Amikor az édesanyám állapotos volt velem, már egyáltalán nem akart engem plusz két kisgyerek mellé harmadiknak, ezért megpróbált elvetetni, de harmadik próbálkozás ellenére is megmaradtam. Azt hiszem az egész terhességet végig szorongta velem, így már az anyaméhben magamba szívtam. Az ő tragikus halála volt a mélypont, akkor már olyan rosszul létek is jelentkeztek, hogy volt hogy kórház lett a vége. A lényeg, hogy igenis a genetika és a gyerekkorban szerzett tapasztalatok összessége a kiváltó ok. Segítség lehet egy jó társ vagy bárki más, de a piszkos munkát nekünk kell elvégezni. Nagy meló, de megéri a befektetést.🙏🙏🙏 Timi Barcelonából🇪🇸❤️🇭🇺
@@boglarkaszoradi4504nekem szakember mondta, hogy a szorongás nem örökletes, hanem magunkba szívjuk a mintákból, lasd a hozzászóló hölgy posztját. És igaza van, terápiaba kell járni, de önmunka nélkül nincs gyógyulás. Saját tapasztalat is. Nekem a rerapia nellett az is segített pl., hogy tudatosabb vagyok mint korábban es amikor jön a szorongás érzete egy-egy szituációban, helyzetben, többször kapcsolok már, elkapom, felismerem h.szorongok-régi lemez bekapcsolt- és tudatosan próbálom másként kezelni a szitut. Fontos, h.a belső stabilitást is megtaláljuk magunkban.
Hú ! Ez nagyon - nagyon hasznos volt. Borzasztó nagy átok ez a hiperérzékenység, és rendkívül fárasztó és kimerítő így élni. Ebből az attitüdből szerintem csak más emberek "profitálhatnak", mert a hiperérzékeny emberek rendkívül empatikusak....másokkal. Pedig legalább olyan mértékben saját magukkal is megértőek lehetnének.❤
Van jó oldala is. Megérzel vagy észreveszel olyan dolgokat amit mások nem. Nem kockáztatsz nagyot, óvatosabb vagy. De én is sokat szenvedek a hiperérzékenységtől. Speciál ez a műsor nekem nem segített semmit, nem mondott semmi újat vagy hasznosat. Nekem nincsenek szorongáskeltő gondolataim, mégis szorongok. Ezzel mit lehet kezdeni? Próbáltam "együtt lenni" a szorongásommal, megfigyelni azt "kívűlről" de ez a (mindfullness) módszer sem segít.
Igen, megérzed,észreveszed,leveszel olyat is amit más nem de engem pl.ez kimerít, leszív, annyira hogy inkább bezárok, minimális impulzust engedek be mert egyébként túl sok az infó.
@@boglarkaszoradi4504valószínűleg olyan szinten elnyomsz magadban valamit, hogy még gondolati szintre sem engeded. Lehet hogy szégyellsz félni, vagy szégyen tapad bármilyen más erzelemhez, gondolathoz, de olyan szinten, hogy lenyomtad tudat alá. De a szorongás megvan. Talán első körben azt kéne végiggondolnod, volt e bármilyen érzelem, gondolat tiltva a családban. Lehettel mérges? Büszke? Szomorú? Boldog? Vagyakozó? Sikeres? Fáradt? Elégedett? Elégedetlen? Stb stb stb
Nálam a pszichoterápia sajnos nagymértékben fokozta az agyalást és rágódást. Ellenben egy rövid mindfulnes zréning sokat segített. Épp ezért érdekelnének Dalma módszerekkel és szakemberekkel szerzett tapasztalatai. Szondy Máté megközelítése nagyon szimpatikus.
Érdekes ez a szorongás. Én gyakorlott szorongó vagyok. Olyankor esek-kelek, minden kiesik a kezemből, nem tudok figyelni arra, amit éppen csinálok. De a legrosszabb a derealizáció és persze a hasmenés. Nagyon klassz beszélgetés volt!
