : minden kertészmérnök pár ugyanilyen gondokkal küzd, mert szép, de nem egy anyagilag megbecsült szakma a mienk.