Nagyszerűen bemutatta ennek a rendkívül kemény, önmarcangoló és sokszor a mélybe taszító mentális zavarnak a lényegét! Mindkét beszélgető partner nagyszerű volt! Köszönöm és kívánom, hogy minél kevesebb ember élje át ezt a borzalmat! 🙏🌺
Köszönöm a beszélgetést.Azt hiszem egyre több szorongó, pánikbeteg ember van. Nem véletlenül. A mostani földi lét mindennek.kedvez csak egy nyugodt ,kiegyensúlyozott emberi életnek nem. Annyi minden bejött az életünkbe az utóbbi 30 évben amivel napi szinten meg kell birkoznunk a tulélésért.
Takács Dalma helyében akar én is ülhettem volna ott a stúdióban, annyira tudtam azonosulni minden szavával. A legnagyobb tanulság az volt számomra, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk és ennek ismeretében sokkal könnyebb uralni, helyes mederbe terelni a káros gondolatokat. Nagyon köszönöm ezt a beszélgetést (is)❣️
Csinálhatnál a szociális fóbiáról is egy videót, mert ez egy kibeszéletlen téma, nem is menő beszélni róla és szerintem sok embert érint kisebb nagyobb mértékben, csak ezek azemberek vagy jól palástolják, vagy nem látszanak, mert olyan életet élnek. Egy rohadt kellemetlen dolog, nehezen tud kezdeni vele az ember magától bármit is.
Ha rosszul érezzük magunkat nem kötelező mindig feltegyük magunknak a kérdèst vajon mitől èreznènk jobban. Ebből gyakran az következik, hogy görcsösen kapkodni kezdünk pròbàlkozunk ezzel azzal hiàbavalòan. Vagy törtetünk èrvènyesülèsi szàndèkkal a karrierben, de végül visszacsùszunk önmagunkba. Azzal kell kezdeni mindig valamit amink van ès abbòl kihozni a legtöbbet. Nem mindig màsra, jobbra vàgyni. Maximàlistànak, mohònak vagy àllandòan elégedetlennek lenni. Időközben sajnàlhatjuk magunkat, zsörtölődhetünk, panaszkodhatunk. Adjuk ki magunkbòl egyszer, kétszer. Talàn megkönnyebülünk, de az nem elèg a vàltozàshoz. Annàl fontosabb, hogy felelősséget vàllaljunk az èrzelmeinkèrt ès feltegyük magunknak a kérdèst miért èrezzük magunkat frusztràltnak? Miért zavar az amit màsik mond vagy csinàl. Fontos, hogy szembe nèzzünk a dolgokkal. Erre pedig nem az a megoldàs, hogy eltereljük a figyelmünket a gondokròl, majd mikor időnk engedi emèszteni kezdjük magunkat forgolòdva az àgyban. Nem hagyhatjuk, hogy a vàgyaink irànyítsanak, ès ide oda hullàmozzanak. Az èrzelmeinkèrt mi vagyunk a felelősek. Légy az őrszemük ès ne a rabjuk. Szabj èrzelmeidnek hatàrokat! Aki megengedi magànak, hogy az èrzelmei ràngassàk, az megengedi azt is, hogy màsok ràngassàk. A hatàrok addig jòk amíg nem bebörtönöznek hanem tàmogatnak a vèdelem erősítésben. Ràjövünk az életben nem kedvelhetünk mindenkit, mert van akiben nem ajànlatos megbìzni, de nem is kiabàlhatunk mindenkivel ha dühösek vagyunk. Nem lehetünk mindenkibe szerelmesek aki örömet okoz, stb. Igaz, nem vagyunk tökèletesek. Az önhittsèg tèvutakra sodorhat. Hibàzunk. De tanulnunk kell belőle. Nem szapulni magunkat. Mi èrtelme, ha hagyjuk, hogy rossz kedvünk legyen? Mire jò az? Attòl nem fog vàltozni semmi. Attòl sem ha aggòdni kezdünk a jövőnk alakulàsa miatt, az esetlegesen vàrhatò nehézségek miatt vagy attòl, hogy hibàzni fogunk ès ezzel talàn be is vonzzuk amit nem akarunk. Ahogy írta Weöres: " Mihelyt többé nincs igényünk èlvezetre megtudjuk annak szakadatlan mòdjàt, de nem èlünk vele, mert többé nem lesz szükségünk visszaigazolàsokra a hiùsàgunk legyezgetèse èrdekèben ahhoz, hogy tiszteljük önmagunkat. Mihelyt megtudjuk a földi örökèlet mòdjàt, màr nem élünk vele. Mihelyt belàtjuk az emberiséget nem kell boldoggà, bölcsebbé tenni. Megtudjuk a mòdjàt, de màr nem èlünk vele... hisz a vàltozatlan létezés a vàltozò életet nem òhajtja, nem is utàlja, hanem magàba foglalja. Senkin sem kívàn segíteni, de hajlandò bàrkin. Az èletnek dolgait elfogadja. A rosszat tanítàsként fogja fel. Rajongàs nélkül dícsèr ès undor nélkül kifogàsol. Mert tudja aki ítél az ítéltetik. A gyűlölet, vagy irigysèg mélyén megbùjò vàgyak vannak." Nem irigykednünk kell màsokra, hanem csodàlni ès utànuk csinàlni. Mindig lesznek olyanok akik valamiben jobbak nàlunk. Ne foglalkozzunk azzal ami zavar, haragra gerjeszt, felidegesít bennünket. Abban sem kell reménykedjünk, hogy a jò pèldànk ragadòs lesz-e vagy sem. Nem kell senkit sem megvàltoztatnunk, bölcsebbé, boldoggà tegyünk folyamatosan, nem kell jutalom utàn kaparnunk. Csak hagyjunk élni màsokat ès ne nyűgöljünk rajtuk. Ne vàrjunk el semmit, ne kérjünk szàmon semmit. Amit nem kapunk meg azt mellőzzük arra fòkuszàljunk ami a legszükségesebb. Kapaszkodjunk az àramlatba- akkor kialakul minden. Nem sodròdàsròl beszèlek, amikor ide-oda, màsokhoz csapongunk. Az univerzum jobban tudja mire van szükségünk. Kàr erőltetni bàrmit is. Amikor nem keresünk valamit akkor bukkanunk rà. Akàr egy négylevelű lòherère. Nem kell mindent megértenünk ès nem kell olyan vàlaszok utàn kutatnunk amit nem kaphatunk meg. Felesleges sóvàrogni/ màsok szeretetéért, figyelméért könyörögni, mindenkinek a kedvèben jàrni és mindenkinek pròbàlni megfelelni, mert pezsgés közben molekulàkra esik szét a lelkünk. Manapsàg az emberek maguk körül pörögnek, el vannak foglalva a sajàt problémàikkal, ès arra figyelnek. Tehàt amikor velük beszélünk akkor is olyan mintha magunkban beszèlnènk. Gyerekként vannak emberek akik extrovertàltabbak voltak, mint felnőtt korukban, mint èn is. Nem szerettek sokat egyedül lenni ès a korabeliek tàrsasàgàt is keresték, mert még fejlődèsben, nővèsben voltak tele tudàsvàggyal, kèrdèsekkel ès kivàncsisàggal. Àm a priorìtàsok, az értèkrend vàltozik. Főleg amikor az ember megszereti az egyedüllétet. Megszereti a csendet. Megérti, hogy ahol a semmi kezdődik ott kezdődik minden.
Ajaj…ismerős nekem ez a bélyegzős sztori😅…magamra ismertem! Nekem is hasonlóan küzdelmesek a napjaim, de én is azon vagyok, hogy egyre jobban legyek. Jó tudni, hogy nem vagyok ezzel egyedül, külön köszönet a hölgynek, hogy ilyen bátran beszélt erről!😊❤
Nagyon-nagyon hasznos mindkét beszélgetés, számomra különösen a Dalmával folytatott beszélgetés nyújtott gyakorlatias segítséget. Köszönöm a beszélgetést! ❤
Köszönöm Dalmának az írásait és ezt az interjút. Sajnos, amikor mélyre kerültem, nem találtam meg a cikkeit és még nem volt Kadarkai szuper podcast sorozata sem. Váratlanul ért és visszanézve csoda hogy kijutottam belőle. Én is szorongó vagyok, hiperérzékeny és olykor hipochonder.. és folyamatosan tudatosan kell figyelnem magamra, hogy akár egy újabb alvászavart meg tudjak előzni.
Fúú... köszönöm! Dalma nagyon jól mondja! Végre egy ember, aki ugyan úgy gondolja, mint én! Szóval, nem én vagyok a hülye, ez, ebben a helyzetben így működik! Sajnos.
Endre, még hány rész lesz? 😅 Csak mert eddig az evészavaron kívül talán már mindent is diagnisztizáltam magamon az eddigi epizódokban elhangzottak alapján. 😂
Szeretem, amikor és ahogy Endrea különböző interjúkban sokszor kicsit értetlenkedve kérdez vissza dolgokra. Azonban ez a mostani az amikor ez először zavar. Nyilván érintett vagyok 😂 és nem értem mit nem lehet érteni. 🙈 Nem, nem jó szorongani. És bár most már "tudatos szorongó" vagyok aki folyamatosan fejlődik, sőt, segít is másoknak, de már bőven elmúltam 30 éves mire rájöttem, hogy nem ez a normális és nem mindenki érez így mint én...
Hadd védjem meg, szerintem sokszor direkt értetlenkedik, hiszen nem minden néző jártas az adott témában. Néha nekem is kicsit banálisak a kérdései, de hiszem, hogy ez csak azért van, hogy mindenkinek esélye lehessen minél inkább átlátni a témát. 😊
Az a feltételezés, hogy a szorongó tudat alatt törekszik a szorongás fenntartására, sőt profitál belőle, engem is szíven ütött, és miután a szakember “elhajtotta”, a civiltől is megkérdezte, aki valami fantasztikus választ adott rá ( az első alkalom hogy a civil beszélgetőpartnert jobb szakembernek éltem meg a témában mint a meghívott szakembert ). Endre kemény munkával ért el szép sikereket a szakmájában, a munkában és az önfegyelemben hisz, tudat alatt talán lustaságnak éli meg a szorongást, nem ismeri a bénító erejét…ez volt az első alkalom hogy úgy éreztem, nem hisz az állapot létezésében…vagy csak az átlagember gondolatait próbálta közvetíteni? Nem hiszem hogy megtudjuk.
Szerintem felrertelmezted ezt. Endre a művelt, intelligens ember, aki 99,9% hogy tisztában van az állapot létezésével. Egyszerűen azért kérdez így, mert lehet hogy sok néző, és lehet, hogy Endre sem tapasztalta tartósan ezt az állapotot, ezert szeretne megerteni és feltarni a mögöttes tartalmat. En erre tippelek. Az hogy ő elbagatelizalna ezt a az allapotot, főleg a létezését... Kizartnak tartom
@@tamasit Végre valaki leírta, amit gondolok. Én is, gyakorlott szorongóként és a riport publikálásának idején épp erős krízist élve át, nagyon rosszul éreztem magam attól, ahogy Endre megközelítette a témát. Úgy tűnt, egyáltalén nem érti, mit jelent szorongani, empatikusnak abszolút nem nevezném, összemosta a túlagyalást a szorongással, pedig a kettő távolról sem ugyanaz és úgy állította be, mintha a szorongó ember kényelemből vagy valamiféle előny miatt maradna benne ebben az állapotban, holott akár össze is szedhetné magát... hát nem... a szorongásban nem dagonyázunk, nem azért nem mászunk ki belőle mert mindeféle előnyökkel jár... a szorongás maga a pokol, a szorongás jön, elkap és beráncigál a barlangjába, gúzsba köt és úgy meggyötör, hogy bérmit megadnál, hogy vége legyen...
Jó lenne, ha nem készítene interjút olyan állapotról, amely felett ítélkezik és erős elképzelései vannak. Érdekes is lehetne az adás, ha megpróbálna nyitott kérdéseket feltenni és nem az interjú alanynak kéne folyamatosan a szorongó, agyaló állapotban lévő emberek "védelmére kelni". A tárgyi tudással és olvasottsággal szemben, számomra az együttérzés, kíváncsiság és nyitottság tesz éretté egy riportert. Amúgy köszönöm a hiánypótló sorozatot!
Én is úgy éreztem időnként, hogy a kérdések erősen sugalmazóak, amit a riportalanyok ügyesen kezeltek. Ezzel együtt örülök a témaválasztasna és értékelem KE riporteri kvalitásait.
Én is érintett vagyok, főleg a döntéseimmel kapcsolatban agyalok sokat, előtte is, és aztán majd utána is még görgetem magamban, lehet mégsem úgy kellett volna...😀
Köszönöm szépen ezt a részt is, sok fontos informacio hangzott el, Szondy Máté pedig mindíg remekül és érthetően beszél a témáról. Viszont szerintem teljesen téves es karos összemosni azt, hogy valamilyen helyzet ismerős és azért csináljuk vagy élvezzük es azert. Ez tobbszor is elhangzott. A szorongó ember önmagát bántalmazza, es igen, valoban ismeros neki a helyzet, de nem élvezetből teszi. Ezen a gondolaton továbbhaladva akkor akit bántalmaznak, elnyomó kapcsolatban él, az is élvezi vagy inkább a megszokott rosszban szenved?
Egyetértek, nagyon rossz megközelítés volt Endre részéről, félrevezető és empátiától mentes, és nem tágított tőle a szakember magyarázatai ellenére sem. A szorongásban nincs semmi jó, nem dagonyázunk benne, sokkal pokolibb annál, ahogy azt a riport érzékeltetni tudta. Összemosni a túlagyalással pedig hatalmas hiba, nem lehet őket egy napon említeni. Nagy kár, jó lett volna egy igazán érzékeltető és érzékenyítő műsor erről a témáról
Próbáld ki a valerianat meg a b vitamin komplexet, meg egy nagy adag citromfű teát. Nekem este a valeriana is segített. Persze mire megtaláltam az ami bevált idő vlt. Nekem ebbe is es a b vitmainba is a bioco-s jött be.
Szorongás és túlagyalás. A műsornak köszönhetően realizáltam magamban a másodikat, az első már megvolt. Sok sikert Dalmának. Remélem sikerül tovább enyhíteni problémáit. Szuper műsor volt. Egy szorongó ember rájött, hogy egyéb problémája is van. Nekünk tényleg meg kell tanulnunk örülni. :) Újra nézem majd frissen.
Generalizált szorongásom van. 0-24 órában szorongtam, amíg 4 hónap kórházban töltött idő után a gyógyszerek nem segitettek. Negyven évnyi szorongás olyan mély nyomokat hagy, hogy a gyógyszerek mellett is nagyon nehezek a mindennapok.
Lehet, hogy gyógyszert kellene váltani. Esetleg a hipnoterápiát kipróbálni. Nekem a 2o éves korom óta tartó pánikbetegségem egy gyógyszer elmulasztotta, nem szorongok, jól érzem magam.
A szorongásom megszűnt, de pici gyerekkorom óta beteg vagyok es csak 44 éves koromban sikerült diagnosztizálni, ezért azt a sok rosszat ami belém rögzült nehéz letenni. Meg kell tanulnom kifejezni a gondolataimat, a konfliktusokat kezelni stb.
En merhetetlenul boldog lennek,ha engem elhivna.Egyreszt ez egy rang,masreszt hallgatva a musort,rajottem,hogy nekem mindenbol van egy kucsi tulajdonkeppen egyik sincs igazan.
Kadarkai Endre ezekben az interjúkban úgy kérdez, mintha ő nem emberi aggyal rendelkezne, és időnként nem fogná el őt is szorongás vagy túlagyalás. Ez valószínűleg nincs így, és sajnos nagyon mesterkélt
Nagyon nehez ez az egesz. Szamomra az egyetlenegy megoldas egyfajta feladom (szo szerint fel az egbe adom) hozzaallas: legyen meg a te akaratod /isten, univerzum, forras kinek mi. Ez bizalom az elet fele, es ez az ami sztem hianyzik ilyenkor. Es ekkor tobbnyire megnyugszom, nem akarom kontrollalni tovabb a helyzetet. Hatha masnak is segit.
@@sziszi.sziszi Nem, ez a fogalom nem arra utal, hogy nincsenek szorongáskeltő gondolatok. Ez egy klinikai elnevezés a súlyosabb szorongásra amit betegségnek titulàlnak. Több különböző szituációban és hosszab távon kell fennálnia. A szorongásos betegségek másik két esete a fóbiák és a pánikzavar.
eddig úgy tudtam hogy a szorongás valami olyasmi félelem aminek nincs meg a tárgya. a túlgondolás nekem is ismerős de jó lett volna ha a másik fajta szorongásról is esik szó.
ru-vid.com/video/%D0%B2%D0%B8%D0%B4%D0%B5%D0%BE-Uw-zNAZJOl0.htmlsi=aAAQMr9n8g3GAGw0 Endrével egy időben jött ki az adás. Meghallgatám egyszer szakemberként egy lélekben adásban Csernust
Nektek segített a sport valamit a szorongáson? Nem maratonra gondolok, hanem mondjuk arra, hogy amikor már nagyon odavan valaki, akkor fölvesz valami mackót meg egy cipőt, és lemegy kocogni a ház körül. Kétszer kipróbáltam. Egyrészt rájöttem, hogy nem vagyok képes 45 mp-nél többet futni egyhuzamban, ez gáz. Másrészt utána fölpörgött az agyam, kitisztult a fejem, mintha kifutottam volna magamból minden rosszat. Vagy inkább a nagy részét. De egy beszélgetés többet segítene, igazából.
Gyógyfürdő úszás igen. Amikor valami jó történik a testtel akkor az elme is elkezd jobban lenni. Jönnek ugyan a gondolatok de kibírhatóvá válik. Szép környezet kellemes dolgok segítenek.
Ez most nem tetszett, ahogy Kadarkai erőltetett egy saját maga által kreált teóriát az "otthonos érzésről", nem állítom, hogy a mentális zavarok hátterében nem állhat ilyesmi is, de irritáló volt, ahogy gyakran tök indokolatlanul ráerőltette a saját elképzeléseit a riportalanyokra. Talán ez a - amúgy jó és érdekes - műsorfolyam azt a hatást kelti nála, hogy magabiztos ismerője a mentális problémáknak, miközben azok rendkívül összetettek, ezért is lenne jó ez a műsor, feltéve, ha a diagnózis felállítását meghagyja a meghívottaknak. ( az, hogy kérdő módban szól a "diagnózisa", nem mentség 😊)
Ez engem is zavart. Lényegében a Freud által bevezetett fogalmat, az ún. "ismétlési kényszert" húzta rá a dologra. Ez ugye az, hogy az ember mindig azokat a viselkedésmintákat ismétli be élete során, amiket (többnyire kora gyermekkorban) megtanult, nem azért, mert az jó neki, hanem azért, mert az az ismerős, és ez tényleg felülír mindent. De ha egy gyerek súlyosan bántalmazó közegben nőtt fel mondjuk, és a szorongás mint védekezési mechanizmus ragadt be nála, akkor azt fogja beismételni később is, újra meg újra. És nem azért, mert ez jó neki, hanem mert tudat alatt ez kódolódott bele. Az ismétlési kényszer rettenetes sok szenvedést tud okozni, és sokszor tényleg egy életen át küzdenek vele emberek, aztán vagy sikerül felülírni, vagy nem. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nekik ez a "kényelmesebb", "otthonosabb", meg könnyebb nekik "vekengeni". Ez áldozathibáztató gondolkodás szerintem.
Én is így gondolom, gyakorlott szorongóként nagyon vártam ezt a részt és nagyot csalódtam. Folyamatosan erőltette a teóriáját aminek a valósághoz semmi köze, "ledegradálva" a szorongást, összemosva a túlagyalással holott e kettő egyáltalán nem ugyanaz... Félrevivő volt az egész, ahelyett, hogy empatikus és érzékenyítő lett volna
Erre a Popper Péter-idézetre hivatkozik Dalma: „A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel - csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok.” Popper Péter
Borzalmas volt hallgatni Szondy Mátét… Ebből aztán senki nem értette meg, hogy mi a szorongás valós oka, miből ered, miért marad fenn… És kifejezetten káros mondatok hangoztak el, amitől egy szorongó jobban fog szorongani…😢
@@EaseJoyandGloryhát ebben nem értünk egyet, mert szerintem Sz. Máté fogalmazott elég “egyszerűen”…olyan érzésem volt, mintha “bulvár-pszichológust” hallgatnék…
@@imrekabok6832 Köszönöm irányomban mutatott aggódását... De szerencsére megnyugtató válasszal tudok szolgálni: tökéletesen tudtam és tudok rezonálni mindarra, amit a hölgy közölt velünk, szóval az esztétikai örömöktől függetlenül a mondanivalóra is kiterjedt a figyelmem.
@@imrekabok6832 Köszönöm irányomban megnyilvánuló aggodalmát, de biztosíthatom afelől, hogy nemcsak a hölgy esztétikai hozzáadott értéke, hanem az általa mondottak is erős rezonanciát váltottak ki belőlem. Minden jót!
Dalma: túlagyalásnál a legrosszabb forgatókönyvre kell gondolni, majd elfogadni azt. Pl. balesetet szenvedhet az xy családtagom -> lehet, hogy meghal --> és akkor mi van? ez az élet rendje, mindannyian meghalunk és elrohadunk. Nincs miért izgulni
Tetszett ez a videó is, mint álltalában. Röviden elmondanám, arra gondoltam, hogy akik egy népes közösségben dolgoznak, sportolnak, túráznak, tanulnak, zenekarban léteznek élnek, eközben a különböző terhelt személyiségü emberek hogyan kommunikálnak viselkednek egymással? Vagyis inkább hogy az ö életképük szerinti hatást viszik e , várják el, esetleg generálják a kapcsolataikba egymás között. És a természetes tiszta személyiség között vagyok leginkább kíváncsi erre. Rájuk ezzel a magatartással hogy hatnak ? Van e hátulütője bárkire nézve is ? Különösen úgy, hogy nem felismertek ezek a jegyek, gyakran saját maga számára sem ? Jooggal gondolhatja mindenki, hogy az ö képzetével egyeznie kell a másikénak ! De ha nem akkor a másikkal --- tuljdonképp mi vaaaan... ? Remélem sikerült érthetöen megfogalmaznom.
@@Capreolus19 Talán arra gondolt, hogy a szorongó, túlérzékeny, pánikra hajlamos emberek viselkedése kicsit furcsa lehet azok szemében, akik magabiztosabbak, kevésbé empatikusak, nem foglalkoznak mások érzéseivel, törtetőek. Szóval lehet hogy a " problémás" embereket inkább hanyagolják, elkerülik, megbélyegzik, hogy " hülyék", ezáltal kapcsolataik beszűkülhetnek és ez visszahat arra, hogy kevésbé kezdeményeznek újabb kapcsolatot.
